Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
195 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 196 tolnamegyei nagybirtokos, budapesti lakos, lelkes óljenzéf-sel fogadtatva letette a szokásos esküt s elfoglalta az elnöki széket egy vallásos lelkesedéstől sugárzó, tettre, egyetértésre, szeretetre buzdító beszéddel. S hogy ne csak szavakban nyilvánuljon vallása, felekezete iránti szeretető, 1000 korona adományt adott át előzőleg elnök társa kezeihez, melyből 600 koronát a lelkész!, 40J koronát pedig a tanítói gyámoldának adományozott. Hálás köszönet, a szeretetnek, a ragaszkodásnak hangos jelei jutalmazzák e dicséretre nem szoruló, melegen érző szívről tanúskodó áldozatkészséget. Uj gondnokunkat hozzánk úgy is a kegyelet és visszaemlékezés szálai fűzvén, a mennyiben nagyatyja itt volt egyházmegyénkben, Gr.-Vezekényben lelkész, még erősebbé váltak a szálak, bensőbbé vált a kapocs, a lelkészi és tanítói kar özvegyei, árvái iránt tanúsított jóindulat folytán. Sajnos, hogy a minden izében emlékezetes, ünnepélyes közgyűlés örömteljes hangulatát egy nehéz és kínos ügynek elintézése megzavarta, egy egész gyülekezetre nézve keserűvé tette. Ez a kisszecsei tanitóválasztás régóta vajúdó kérdése. Annyi félreértésnek, félremagyarázásnak volt és van kitéve ez ügy s következőleg a gyülekezet elnevezvén bennünket a gyűlés színe előtt „alattomosoknak,“ családi politikát űzőknek, törvényt felforgatóknak, hogy lehetetlenség talán a megengedettnél is bővebben ez ügyet a maga tisztaságában nem ösmertetnem. Kisszecse egy közel 600 lelket számláló, törekvő gyülekezet, leányegyháza Nagyszecsének. Tagjai mind józan életű, felvilágosodott, szépet, jót szerető egyének. Templomukat 10 éve építették 28 ezer forint költséggel minden támogatás, segítség nélkül a maguk összegyüjtögetett filléreiből. Utánna kevéssel magtárt létesített, ma már több mint 100 m. m. gabonával, a millenium emlékére 1000 frtos alapítványt létesített, iskolás gyermekeit ellátja írószerekkel, alapja van az ingyenes oktatás behozatalára nézve S Okos gondolkodással úgy intézte ügyeit, hogy egyetlenül az egész kerületben egyházi adót a hívek nem ismernek. Templomát, iskoláját szerette mindig, egyetlen vágya, óhajtása volt, hogy az elsők között, a jobbak sorában legyen mindig. Iskolája csakugyan emberemlékezet óta a legelsők egyike. Tanítója nyugalomba lépésével, ki 32 évig szolgálta felekezete és a tanügy érdekeit szivvel-lélekkel, példás kiemelkedéssel szeretett volna méltó utódot találni, olyat, ki elöttök igazán világitó lámpás legyen s ki orgonáim", énekkart vezetni tudjon. Aláírván ugyanis 1600 koronát egy vasárnap délután az orgonára ! A kit meghívott, az nem jöhetett el. Mást nem tudván egyetértőleg meghívni pályázatot hirdetett. Orgona próbát kórt. Legnagyobb sajnálatra azonban a pályázók egyéniségének legcsekélyebb megbántása, kisebbítése nélkül, a minek még a gondolata is távol állott tőlük — nem találta eredményesnek a pályázatot, féltette jövőjét, legszentebb törekvéseit, s hogy áldozatkészségét is kimutassa, az elérendő magasztos cél érdekében új dijlevelet állított ki, a javadalmat 800 frtra kiegészítvén ennek alapján kérte az uj pályázat elrendelhetésót. Hogy mily jóhiszemüleg cselekedett, mennyire hitte hogy ezt szabad kérnie, mutatja azon körülmény, hogy megválaszthatott volna egy olyan pályázót, a kinek megfelelő szolgálati idő hiánya miatt, minősültsége nem volt vagy négy olyan közül, a kinek bizonyítványai hiányosak voltak, mivel esperesi bizonyítvány, eskütételről szóló bizonyítvány is hiányzott. Ez esetben bizonynyal érvénytelen leendett volna a választás, mivel ezen kérvények, mint kellőleg fel nem szereltek a nt. esperesi hivatal által visszautasitandók lettek volna a szabályrendelet értelmében. De nem tette a gyülekezet, bízva kérése jogos voltában. Hasztalan volt azonban minden reménye, minden kérése ! Az egyházmegyei közgyűlés, annélkül hogy az új dijlevelet látta volna — mivel az, valamint a megerősítő presbyteri határozat az okmányokhoz csatolva nem volt, bár kellő időben be lett adva a nt. esperesi hivatalhoz ; a nélkül, hogy a pályázók kérvényeinek felszerelését kérdés tárgyává tette volna és annak dacára, hogy csak két pályázónak okmányai voltak már a gyűlés napján ott, mégis négyet tűzve ki titkos szavazás alá, kérésével elutasította a gyülekezetét és az 53 jelenlevők közül 36 szavazattal a berendelés szigorával élt ! Világért sem célom, sőt nem is fogom critica tárgyává tenni a közgyűlés határozatát, benyújtotta az ellen a maga felebbezésót, kérését már a gyülekezet, de talán mégis helyesebben lett volna azt mondani egy jótakaró, jobb jövőt mintáló gyülekezetnek : kérelmetek nem helyes, ha jogos, úgy dijlevelet nem állíthattok ki, választanotok kell, mert akkor beáll a törvény szigora, a rendelés, ha már egyáltalán megengedni nem lehetett volna az uj dijlevél alapjáni választást, melyről letiltó rendelkezés a szabályrendeletben nincs sehol. S hozzá, mikor a szabályrendeletnek annyi pontja mellőzteték s az alakiságok betartva nem lettek ! Egy gyülekezet csendje, békéje, 5—6 száz ember nyugalma, jövője egy kis elnézést, móltánylatot megérdemel talán ! A törvény szigora a makacsokra, megátalkodottakra alkalmazandó, de nem a kérőre, a könyörgőre és csak az esetben, ha megsértetik a törvény ereje, tekintélye ; mig itt a gyülekezet nem sértett, nem rontott törvényt, csak kért, csak áldozott ! A mit azonban sammibe sem vett a közgyűlés, sőt egyszerűen hibának, bűnnek, megtorlandó gonoszságnak tekintett. Egy kissé több lélek, több szeretet, egy, a szeretet vallásán épült erkölcsi magas testületben ! Ma különösen, a mikor az idők zordak, a viszonyok kedvezőtlenek ! E szigorú és leverő bánás zavarta az örömöt, hogy általánossá nem lehetett! S most várja a gyülekezet remény és kétség között, hogy jóakarata, áldozatkészsége, kérő és esdő szava meghallgatásra talál-e a magasabb látkörrel Ítélkező főtisztelendő kerületnél vagy a bizonytalanság kétes bonyodalmak eshetőségeinek tétetik-e ki egy jobb sorsra érdemes gyülekezet! Biztat azonban az a remény, él & lelkemben a hit, mert csak jót akarunk, hogy a kérőnek megadatik, a zörgelőnek a kegyelem ajtaja megnyittatik ! *
