Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

297

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

298

megnyugszik a miniszter válaszában, vagy nem. Ha nem, támadást kell intéznie a kormány ellen, mely az egyházon a sérelmet elkövette. Es ha komolyan veszi ezt a dolgot, csak a végietekig menő küzdelemről lehet sző. Ezután előtérbe nyomul az a kérdés, hogy napirendre térjenek-e a dolog fölött, vagy firtassák tovább ? Helyes volna-e ezt a kérdést a mai viszonyok közt elmérgesiteni ? Véleménye az, hogy nem. Elfogadja a bizottság javaslatát.

Dr. Bartók György erdélyi ref. püspök jelenti, hogy Erdélyben nincs egyetlen Írástudó ember sem, ki rosszabbnak ne tartaná a második leiratot, mint az elsőt. Különösen az a része sérelmes, mely püspök alatt csak római kath. püspököt ért. Az erdélyi képviselők mind ezen a véleményen vannak. Nem fogadja el a bizottsági javaslatot és indítványozza, hogy intézzenek újabb felterjesztést a miniszterhez.

Szilágyi Dezső úgy látja, hogy félreértik a jogügyi bizottság indítványát. A miniszter második leiratával senki sincs teljesen megelégedve. De nem ez a kérdés : hanem az, mi a teendő. Az erdélyiek egy „szelíd hangú“ uj feliratot kívánnak, ennek se célja, se sikere. Ez csak arra való, hogy valamit tenni látszódjanak. Ily lépéshez szóló nem járul. Semmihez, a mi ez ügyet ütközetbe viszi, a nélkül, hogy szüksége volna reá és feleslegesen vereségnek teszi ki. Minthogy a második leirat teljesen nem elégít ki senkit, ez fejeztessék ki, mondassák ki az is, hogy egy régi címnek felelevenítése nem egyez meg azon újabb törvények szellemével, melyek a bevett kér. egyházak paritását, törvényes függetlenségét és püspökeik törvényes állását körülírják. Ez emlékeztet a kánonjogból eredő arra a nézetre, hogy valódi püspök csak a római kath. püspök, — a többieket csak úgy hívják. De ezek a pretenziók teljesen hatálytalanok és maga a miniszteri leirat ismételve mondja, hogy semmi tekintetben ily hatály vagy jelentőség a régi cim alternativ használatának nem tulajdonítható, — egyébiránt, ha nem mondaná is, pedig ismételve és nyomatékosan mondja, az a cim egy üres szó, melynek szemben közjogi rendünkkel, semmi legkisebb hatálya nincs. A miniszter hibázott, midőn annak felelevenedéséhez hozzájárult. Igyekezett a félreértéseket elhárítani azzal, hogy kimondja a cim teljes jelentőségnélküliségét és elismeri, hogy a másik cim törvényes és jogosan alkalmazható. Szemben ezzel, mi tulajdonítsunk annak túlságos jelentőséget ? Mi vegyük kicsibe az országos törvények jelentőségét és ily kérdésekben egyedül döntő erejét ? Ha ez csakugyan veszélyeztetné egyházunk törvényes állását, akkor minden törvényes eszközzel fel kellene lépni az ellen, nem pedig „szelíd hangú“ felirattal. Részéről a határozati javaslatot megtoldani kivánja azzal, hogy a második leírás sem egyez meg teljesen újabb törvényeink szellemével és határozataival. De egyszersmind őrködni kell, hogy ebből az alternativ címből semmi káros következtetés ne álljon elő és ha ilyesmi mutatkoznék, a legnagyobb erélylvel kell fellépni.

Kitér arra, hogy semmit sem érne egy uj sikertelen felirat, pláne, ha előre kimondják, szelíd legyen ám. Kimutatja, hogy a közjogi bizottság javaslata csak azt mondja, hogy ezúttal további lépések tételét szükségtelennek tartja, — ez nem ad fel semmit, nem kockáztat semmit, de nem akar túlzott jelentőséget tulajdonitani a mai stádiumban ennek a dolognak, mert nehéz lenne azt állítani, hogy bárkit meggyőzhetünk arról, hogy az igy módosított és magyarázott miniszteri le. iratban pozitív támadás van egyházunk törvényes állása és paritása ellen.

Ezért javasolja, egészitessók ki a határozati javaslat indítványával és fogadtassák el.

A konvent a bizottság javaslatát Szilágyi Dezső megtoldásával fogadta A javaslat ellen szavaztak az erdélyiek, aztán báró Yay Béla, Bernáth Elemér, Körmendy Sándor, Radácsi György és Sass Béla.

III. nap.

Molnár Béla beterjeszti a dunáDtuli kerület felterjesztését, melyben az egyházkerület háztartási egyensúlyának helyreállítására szükséges államsegély kieszközlését kéri. A közjogi bizottság erre a kérelemre vonatkozólag azt hozza javaslatba, hogy miután egy kerület, a tiszántúli, ide vonatkozó felterjesztése nem érkezett be s a többi kerületek is, mintegy csak úgy oda vetettek egy nagyobb összeget és igy nem egy alapon jártak, a konvent most ezzel a dologgal érdemlegesen ne foglalkozzék.

Antal Gábor nem fogadhatja el a bizottság javaslatát. A kerületek felvoltak hiva, hogy tegyenek e tárgyban felterjesztést, négy beterjeszti, egy pedig azt mondj a letárgyalta, de nem érkezett ide. Mit tettek tehát a kerületek ? Felszámították minden lehető szükségleteiket. A bizottság azt mondja, hogy nem egyöntetüleg jártak el és oly nagy összeget kívánnak, hogy annak megadása nem remélhető. A kerületek felterjesztésében van azonban egy tétel, a szorosan vett közigazgatási költség, ez az összeg már most is megállapítható. És ennek megállapítása felette sürgős és szükséges, mert ez a szükséglet jelenleg olyan alapokból fedeztetik, melyeknek más rendeltetésük van. A törvény értelmében igényelhetjük és föl is tételezhetjük, hogy ezeket a közigazgatási költségeket megadja a kormány. Hivatkozik arra, hogy az ág. hitv. evangélikusok ezen a címen már kapnak bizonyos összeget. Még felhozza azt is, hogyha ezt az ügyet még ebből a konventből fel nem terjesztik, meg fog akadni a közigazgatás gépezete, mert itt van a zsinat és az is sok kiadást fog igényelni. Indítványozza tehát, hogy választassák ki a kerületek háztartási szükségleteiből a szorosan vett közigazgatási szükséglet s például mondassák ki, hogy minden kerületnek adassák 30.000 forint és kérjék ennek megadását. Bízik a miniszter jóindulatában, az országgyülés hazafiságában, O Felsége a király atyai szeretőiében, és hiszi, hogy ez a kérelem minden nehézség nélkül teljesíthető lesz.

Tisza Kálmán felolvasandónak tartja a tiszántúli kerület jegyzőkönyvének ide vonatkozó pontját, hogy ismerjék a tiszántúli kerület felterjesztését is.

Fejes István azt indítványozza, hogy miután a jogügyi bizottság a kerületek felterjesztéseit érdemlegesen