Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
301 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 302 Tisza Kálmán abban a véleményben van, hogyha egymással összeakarnak veszni, akkor ebből a célból egy ilyen sajtóiroda létesítése a legalkalmasabb. De különben is mint inpraktikus dolognak kéri mellőzését. A konvent magáévá tette a Tisza Kálmán véleményét. Sass Béla mint a tanügyi bizottság előadója, jelenti, hogy a múlt évi konvent a kerületeket felszólította, hogy adjanak véleményt a budapesti tudományegyetemen felállítandó protestáns fakultás tárgyában, de miután részletes vélemény csak az erdélyi kerületből érkezett, javasolja, hogy e fontos kérdésben várják be a többi egyházkerületek véleményét. A konvent hozzájárult a javaslathoz. Az iskolák számára beszerzendő egyháztörténeti szemléltető képek ügyében a bizottság indítványozza, hogy a konvent bízza meg a bizottságot azzal, hogy valamely kiváló hazai müintézettel érintkezásbe lépve, a szemléltető képek előállítása ügyében kössön azzal szerződést és jóváhagyás végett terjessze a konvent elé. Kenesseg Béla beterjeszti az adóügyi bizottság javaslatát 14.000 koronának az adóteher csökkentése céljára, mint a múlt évben is tőkésített 14.000 korona tőkéhez való csatolása ügyében. Egyszersmind jelenti, hogy a dunántúli kerület azt javasolja, hogy már most kezdjék meg a kiosztást. Erre módozatot is ajánl, nevezetesen azt, hogy a megfelelő segélyt uta'ják az esperes kezéhez, ki aztán azon egyes családok helyett, kik fizetésképtelenek, fizesse be az egyházi adót az egyház pénztárába. Gróf Degenfeld József kötelességének tartja felszólalni, mert ő tette az indítványt, hogy ez a 14.000 korona adóteher csökkentésére fordittassék. Most azt indítványozza : utasítsa a konvent a bizottságot, hogy a jövő konventre tegyen előterjesztást, mi módon lehetne ezt az összeget úgy felhasználni, hogy minden évben több több segélyt utalhatnának ki. Báró Bánffy Dezső legjobbnak tartja, ha semmi segélyt nem osztanak ki, mert a nagy szükségletek úgy sem elégíthetők ki. Ebből pedig a legnagyobb veszedelem származnék, mit elkerülni óhajt. Gróf Tisza István indítványozza, hogy a szóban forgó 14.000 koronát az idén is tőkésítsék. Oly óriási a szükséglet, hogy annak fedezeténél ilyen kevés pénz szóba sem jöhet. Ha megkezdik a segélyezést, kifognak választani egy kis részt, a nagy többséget azonban kielégítetlenül hagyják. De meg úgy látja, hogy az elvi 1 érdéssel sincsenek tisztában. A dunántúli kerületnek azt az indítványát, hogy mintegy alamizsnaszerüleg osszák ki a segélyt, semmi esetre sem tartja helyesnek. Ő ezt ellenkezőleg úgy gondolja, hogy kiválasztják azokat az egyházközségeket, melyek az adóteher alatt roskadoznak és ezeknek egy nagyobb összegű segélyt adnak abból a célból, hogy az adókulcsot megváltoztathassák, kevesebb terhet hordozzanak és az igy előálló hiányt fedezze a segély. Szükségesnek tartja azért utasítani a bizottságot, hogy állapítsa meg a segélyezés főbb elveit. A konvent úgy határozott, hogy minden további intézkedés nélkül a 14.000 koronát tőkésiti. Szabó János a misszió-bizottság jelentését terjeszti be.— A nagyterjedelmü jelentést a konvent tudomásul vette. Antal Gábor püspök az ülés berekesztése előtt a konvent tagjainak nevében köszönetét fejezi ki az elnökségnek, hogy már hosszú idő óta lelkiismeretes buzgósággal intézik és vezetik az egyetemes egyház ügyeit. Nagy szerencsének tartja, hogy az egyetemes konventnek ily nagytehetségii elnökei vannak, kéri az Istent, hogy ebben a szerencsében részeltesse az egyetemes egyházat továbbra is és annak javára tarosa meg jó egészségben az elnököket. Tizza Kálmán megköt-zöni a konvent tagjainak szives figyelmét és viszonozza a jó kivánatokat. Most Kun Bertalan imája következett s ezzel a konvent jelen évi ülésszakát berekesztették. A természet, mint iskola. (Folytatás). — Merre megyünk mi most ? Gábor ! Délnek-e vagy nyugotnak ? — Se nem délnek, se nem nyugotnak, hanem Délnyugotnak. Mentünk tehát Délnyugot felé. Ut közben a csevegés között egy tanuló egy csigára akadt; el is kezdi neki torka szakadtából : „Csiga-biga dugd ki szarvadat, Ha nem dugod, agyon ütöm házadat!“ Egy darabig csak vártam, mi lesz a szegény állattal ? de végre is hallva a gyerek keményebb hangját, nehogy a kegyetlenség a szegény állaton megessék,t a türelmetlenkedő gyermekhez fordultam : — Jancsi te! nem érti az a szegény csiga azt hogy te mit akarsz vele, fél tőled és félelmében — minél erősebben kiabálsz — annál beljebb húzódik ő! Hát te nem úgy tennél ? mikor a ti házatok ajtajában egy kegyetlen ember elkezdené kiabálni : „Jancsi, Jancsi gyere ki, Agyon ütlek ide ki!“ Ugy-e bizony te se tolnád ki a házból a fejedet, inkább még beljebb elbújnál. Úgy van ám az a szegény csiga is. Tedd le csak, hagyd békén, majd ki jő a házából és csendesen tovább ballag. Nem szabad az állatot kínozni vagy pedig agyon ütni, mert annak is épen úgy fáj a kínzás és az agyonütés, mint akár csak neked. A ki az állatokat bántalmazza, az gonosz szivü, kegyetlen gyilkos. Az ilyet az isten megbünteti. Azt a kegyetlen verset, mit acsigának mondtál, meg ne halljam többet se tőled, se tanuló társaidtól, mert a ki azt a verset csinálta, az durva, kegyetlen ember lehetett. A jó szivü gyerek mást szokott a csigának mondani, de nem szokta bántani; mondok ón egy kis verset: „Csiga-biga dugd ki szarvad, Mézet adok, nem bántalak, A vásárra sem hajtalak. — Szántsunk, vessünk, boronáljunk Nekem is, neked is, Más jó embereknek is !“ — Hát szereti a mézet a csiga, tanító ur ? Kérdi Zsófi. — Meglehet, hogy szereti mert a méz édes, de ezért a csiga mégis csak levelekkel és füvekkel él !