Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-18 / 7. szám

109

DUN ÁTÜLI PROTESTÁNS LAP.

no

miniszter több Ízben oly értelemben nyilatkozott, hogy az osztatlan népiskolák tanitástervének megkészitését a sürgős tennivalók közé sorozta, s annak kibocsátását határozottan megígérte.

Történt azonban, hogy az osztott iskolák uj tanitástervének javaslata előbb megjelent, mint várvavárt és megigértetett testvére, mely utóbbinak szükséges voltát időközben többen is kétségbevonták; de az ezen irányban tett felszólalások között legáltalánosabb figyelmet keltett Földes Gézának a M. P. Társaságban tartott s a D. Prot. Lap mult évi 50. számában is közölt székfoglaló előadása, melyben a leghatározottabban kimondotta, hogy az osztatlan népiskolákban külön tamtástervre szükség nincsen s ha ilyen mégis készülj ennek alkalmazásba vétele az osztatlan népiskolákra nézve nem haladást, hanem több irányban is visszaesést fog jelenteni.

Ki a népiskolai tanitástervek kérdésében eddig megjelent nyilatkozatokat figyelemmel kisérte, azokat, kik ezen tárgyhoz szólották, három főcsoportra oszthatja.

Egy tekintélyes számú csoport azt hangoztatja, hogy az egy, sőt a két s három tanítóval biró népiskoláknak a teljesebben osztottakétól egészen külön tanitástervre van szükségük. Főbb érveik a következők:

„A végezhető munka — egyenlő szorgalom mellett — egyenes arányban áll a munkás rendelkezésére álló erővel s idővel. Egy ember 4—-6 embernek a munkáját — ha tudniillik azok mindnyájan egyenlően, beesületes iparkodással dolgoznak — nem végezheti. Még ha egy-egy kiváló tehetségű egyén a maga osztatlan iskolájában komoly versenyre kél is a közepes vagy gyenge minőségű vezetés alatt álló osztott iskolákkal: ez csak kivételes eset s szabályok alkotásánál a kivételeket nem lehet alapul venni. A tanítás idejének beosztása pedig nem a tanulók, hanem az osztályok számán alapszik; különben az osztatlan népiskolák igen sok esetben túlságosan népesek is. Ki a csendes foglalkozási órákat a közvetlen tanítás óráival egyenlő értéküeknek becsüli, az vagy maga téved, vagy a közvéleményt akarja megtéveszteni. Nem szabad feledni, hogy a csendes foglalkozások előkészitése és számonkérése mindig a közvetlen tanítás idejét rövidíti (előkészítés, közvetlen ellenőrzés nélkül pedig azok értéke a semmihez áll közel) s a csendesen foglalkozó osztályoknak a tanítás munkája közben folytonos figyelemmel kisérése a tanító figyelmét részleg mindig lekötve tartja, idegrendszerét fárasztja, következőleg azt kívánni, hogy az osztatlan iskola tanitója (többnyire csekélyebb fizetésért) nehezebb munkában, több órát töltsön, mint osztatlan iskolákban foglalkozó kartársai: legalább is méltánytalan dolog. Ha azok az „előnyök“ melylyel az „egységes tanterv“ szószólói az osztatlan népiskolát felruházzák, mind tiszta valóságok volnának : mi indokolhatná a városi iskolák növendékeinek nagy területekről egy-egy iskolaépületben való összezsufolását ? Kik az osztatlan népiskolák külön tanitástervét „a népmüveltség és négjog szempontjából“ támadják, azoknak meg kellene gondolniok, hogy ki erején túl markol, az keveset vagy épen semmit sem foghat meg s hogy a nép zömének érdeke az, miszerint gyermekének a népiskola ne terjengős, de felszínes, hanem alapos tudást nyújtson. Az egységes tanterv hi vei megfelejtkeznek arról, miszerint az osztott népiskolák viszonyaihoz mért (maximalis) tanitásterv anyagát a kedvezőtlenebb viszonyok között levő osztatlan népiskolák tanítói nem dolgozhatván fel, arra lennének szoritva, hogy tanításuk anyagának mértékét önmaguk határozzák meg s igy az egységes tanterv firmája alatt (2—3-féle változat helyett) a valóságban 100- vagy 1000-féle tanitásterv lenne alkalmazva (A mint ezen eljárásra az „ideális magaslaton“ álló régi tanterv mellett egykor maga Trefort Á. miniszter is ráütötte az állami jóváhagyás pecsétjét). A külön tanitásterv épen úgy nem fokozza le az osztatlan népiskolákat, valamint az „egységes“ tanterv magábanvéve nem emelheti azokat a teljesen osztott népiskolák színvonalára !“ (Folyt, köv,)

jegyes

— Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.

— Kedves vendége volt a héten főiskolánknak. A református ifjúsági egyesületek genfi központi titkára, íermaud Károly ezredes a mult csütörtökön d. u. 1 órakor hoz'ánk érkezett s még az nap délután két előadást tartott. Az elsőt d. u. 3 órakor a főiskola és az állami tanitóképzöintézet protestáns ^állású ifjúsága számára; a másodikat este 6 órakor a protestáns közönségnek. Valóban nagyon érdekes, tanulságos és igen lelkesítő volt mind a két előadás. íermaud ur nagyon ért hozzá, hogy a közönség jóindulatát néhány pillanat alatt teljesen lefoglalja a maga számára. Azt meg fölösleges is mondani, hogy az általa képviselt ügy nagy fontosságát megdönthehetetlen érvekkel s a rendíthetetlen meggyőződés és apostoli lelkesedés hóditó hangján köti szivére hallgatóinak. Nem csoda, ha a merre jár, ifjúsági egyesületek teremnek nyomában. Alapos a reményünk, hogy nálunk is igy lesz. . . . íermaud urat Komáromból elkísérte hozzánk 'püspök urunk Öméltósága is. Az első előadáson, éneklés után, ö emelte fel lelkeinket szép imádsága szárnyain Istenhez. Aztán rövid beszédben szólt arról a törekvésről, a mi Fermaud urat ide hozta és felhivta őt az előadásának megtartására. A német nyelven mondott beszédet dr. Antal Géza theol. tanár bámulatra méltó ügyességgel tolmácsolta azonnal ; úgy hogy azok is, a kik a német nyelvet egyáltalán nem értik, egész teljességében s épp oly szépen és oly meleg előadásban élvezhették az előadást, mint a kik németül értenek. ... Az esteli előadáson éneklés után Kis József theol. akad. igazgató imádkozott; íermaud ur beszédet mondott dr. Antal tolmácsolása mellett; végül a főt. püspök ur köszönetét mondott a kedves vendégnek, a ki másnap délelőtt már elutazott Pápáról. Mindkét esetben énekkel végződött az összejövetel. Jövő számunkban az előadásokról részletesen be fogunk számolni.

— A Magy. Prot. írod. Társaság igazgató választmánya ma d. e. 11 órakor ülést tart.

— Majlát püspök csodálkozása. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület tudvalevőleg elhatározta, hogy tiltakozó föliratot intéz a kormányhoz, a miért az erdélyi r. kath. püspököt erdélyi püspöknek címezte. Úgy beszélik, Majlát