Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

863

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

864

Üj élet, uj pezsdülés érezhető már is egyházi életünk terén. Egyesületeket alakítunk, vallásos estélyeket tartunk, a nőnevelés terén eddig elhanyagolt mezőt mivelni kezdjük, most Szatmárott, majd Budapesten állítunk, tervezünk leánynevelő-intézeteket, a jótékonyság erényét is gyakorolni kezdjük, az özvegyek-, árvák-ügye, a fogyottak gondozása püspöki jelentésekben, kerületi határozatokban hangoztatva van, s csak nem rég adatik át magasztos rendeltetésének az egész ország szemeláttára a fény és hatalom képviselőinek jelenlétében a nagypénteki társulat által kezdeményezett, majd gyönyörűen befejezett „Erzsébet“ dicsőült királynénk nevét hirdető, elzüllött, azon gyermekek menhelyét képező, magasztos rendeltetésű intézetét! Nagy és szép eredmények, üdvös jelenségek ezek, felekezetűnk életrevalóságát, hazánk kulturális törekvéseiben részvételünket, híveink áldozatkészségét ékesen szóiólag hirdetik, beszélik ezek !

Foglalkoztatták felekezetűnket ez évben az egyházi fegyelem gyakorlásának komoly megfontolást, bölcs mértéklést igénylő módozatai. Üdvös eredményt, nemes célt hivatvák szolgálni, előidézni ezek. Felébreszteni a református önérzetet, azt a nemes öntudatot, mely büszkeséggel töltse el az ember lelkét arra a gondolatra, hogy református lehet, annak a felekezetnek tagja, mely előljárt mindig a haza, a szabadság szeretetében honfitársai megbecsülésében, minden jó és szépért hév ülő, sokszor vérét is áldozó szent lelkesedésében. Hivatva van ez alkotás felserkenteni, felrázni a közönyöseket, tettre, nagyobb tevékenységre buzdítani a hűket, a kitartó harcosokat.

Nemkülönben a lelkészi nyugdijintézet égető kérdése, mely gyülekezeteink hitéletének, nem egyszer békéjének, virágzásának elvitázbatlan érdeke, elsőrangú követelménye. Ismerünk már több tervezetet, módunk, alkalmunk lesz vele foglalkozni még, hisszük, reméljük, hogy vezető köreink bölcsessége megfogja találni a legcélszerűbb megoldási módozatot, mely megfelel úgy a gyülekezetek, valamint a lelkészi kar kettős érdekeinek.

Befejezést nyert ez évben a congru-ügy is. Még a segédlelkész tartás kérdése is megoldatott. Itt-ott ugyan panaszokra, kifakadásokra adott okot, a sokszori kicsinyesnek látszó szőrszálhasogatás, de áltáljában elismerésre kötelez az az előzékeny elintézés mely nem várta be a törvény végrehajtására kitűzött határidőt, hanem rövid 2 év alatt lebonyolította ez égető ügyet, pótolva régi mulasztást, enyhítve annyi gondot, bajokat. Lassan, lassan, egymásután majd csak meghozza az idő, s megnyerjük azon jogos segélyeket, melyre felekezetűnk — az állam vállairól levett, a helyett végezett, nagy és nemes kötelességek teljesítése némi méltánylásául, joggal és törvényesen igényt tarthat!

Ezekben véltem általános vonásokban feltüntethetni felekezetűnk egy évi életét, ezek valának azok az eszmék, törekvések, melyek foglalkoztatának egyetemesen érdeklöleg bennünket! Nem lehetett maradnom a száraz feltorlásnál, egyéni véleményemnek is kifejezést kellett adnom némely kérdéseknél s ha talán egyoldalú valék mentsen ki az egyházam, felekezetem iránti rajongó szeretet, önzetlen lelkesedés ! Vajha a következő évek múlásakor csak szép, jót, szivet, lelket gyönyörködtetőt írhatna felőlünk, felekezetűnk életéről, az ki a tollat kezébe nálamnál méltóbban veszi.

A XIX-ik század elmúlását már a mult évben ünnepelte egy nagy része az emberiségnek! Én azokkal tartok kik a századok kezdetét Krisztus Urunk születését az 1-el jelezték.

Patay Káeoly.

Szemelvények,

a nagyszombati prot. egyházak múltjából, Stelczer „Geschichtliche Darstellung dersehr merkwürdigen Schicksale und Gtlaubenskämpje der ev. Kirchengemeinden, sowohl Augsb. als Helv. Concession in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből.

(Folytalás.)

Pilarik, mint a 11 szakaszban már említettük, a nagyszombati hitközség által 1683-ban a Thököly utján visszanyert templom felszentelésére felkéretvén, miután azt teljesítette s életveszélyben forgásán túlesett, ismét Modorra tért vissza. Innen öt hétig a bazini lelkészt is helyettesítette és úgy nyilatkazik, hogy őt mind a német, mind a cseh gyülekezet annyira megszerette, hogy kezeiken hordozták s papjuknak megnyerni igen szerették volna, valamint, hogy az ottani utolsó szónoklata alkalmival, — melynek alapigéjét, az ottani ev. egyház állapotának áb" rázolása céljából az evagyéliomb m foglalt naini gyászoló özvegyről vette — leírhatatlan nagy volt a sirás és zokogás. Ezután még nehány évig modorban m .radt s a tói önkénye megválva Drézdába költözött 1689. tavaszán, agg atyja kérésének engedve Neusaltzára ment őt helyettesíteni, hol mint mondja a savanyu munkáért, melye*, német és cseh nyelven kellett végeznie , alig reménylhetett a keuyéruél többet. Atyját rendes lelkészként követve intő szónoklataiért, melyekből csupa sérelmeket vontak, a tanács és az uradalomtól nagyon sokat kellett szenvednie mindazonáltal tábori papságra a hozzárkezett hiványt nem fogadta el, hanem mivel a polgárságot szerette, inkább ott maradt. Azonban az Isten „ki az emberek sziveit mint vizeknek folyásit“ igazgatja, megmentette ezen nyomorúságtól, a mennyiben a röhrsdorfi lelkészi állást elnyerte, hol annyi szenvedett viszály és szorongattatás utáu végre menhelyet talált. Háládatos leikéről leginkább tanúskodnak azon szavai, melyekkel egy ajándékul kapott papi köntös átvételét elismeri. „A szép uj köntösért — úgymond melylyel Neitschitz Eleonóra, született de Ende, udvari tanácsosné őnagysága, minden reményem és érdemem nélkül megajándékozott: ajándékozza meg őt is hasonlóképeu a mi urunk Jézus, igazságosságának legdrágább köntösével és üdvének sugaraival és vezesse őt mint szeretett aráját, mennyei országába.“ Itt Rőhrsdorí’ban irta 1693. nov. 10-én Katechismusának előszavát, illetőleg életrajzát is, mely alá igy irta nevét: Pilarik István, Alsó-Magyarországon szenvedett három rendű szenvedés után, Isten kegyelméből helybeli lelkész. Ezen könyvecs-