Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
239 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 240 5. A theologiai fakultások metlett protestáns theologiai internátusok is szervezendők, hol a theologusok mellett protestáns tanárjelöltek is otthont találnának. Ez internátusok költségeit az egyházak hordozzák. Minél többet gondolkozunk e kérdés felett: annál több kérdést támaszt bennünk s annál nehezebb ide vagy oda döntenünk. Ily kérdések : csakugyan igazolja-e a más pályákról vett tapasztalat, hogy a nagyvárosok nagyvilági zaja és nyomorúsága előfogja mozdítani leendő papjaink magasabb fokú kiképzését ? A vidéki akadémiák a maguk csendjével, egyszerű, puritán szokásaikkal, hivalkodástól ment serény munkájukkal; a tanárnak hallgatóival közvetlen, nem csak az iskolában, de kinn az életben való érintkezésénél fogva nem alkalmasabbak-e egyszerű szokásokkal, szigorú erkölcsösei birő és egyirányban haladó, ide-oda nem kapkodó munkában türelemmel és kitartással fáradozó jellemek képzésére ? A vidéki akadémiák könyvtárai nincsenek-e ma már úgy felszerelve, hogy még az a növendék is, a ki nagy igyekezettel óhajtja tanulmányozni a szakját: ne kaphatna bőséggel hasznos olvasmányokat, szorosan vett tudományos szakkönyveket ? Micsoda viszony lenne az egyetemi fakultás és a vidéki akadémiák között ? Lám az idézett javaslat indokolása a fakultás előnyéül már — nem mondjuk kérkedve — kiemeli, hogy ott oly lelkészek képeztetnek, kik minden tekintetben hivatásuk magaslatán állanak. A vidéki akadémiák nem sülyednek-e hát le csak amolyan zug-akadémiákká, ha nem is valósággal, de legalább a köztudatban ? Segély nélkül hallgatókra nem számíthatna a fakultás. Internátust kellene berendezni. Ki adná a segélyt ? Az egyetemes egyház vagy az egyes kerületek ? S ez esetben csak a jeles tanulók vitetnének az egyetemre ? így könnyű lenne neki szép eredményt elérni, de a vidéki akadémiák meg másodrendüeknek tűnnének fel. Papnövendékeink az egyes akadémiákon soha se voltak nagy számmal; ma meg éppen kevesen vannak. Hát ha még csak 25 — 30 menne is el az egyetemre : hova szállna le a számuk ? Távol van tőlünk mintha mintául akarnánk állítani az orthodox zsidó rabbik vagy az oláh pópák képzését, nevelését ; csak úgy mellesleg említjük meg, hogy e csekély képzettségű emberek buzgósága legtöbb helyen szinte hihetetlen eredményt mutat fel a hitközség tagjainak az ősi valláshoz való ragaszkodása tekintetében. Ez legalább is komolyan int arra, hogy a tudományos képzés mellett a felekezeti jellegzetes nevelést semmiképp se szabad szem elől téveszteni. Lehet, hogy a jó internátus megadná ezt is. A mikor ezeket a kérdéseket gyakorta eszünkben forgatjuk, mindig oda lyukadunk ki, hogy nem annyira egyetemi fakultásra volna nekünk most nagyszükségünk, mint inkább arra, hogy lelkészeink fizetésének minimuma ne 800 frt legyen hanem 1200 frt. S kapjanak korpótlékot is. Lennének akkor papjaink elegendő számmal és lenne közöttük sok valóban tudós is, mert mig most általában a gyengébb tehetségüek szánják rá magukat erre a sovány kenyérre, akkor majd ha nem is özönlenének a legjobb tehetségüek, de épp úgy jönnének erre is, mint más pályára, a mely a végzett munkához és a tehetséghez illő tisztességes megélhetést nyújt. Példa van előttünk; 1883 óta legalább két annyi tanárra s mind egyetemet végez tanárra van szükség, mint az előtt. És ma már van tanár elég. Miért? Alert 1883 óta a fizetésük is legalább kétszer annyira, itt-ott a fizetéssel és korpótlékkal együtt éppen háromannyira emelkedett, mint a mekkora volt az előtt. Nó meg aztán van tisztességes nyugdijuk, ami meg nekünk éppen nincs. Ezekről előbb kell hát gondoskodnunk, mint a fakultás mellett fellállitandó költséges internátusról. A sok nehéz és égető kérdés közül a legsürgősebbeket oldani meg: ebben áll kormányzóink, képviselő testiileteink bölcsessége. Reméljük meg fogják találni a leghelyesebb utat. Adja Isten! Az érem másik oldala. Ezen b. lap 12. számában Patay K. ur tollából egy tendenciózus gyűlési tudósítás jelent meg, mely kiváltképen alkalmas arra, hogy a közvéleményt megtévessze és kedvező hangulatot teremtsen a Patay ur által képviselt ügy mellett. Értem a kisszecsei tanitó választási ügyet, illetőleg az e tárgyban hozott egyházmegyei határozat elleni oppositiót. A közlemény célzatossága *) nyilván kitűnik abból is, hogy kiszámítva, közvetlenül a kér. gyűlés előtt jelent meg, hogy még csak módjában se lehessen senkinek a fellengző s jó részben légből kapott állításokat megcáfolni, azokat rektifikálni, ne hogy a tetszetős érvekkel, a gyülekezeti érdek hangoztatásával megtévesztett egyének látva az éremnek másik oldalát is, leplezetlenül megláthassák az igazságot és ne tolják Patay ur szekerét. Célját el is érte és ez a fő nála. Azonban, hogy a megtévesztettek szeméről is leessék a hályog és lássák mindenek, hogy az egyházmegye nem a gyülekezeti érdek, hanem az egyéni rejtett célok, a magán érdek, az önző tekintetek elől zárkózott el ridegen és helyezkedett a törvényes álláspontra s alkalmazta annak szigorát és hogy lássák mindenek, hogy ebben az ügyben a sokat hangoztatott *) A tudósítás már március 14-én délután megérkezett. A Dunántúli Prot. Lapot azonban tulajdonkép csak egy szedő szedi; azért a cikkeket hétfőtől folytonosan kell már szednie, utoljára maradnak persze az apróságok, szombatra meg a korrigálás és tördelés. Ezért van, hogy a csütörtökön délután érkező közleményeket rendszerint a következő számra hagyjuk. így történt ezzel is, a mint ezt a 11. sz. szerkesztői izenete is tanúsítja ; jóllehet én a kéziratot mindjárt beadtam a nyomdába. Ha pedig a célzatosság nekem tulajdonittatnék, kijelentem^ hogy én annyira nem érdeklődtem ezen ügy iránt, hogy nem is voltam jelen, mikor a kerületi közgyűlés tárgyalta. A szerk.
