Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
847 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 848 és szü'ö városában töltött neháuy év után Trencsónybe hívták. Y. Schwer Mihály született Besztercebányán, 1609— 1614. volt nagyszombati lelkész. Több gyülekezetben szolgált s mint bajmóci esperes halt meg. Ot követte a hivatalban : VI. Schreiner János Mihály, ki fizetésének egy részét a város pénztárából nyerte. Utódja lett 1625-ben: VII. Bayer Jeromos. Ezen istenfélő férfiú, kinek életét a kath. papság fondorlatai és ellenségeskedései felette elkeserítették, már a következő évben Modorra hivatott hitszónokul. Követte a hivatalban. VIII. Loconczy János. Ezen férfiú sorsát és a helybeli gyülekezet akkori állapotját, leginkább megvilágítja a „História Diplomatica“ cimü mű, hol Magyarország evangélikusainak panaszai között a nevezett nagyszombati hitszónoknak okozott sérelmek s üldözések, visszataszító példaként vannak feltüntetve. IX. Tarnóczy M. Márton 1634-ben, Innen Csejthe hívta meg lelkésznek, s mint püspök igen nevezetes egyházlátogatást tartott. X. Burger Kristóf György, ki több kisebb művet irt, melyek közül a „Cathedra templi Ezekhidis“ cimü bizonyos hírnevet szerzett néki. XI. Anomaeus Kelemen bazini, hol mint diakónus működött; 1652-ben lett nagyszombeti lelkésszé, azonban alig viselte ezen hivatalt 3 évig, mivel őt a bazini gyülekezet rendes hitszónokul visszakérte. XII. Rotarides János Nagyszombatban 1652-től kezdve szláv hitszónok volt. Hogy a helybeli egyház már akkor is igen nagy szorongattatásokat szenvedett, kitűnik az ujtestamentom azon mondájából, melyet a Jézus Krisztus evangyéliomának ezen szolgája az 1655 ben külföldre induló Bárius János theologus emlékkönyvébe irt: „Jesu, redemtor, libera nos, perimus“ „Uram! tarts meg mert elveszünk !“ (Mát. VIII: 25. Rotaridest még ugyanazon évben Szakolcára hívták, s 1660-ban igen gyenge egészségének helyreállítása végett Modorra költözött, hol XIII. Winkler Jakab Fülöp M. 1665—1671-ig német hitszónok volt. Mint a 10. cikkben említettük, ezen utóbbi vészteljes évben Pilarik István szláv tiszttársával együtt a városból kiutásitották. Winkler az 1668-ban tarbucsáni ev. egyházlátogatáson és ezeknek a törökök által felgyújtott temploma felszentelésén is jelen volt. Sajnos, hogy az ezen ünnepélyt tárgyaló eredeti okmány, melyet Wiszkidenszky Hont megyében talált és 1812-ben Crudi Dániel pozsonyi püspöknek kölcsönzött, többé nem került vissza. XIV. Pilárik István III. Mint már említettük, Winkler német hitszónok oldala mellett a szlávajku gyülekezeti tagok lelkésze volt. Az evangyéliomért kiállott üldözések és fájdalmas sorcsapások által nevezetessé vált hasonló nevű lelkészcsalád ezen sarja, Pilárik István ocsovai hitszónok unokája és Pilarik István, Magyarországban legutóbb szenici hitszónok fia *) (ezért harmadik néven) theologiai tanulmányait Wittenbergben végezte el. 0 Ez rendkívüli sorsát a Wittenbergben 1678-ban kiadott „Wuderwagen Gottes“ (Isten Csudaszekere) cimü könyvecskéjében irta le. Hazaérkezve 1667-ben Szenicen rektor volt, s onnan hívták Nagyszombatba lelkésznek. Itt csak két évig működött, miután 1671-ben száműzték. Ezt Írja Wiszkidenszky. Nem lesz azomban érdektelen, ezen férfiú további életfolyását is festeni, m-lyet 1693-ban Bu liszinban kiadott „Katechetischer Lehrgrund“ cimü könyvének előszavából veszünk, — s a midőn őt, csaknem szószerint követjük, következőkben foglaljuk össze csudálatra méltó sorsát. Pilarik iskola évei fáragságok s nélkülözésekkel tel - vék. Segedelme, — miután szülői száműzetésükben gyakran önmagukon sem bírtak segíteni, nem lévén, számtalanszor kellett éheznie s kemény pádon feküdnie ls), Mikor itt lei kész lett, csakhamar ki kellett vándorolnia. Modorban nyert akkor alkalmazást, hol mint a csehgyülekezet munkatársa egy ideig működött. Azomban 1674- ben Szelepcsényi érsek a többi papokkal eghüft Pozsonyba idézte, hol őfelsége I. Lipót nevében kiadott azon végzést vette, hogy felesége s gyermekeivel — 3 volt néki — az országból kitakarodjék. Sok viszontagság után Boroszlóba, a számüzötteknek szerinte ezan nagy menedék házába ért és ott ellátást talált, a mennyiben szónoklási segédkezéseiért gazdag kegyadományokban részesült. Hat évi tartózkodása alatt itt egy fiacskája i s született, ki a keresztségben István nevet nyert 2) Boroszlóból Strehlenbe utazott, hol „szerető és szánakozással teljes“ polgárságot talált s hasonló módon tartotta fen magát családjával együtt. Itt valóságos meghívást kapott Jordans- Mühlbe, Sziléziának egy népes, 8 fiókegyházzal biró gyülekezetébe, hol két évig mint rendes lelkész működött és gazdag jövödelme volt. Azonban a Tököli által kivívott vallásszabadság Pilarikot is visszacsábította hazájába. A inodori hitközség meghívását elfogadta, s 1682-ben nehéz lélekkel búcsút vett az időközben megszeretett jordánsmühli hitközségtől, mit igy rajzol „a sirás és zokogást, melyet a búcsú szónoklat alkalmával a nép hallatott, leginkább az értem jövő Láminger és Pillér Adám küldöttek igazolhatják.“ Igen érdekes modori fogadtatása is, mely következőleg hangzik : „Fogadtatásom Modorban kiváló nagy tisztelet s örömmel történt, mert a mint e város lakosai jövetelemet hallották, több mint 100 polgár egy egész mértföldnyire elém jött, hogy úgy a rablók mint a pápások mellett is, kik vallásunk gyakorlatát még mindig gátolták, annál biztosabban a városba juthassak. A mint a város közelébe érkeztünk, oly iszonyú nagy dörgés és villámlás támadt, hogy azt hittük, mindet szétrombol és tönkre tesz az, mely kétségkívül a következő számtalan vihar előjele volt. A zivatar beálltával nehány tanácsos kiváló öröm és tiszteletnyilvánitások között fo*) Kézzelfogható támogatása Luther azon mondásának, hogy „Szegényember fiának a porból kell kiemelkednie, sokat kell szenvednie, és mivel semmije sincs, a min büszkélkethetnék, tehát megtanul Istenben bízni, csendes és szerény marad és igy a jó Isten fel is emeli, s olyan tiszteségekre jut, a hova sok minden hatalma, ereje s vagyona dacára sem juthat. A szegények félik az istent, azért ajándékozza őket az Isten jó fejjel, hogy könnyen tanuljanak, okosak s bölcsek lehessenek, hogy bőlcsességükket fejedelmek, császárok és királyokat taníthassanak. “ 2) Ez 1683-ban Selmecbányán lelkész s 1704-ben püspök lett.
