Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

203

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

204

Icáit imádta. S a mikor épp ezért meg is nehezült az Ur keze a háládatlan népen.

Nehéz időben hivatom el én is. Megrendült, megingott az emberekben a hit. Túlnyomó azoknak számuk, a kik nem az Isten félelmét tartják a bölcseség kezdetének. Az emberek minden rétegében sokan vannak, a kik akár a saját tévedésük, akár hamis jelszavak után indulva, azt tartják : kinőttek ők már az isteni kijelentésnek, a bibliának vezető hatalma alól; hogy mindenre elégséges nekik a saját eszük, tanultságuk, ügyességük és szorgalmuk ; csak egy kis szerencse kell: boldogok lehetnek Isten nélkül, Krisztus nélkül, hit nélkül. Elfordulnak hát tőlük s idegen istenek : a hiúság, a nagyravágyás, a gazdagság- és uralomvágy s a testi élvezetek tisztátalan oltárainál buzgólkodnak s a tulajdon kezeik munkáját imádják. Légió azoknak számuk, a kik legalább is kicsinyléssel tekintenek a vallás szent dolgaira; a kikre nézve nincs vasárnap; nincs egyetlen nap, a melyen nyugodalma és épülése volna lelkűknek; miattuk üresek a templomok s az Isten igéje : 'pusztában kiáltó szó bennük. Annyira jutottunk, hogy im már közmondássá vált, miszerint az Űrnapja = ördög napja : mert egész héten nem mulatnak és nem vétkeznek annyit, mint éppen vasárnap.

A névleges keresztyének száma ugyan folytonosan és nagy arányokban szaporodik ; a külső, látható egyház ugyan szemlátomást halad előre: de azért mesze, nagyon messze vagyunk attól, hogy az Isten lenne minden mindenekben. Ellenkezőleg : az az Isten- és emberszeretet, a mi éppen lényegét teszi szent vallásunknak, csak kevesek szivében él. A nagy többség úgy viseli magát, mintha nem is hallott volna róla, s mintha nem attól függene boldogsága itt és a síron túl. Az Isten iránt való odaadó szereteteta gazdagoknál a nagy jólét, a szegényeknél a nagy nyomorúság szokta kizárni a szívből, holott inkább mindkettőnek Istenhez kellene vezérelni a lelkeket. Az emberszeretetet itt az osztály és fajgyűlölet, amott meg a felekezeti ellenségeskedés erőszakoskodása akadályozza előhaladásában, ha ugyan teljesen ki nem irtotta már. Titkos szövetkezetek alakulnak rendszeres gyilkolás és a társadalom alapjainak felforgatása céljából. (Anarchisták, sociálisták!) Nagy társadalmi viharok ijesztő jelei mutatkoznak mindenfelé ; meg-megvillan az Istennel és a világgal meghasonlott lelkek háborgó elkeseredésének villáma s hallatszik vészes moraja. Általánosságban nincs semmi bizalom az emberekben egymás iránt. A mi békesség még van, azt nem az Isten félelme, s nem is a testvéri szeretet Őrizte meg számunkra, hanem a fegyverektől való félelem. Rideg önzés kerítette hatalmába a népfajokat? nemzeteket, családokat és egyeseket. Úgy van éppen, mint Jeremiás korában : „kicsinytől fogva nagyig mindnyájan a telhetetlenségnek adták magukat.“ (Jer. 6: 13.) S ez a telhetetlenség itt nemzetek pusztulását, tömérdek pénz- és vér-áldozat, emberéletet követel, amott pedig ezer és ezer helyen könyárba fojtja a boldogságot. Ugyan nem ilyen-e általánosságban a világ állapota ?! S valyon nem az Istentől való elfordulás-e ez ?!

Oh bizony beteg, nagyon beteg a mai társadalom. Mind a mellett is nem állítom ám, hogy az Isten és emberszeretet egészen kihalt volna s hogy semmi jelével se találkozhatnánk. Oh nem ; él és találkozunk is vele közelben és távolban, gazdagok és szegények közt egyaránt; s látása öröm- és hálakönuyeket csal szemeinkbe. Nemes buzgósággal emel templomokat és iskolákat ; szervez uj lelkészi és tanítói állásokat; létesít kórházakat, árva- és szeretetházakat, jótékony nőegyesületeket, közművelődési egyesületeket a munkások egészségét és megélhetését biztositó törvényeket és még sok áldásos intézményt. De még is ha elgondoljuk, hogy már az 1901. esztendőt számítjuk azóta, a mióta ez a szeretet a legvonzóbb alakban, a Jézus Krisztus személyében oly édesen hivogat a maga követésére : bizony csodálkozva kell megvallanunk, mily kevesen járnak nyomdokiban. Csodálnunk kell, hogy az Isten országa még mindig nem jött el a maga kizárólagos uralmával s hogy még az anyaszentegyház mezején is sűrűn burjánoznak fel azok a bűnök, a mik kizárják a lelkeket Isten országából. Pál apostol által nevezetesen azt mondja az Isten : „sem a paráználkodók, sem a bálványimádók, sem a házasságrontók, sem az éktelen puhák, sem a lopok, sem a fösvények, sem a részegesek, sem a szidalmazók, sem a haragtartók, sem a versengők, sem az irigykedok, sem a patvarkodök, sem a visszavonók, sem a pártütök, sem a gyülölködök, sem a gyilkosok az Isten országának örökségét nem bírják. (T. Kor. VI: 9, 10; és Gal. V : 19 — 21.) E bűnök pedig mindennapi jelenségek, szerte a világban és igy mindennapi okai az emberek nyomorúsága és boldogtalanságának,

lm ezeknek, a csak nagy vonásokban vázolt bajoknak gyökeres orvoslására, a felsorolt bűnök Riogatására adta az Ur az ő prófétáinak, manapság a lelkipásztoroknak ezt a határozott és szigorú utasítást: „gyomlálj, ronts, veszess, törj — aztán építs és plántálj.“ Plántáld be azoknak szivébe, a kik gondjaidra bizattak, az e bűnökkel ellenkező erényeket, mindenek előtt pedig az én félelmemet, hogy teremjék a lélek gyümölcseit, melyek ezek : szeretet, öröm, békesség, békességestürés, kegy elmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség. (Gál. V : 24.)

Az Isten- és emberszeretet erényeinek terjesztésére hivott és küldött el ma engem az én Istenem ide a ti körötökbe. Kérek mindenkit, hogy e kijelentésemet ne vegye hivalkodásnak, mert készséggel megvallom Pállal és Barnabással: „mi is emberek vagyunk és olyan indulatok vannak bennünk, minémüek ti bennetek.“ (Ap: cs. 14: 15.) Megvallom, hogy ha valami lehetek az Isten nevének dicséretére, csak az íf kegyelme által lehetek. De immár elhivatván : alázatos szívvel, hódolattal fogadom parancsolatait. Küzdelmeimben eró'm lesz az Ő határtalan kegyelme ; fegyverem : az 6' igéje, mit ád az én számba. Az a szent evangyéliom, mely Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Mert vallom, hogy nincs, a társadalmi bajok orvoslására sincs más orvosság, mint az Istennek igéje, a mely alázatosságra inti a kevélyt, jótékonyságra a gazdagot, türelemre a szenvedőt, kitartásra a csüggedŐt