Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-25 / 8. szám
Tizenegyedik évfolyam 8. szám. Pápa, 1900. február 25. Egyházi adózásunk reformálása igazságosabb alapokra fektetése és a stóla eltörlése. Alig hiszem, hogy legyen a világon intézmény, melyben annyi különbözőség constatalliató lenne, mint a mi egyházi adózási viszonyunkban. Alig akad egy egyházmegyében két egyház, melynek adózási kulcsa, rendszere egyenlő volna s a mi a legsürgősebbé teszi e kérdés felszínre bocsátását s taglalását, az a már több helyen , sőt mondhatnám általánosan érzett, «szinte türhetlenné vált igazságtalansága,» melyről a konventi jegyzőkönyv is elismeri «hogy ezen mozzanat jóval több okot adhat egyeseknél az elkeseredésre, mint magának a nagy tehernek hordozása.» Ezen tehát változtatni, ezt reformálni kell, még pedig sürgősen. A legnagyobb elismerés illeti meg e tekintetben magas konventünket, midőn ép e célra törekedvén, egy adózási reform tervezetet kidolgozó bizottságot küldött ki, melynek munkálata majd a zsinati tárgyalás alapját fogja képezni. Mert hiába festjük mi le a legélénkebb színekkel presbyteri és közgyűléseink előtt a helytelen adókivetés káros, sőt veszedelmes voltát, kész reá a vagyonosabbak részéről a felelet azonnal: «apáinknak jó volt: nekünk is jó, én is csak ugy járok templomba s csak akkora helyet foglalok el, mint más» stb. s a vagyonosabbak a közgyűlésben is, a presbyteriről nem is szólva, hol egészen ők szerepelnek, könyörtelenül leszavazzák a szegényebbeknek, a lelkész által is. propagált, jogos kívánságát. Mély belátásról s nagy körültekintésről tesz tanúságot a főt. és mélt. konvent azon intézkedése, midőn e kérdés rendezését a törvényhozó testület, a zsinat teendői közé sorozza, bizonyára egyik oldalról azon indok által is vezéreltetve, hogy a magyar ember, különösen pedig a kálvinista magyar ember, görcsösen ragaszkodik a régi szokásokhoz, ősi intézményekhez • minden ilyen ellen, legyen az bár legkevésbbé oly fontos, mint az adózási rendszer megváltoztatása, intézett támadást kedvetlenül fogad és lehetőleg ellene szegül. De ha látja s olvashatja a törvény szavait, már csak egyházszervezetünkből felszívott s kifejlesztett alkotmányos érzületénél fogva is, meghajol a törvény előtt s engedelmeskedik rendelkezéseinek. Az egyházi adózás égető kérdésének egyöntetű és igazságos megoldását a legközelebbi zsinattól reméljük és várjuk. Ha még nem ily égető is, de bizonyára a közel jövőben megoldandó kérdése evangéliomi egyházunknak a stóla ügye is. A mai viszonyok közt, nem lévén kötelező a lelkészi szolgálat igénybe vétele, a lelkész sokszor oly kényes helyzetbe jut, melynek elkerülhetését mindnyájunk közérdeke parancsolja lehetővé tenni. Melyik lelkésztársunk ue fájlalná azt, ha valamelyik egybekelendő pár elégnek találja tisztán csak a polgári tisztviselő előtti egybekelést 2 frt stóla miatt; ki ne fájlalná, ha bármelyik lelkészi functiónkat, teszem a keresztelést, temetést, (mert erre is lehet eset) híveink nem veszik igénybe azért, mert érte fizetni kell! Ha valahol ez előfordul, meggyőződésem szerint, egyik főoka a stólában keresendő. Most még van időnk e tekintetben is segíteni a stóla dijak eltörlésével, még a baj nem általános, nem vert mélv gyökeret s talán alig pár 7 * * Az egyház és iskola köréből. * az a.,.* * illető közlemények a * i J /■ 1 1 0 jl'j (egész évre 8 kor., félrr*■ ^ duDántn i cv. rct. mm et hivatalos m öuve. éTM Kis József U (J Faragó János felelős szerkeszlő ozi— * f• • főmunkatárs ozimére inére küldendők. , küldendők. <í-------*-------------------------$ Megjelenik minden vasarnap. $------------------------------<*
