Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 124 ismerjük (bár ne úgy kellene ismernünk!) elég sokan. Kedves jő Uraink! Ha önök teljesen ugyananynyit várnak a falusi osztatlan iskola tanítójától, a int városi osztott iskolában munkálkodó kartársaiktól: szíveskedjenek mindenekelőtt kieszközölni, hogy a rendszeres, nyugodt munkálódás alapfóltátelei végre valahára minden iskolánál meglegyenek ! Sajnálatos dolog, hogy mig az alapvető 1868. XXXVIII, t.-c. megalkotása óta az iskolák szaporítására, tanítók képzésére, uj iskolaépületekre, az iskolák fölszerelésére stb. az állam s a többi iskolafenntartók milliókat költöttek : egy dolognak, mely a tanítás kívánatos sikerének egyik alapfolté telét képezi — az iskolába járásra kötelezettek rendes iskolalátogatásának fontosságát az illető körök igen sok helyütt még mindig nem tudják vagy nem akarják fölismerni. Pedig a népnevelésre költött milliók s mi még előbbvaló: nemzetnek, hazának, egyháznak a népnevelés előreháladásához fűződő nagy érdekei megérdemelnék e téren a figyelemnek, a buzgóságnak, a következetes szigornak a lehetőség teljességéig fokozott mértékét. Rendes iskolábajárás nélkül a díszes iskolaépületek Potemkin-falak s a tanító évről-évre folyton azt lévén kénytelen tapasztalni, hogy munkájának eredménye az ő fáradozásával illő arányban nem áll: sok esetben lassanként elveszti lelkének ruganyosságát; s utóvégre, mint mások bűneiért szenvedő rabszolga, megtörött kedélylyel vonszolja a korhadt rendszer (?) jármát. Nemde, a gyakoribb mulasztások még a teljesen osztott iskolában is zavarják a tanítás menetét ? Hát még az osztatlan iskolákban, melyekben (faluhelyen) többnyire az iskolai év is tetemesen rövidebb, mint amott ? Az iskola megnyitódik talán szeptember elején, de az első hónap a félig telt iskolateremben csak átalános ismételgetések között folyik le. Októberben már meg kell kezdeni a tervszerű haladást, bár az osztályok még most is hiányosak; egyiknek 1ji, a másiknak 7g része még mindig „pásztor-órákon“ van leckeórák helyett. November hóban bevonulnak a mezei hadak utolsó foszlányai is s nehány hónapig — ha valami járvány be nem üt — a tanítás gőzerővel halad. Sietni is kell, mert márciusban kelnek a libák s áprilisban kezdődik az „apostolok oszlása,“ május már csak a kínos vergődés ideje s június? Hány falusi tanító van, ki ezt a hónapot — bár nem rajta múlik — nem érheti tanítványai körében ! De hát mit csinál ilyen helyen az iskolaszék ? — kérdi a kegyes olvasó. A maga egészében körülbelül: semmit; egyes tagjai azonban „megfigyelmeztetik“ a tanítót, hogy a mulasztási eseteket békesség okáért jó lenne „eltagadni.“ Hát a községi elöljáróság ? Sürgeti a — talán a bírságokat? — Oh dehogy, az „exáment!“ S a tisztelt szülők ? Kérik tucatszámra a szabályellenes mulasztási engedélyeket, s ha a fenálló szabályrendeletek kijátszásához segedelmet nem kapnak, hát akkor elfogják a gyereket az iskolától „szülői hatalmoknál“ fogva. Es ez igy megy évről-évre, a helyzet javulásának jele nélkül, sőt a visszaesésekre való hajlandósággal. S mivel oly községekben, melyekben több (másfelekezetii) iskola van, az egyik részről kezdődő erélyesebb eljárás gondolata az illető egyház nyugodalmas békéjének megzavarásától való félelmét idézi elő, a különféle felekezeti isk. hatóságok egyöntetű eljárását pedig remélni nem lehet: úgy látszik, hogy a falusi iskolák nagy részének hátramaradt helyzete alig is fog hamarosan megjavulni, hacsak talán az átalános közigazgatás reformja, a tanfelügyelőségek végrehajtó jogkörrel való felruházása —- s a járási tanfelügyelőségi intézmény életbeléptetése után nem. De térjünk vissza tulajdonképeni tárgyunkhoz 1 Hogyan csikoroghat a tanügy szekere a vázolt körülmények közt tengődő iskolákban ? „A részletes tanmenet“ készítésénél hat hónapnál többet alig lelhet számításba venni, tehát vagy a tanítási anyagot keil okvetlenül összevonni, vagy nem is sietve, hanem rohanva haladni azon keresztül; a sietség pedig legtöbb esetben a módszeres feldolgozás hátrányára üt ki s a mulasztások által okozott hézagok az élő tanitás helyett a tankönyvet szorítják előtérbe. És az írásbeli gyakorlatok ! Lehet-e csodálkozni azon, hogy ezek sok falusi iskolában alig szerepelnek ? 60 - 80 tanuló dolgozatainak pontos átvizsgálása, a hibák megjelölése s kijavíttatása, a javítások felülvizsgálása mennyi dologgal jár a legpontosabb iskolalátogás mellett s még milyen változatossá varázsolja ezeket a vesződségeket az iskolalátogatás rendetlensége ? ! S mennyi bajt okoz ez az iskola belső rendtartása, a fegyelemtartás körül is ! Bizony nagy mértékben hozzájárulnak a tanitó munkájának nehezitésékez s a tanitás eredményének kevesbitéséhez mindazok, kiknek a rendes iskolábajárás előmozdítására befolyásuk lehet, ha ez a befolyás minden alkalommal, teljes buzgalommal, ügyszeretettel, odaadással nem érvényesítik. Abban tehát nagyon igaza van Földes Gézának, miszerint itt volna már az ideje annak, hogy a népnevelés ügyének előmozdítása végett alkotott törvények, rendeletek az ügy fontosságához illő komoly következetességgel minden irányban végrehajtassanak. Igen-igen, ez kell nekünk ! — bizonyára igy kiáltanak fel mindazon tanítók, kik életpályájokat nem pusztán a kenyérkereset vagy kényszerűség, hanem a hivatásérzet sugallata nyomán választották. Igen is! legyen valóssággá az egész vonalon a rendes, pontos iskolalátogatás, átalában a népnevelési törvények s rendeletek végrehajtása, de minél előbb! A népiskolától úgy nemzeti, mint egyházi szempontból egyre többet várunk. Ha a célt akarjuk, akarnunk kell az eszközöket is! Kívánalmainkat azonban mindig a tényleg létező alapföltételekhez szabjuk ! Eddig szerzett szomorú tapasztalataink dacára is reméljük, hogy falusi népiskoláink helyzete egyre javulni fog; mig azonban e tekintetben az időnek teljessége el nem érkezik, addig csak nyugodjunk meg abban, miszerint a falusi, osztatlan népiskolák viszonyait a tanitástervek alkotói (ha t. i. az életnek akarnak dolgozni), nem hagyhatják figyelmen kívül! __ — _n.
