Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

DUN ÁTÜLI PROTESTÁNS LAP.

i

77

megalakult, azt hiszem, -nem az volt a cél, hogy a városunkban amúgy is fölösen levő egyletek számát még egy ujjal szaporítsuk; nem is az, hogy a szegények sokszor nagyhangú segélyezésével nevünket dobra üssük ; nem is a roszul értelmezett nőemancipáció egyik kinövése ez: igazában csuk az cd létjogosultságot neki, hogy itt, e háromszáz ados főiskola székhelyén, egyik erőssége. őrállomása legyen a magyar protestantizmusnak. A vallásos érzületet első sorban nem könyvekből, nem kizárólag az iskolában tanuljuk, a családi körben, az édes anyák csepegtetik belénk s ápolják bennünk; ezt az édes anyai melegen érző szivet nem nélkülözhetjük kint, az egyháztársadalmi életben sem. Nem, különösen napjainkban. . . . Fennen hirdetik sokan, sokszor mi is édesörömest áltatjuk magunkat azzal, hogy a magyar társadalmi élet békéjét ez idő szerint vallási kérdések nem háborgatják. Minden, hazáját igazán szerető magyar szívből óhajtja : bár lenne úgy ! A nemzetiségek aműgyis megzavarják sokszor békés fejlődésünket, mért háborgassanak még vallási kérdések is ? És mégis úgy van ! . . . Az úgynevezett egyházpolitikai törvények meghozatala óta kétszeres éberségre van szüksége ennek a mi anyaszentegyházunknak; kivált a vegyesházasságok alkalmával adni szokott reversalisok ritkítják sorainkat. A közoktatási mínisterium jelentése szerint közel 6000 lelket veszítettünk az utóbbi három esztendő alatt csupán áttérésekben. Világi vagyonnal nem renrendelkezünk, éberséggel, vigyázással pótoljuk annak hiányát, azzal iparkodjunk megtartani egyházunk számára a Intőkben ingadozókat; mert hinnünk és vallanunk kell, hogy a mi protestáns egyházunk erőssége erőssége ennek a mi magyar hazánknak is, aminthogy érdekeik mindig is össze voltak forrva a múltban is. A sok rózsatüzér, oltár- és szent-asszony egylet mellett mi se álljunk összetett kézzel, védekezzünk az ellenfél támadásai ellen, mely épen a nők utján éri el legnagyobb sikereit. Hitbuzgó őseink példája lebegjen előttünk, kik életűket sem sajnálták ezért a mi magyar Sionunkért. A hitélet erősítésében, az ingadozók megtartásában találja egyletünk legfőbb hivatását, ne a külső szereplésben. Mit a férfiak erős karja el nem végezhet, végezze a gyöngéd női szív !

Még egyet! Nincs közöttünk senki, a ki ne érezné, hogy ez a mi pápai gyülekezetünk nem maradhat tovább mostani szegényes helyzetében. A teendők, az alkotások egész sora vár rá a közel jövőben. A nők munkájára ott is szükség lesz ! . . . Tegyük meg kötelességünket ott is, legyünk segítségükre a férfiaknak, hogy a mit ők hideg észszel kigondolnak, azt mi meleg szívvel diadalra juttassuk. Adjon Isten hozzá erőt!

ÁeijyES közlEményeÉ

— Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.- JDJ tanácsbirák. Az egyházkerületi tanácsbirói tisztségek betöltése céljából a a püspöki hivatalhoz

beérkezett szavazatok jan. 29-én felbontatván, kitűnt, hogy a szavazás ez alkalommal eredményre vezetett. Megválasztattak: Kis Józeef theol. tanár 186 és Kecskemétiig Jenő dunaalmási lelkész 150 szavazattal. Kivülök Thúry Etele vámosi lelkészre esett 125 szavazat, Tóth Kálmán deákii lelkészre 61 és Nagy Lajos lábodi lelkészre 48.

— Fermand Károly az ifjúsági egyesületek genfi központi bizottságának titkára e hó folyamán meglátogatja a magyarországi református ifjúsági egyesületeket; egyúttal ellátogat néhány olyan központi helyre is, a hol ilyen egyesület még nincs; a többek közt eljön hozzánk, Pápára is. F. hó 14-én Komáromban, 15-én pedig Pápán lesz. Nálunk két előadást szándokozik tartani, egyet a délután folyamán, egyet este. Kérjük lelkész és tanitó atyánkfiáit, hogy Komáromba is, Pápára is seregeljenek be, hogy lelkesedést merítsenek ennek a rendkívül gyújtó hatással beszélő férfiúnak előadásából.

Készülő jubileum. Dóczy Gedeon, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület telsőbb leányiskolájának igazgatója negyven esztendőt töltött immár a református tanügy szolgálatában, annak jó időben, rósz időben igaz és hű munkása volt. Most tisztelői megakarják ünnepelni ezt a negyven esztendőt; a hű munkás azonban mindenáron ki akar térni a megtiszteltetés elől, pedig négy ven esztendő alatt nagyon eredményes munkát végzett a mi magyar kálvinista egyházunk érdekében. A távolból is szivesen üdvözöljük !

— Nőegyleti közgyűlés. A pápai ev. ref. nőegylet mult hó 28-án tartotta közgyűlését. Németh István h. lelkész szép megnyitója után Faragó János titkár számolt be az egylet mult esztendei működéséről; a jelentést egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatták. Ezután a következő három évre megválasztották a tisztviselőket. Elnök lett: Baranyay Zsigmondné, Alelnökök : Kis Ernőné, Dr. Csehszombathy Lászlóné. Pénztárnok: Kis Tivadarné. Számvevő: Török Emma. Gondnok: Jilek Ferencné. Orvos: Csehszombathy László. Titkár: Faragó János. A választmányba újonnan beválasztattak: Kis József né, Faragó Jánosné. Van az egyletnek 226 tagja: bevétele a mult évben 638 frt 8 kr, kiadása 591 frt 47 kr volt; összes vagyona 1291 frt 1 kr. Szívből kívánjuk : virágozzék az egylet anyaszentegybázunk erősítésére !

— A lclkészi fizetések kiegészítéséhez a

magyarországi öt ev. ref. egyházkerület részére 1595293 korona 20 fillér szükséges, és pedig: 1200 koronáig való kiegészitéshez 485819 kor. 32 fillér; 1600 kor.-ig 1034016 kor. 79 fillér; fuvardíj 66729 korona; káplán tartási dij cimen 8728 korona 9 fillér.

— Erdélyi protestáns nőegylet szervezését sürgetik az Erdélyi Prot. Lap f. é. 4-ik számában. Bizony itt az idő. a cselekvésre, mert „Erdély apostola“ ugyancsak jár-kel szerte a bérces hazában !

— Hagyomány- Ozv. Nagy Zsigmondné, szül. Antal Mária asszony a szap-nyáradi ev. ref. egyháznak 100, lelkésznek 20 koronát hagyományozott. A jókedvű adakozót szereti az Isten !