Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
809 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 810 koronáig kiegészíteni, mert nem volt rá fedezet (! ?) De nem csak, hogy az 1600 koronáig való kiegészítés nem történt meg, hanem a már megállapított összegek is lejjebb szállíttattak. A convent által felterjesztett congrua-munkálatokat a minister revideálfatta ; az igy megállapított lelkészfizetési kiegészítésekre a mi egyházkerületünknek az 1899. évre 37.279 K 71 fillért utalványozott, mely összeg a névsorban hozzánk küldött egyházak lelkészeinek kifizettetvén, róla a kér. pénztárnok által elkészített számadásokat a minister elfogadta és helybenhagyta. Ez évben ismét revisió alá kerültek a bevallások s az uj megállapítás majdnem minden esetben eltér a mult évitől; az eltérés a legtöbbnél jetentékeny leszállítást mutat s csak kevés esetben emelkedést. A hozzácsatolt rendelet pedig úgy intézkedik, hogy „íí menynyiben az uj utalványozás az előző ideiglenesnél kevesebb összegre szól, ott a kiilömbözet úgy az 1899. mint az 1900 évre a pénztárban visszatartandó.“ Tehát nem elég, hogy az uj megállapítás folytán a kiutalványozott összeg kevesebb, hanem a kiilömbség visszaköveteltetik 1899. évre is, a mely évről pedig a minister a számadást el is fogadta már. A kifizetéssel a főt. püspök ur engemet bízott meg, tehát a levonásokat is nekem kellett volna keresztül vinni, de nem tehettem mindenütt, mert e rendelet akkor jött, mikor már az 1900 évi illetménynek 3/4-ed része ki volt fizetve, igy hát a jövő évekre kellett azt beosztani. Azt hiszem, többek véleményével találkozom, ha azt mondom, hogy ez nem helyes intézkedés. Vagy jó volt az első megállapitás vagy nem ; ha jó volt és rá az összeg kiutalványoztatott: nem lehet azt már vissza venni, ha pedig nem volt jó, minek utalványoztak rá?! Es ki tériti meg azon lelkész uraknak a bélyeg árát, a kik az 1899 évre kikapott segélyt, majdnem teljes összegben visszafizetik ?! Hát a convent munkálatait csak annyiba veszi a minister; hogy azokat időnként, neki tetsző elbirálással megváltoztatja ? Úgy látszik, hogy a beterjesztett adatoknak az egyházi hatóságok által történt igazolása neki semmi; elmegy a falusi bírókhoz és elöljárókhoz, hogy azok kiigazítsák az adatokat. Ha nem találta azokat jónak, akkor is az lett volna a módja, hogy helyesebb adatok beszerzése végett a megállapítások kimutatását adja vissza a conventnek, a konvent utján az egyházkerületi hatóságok pedig bekérvén a lelkészek dijleveleinek másolatát, valamint a legutóbbi számadás másolatát és ezekből egy szakértő emberrel elkészíttették volna a bevallási iveket, melyeket ellenőrzés végett az illető lelkész és esperes urak is aláírhattak volna. Az is nagyon kifogásolható, hogy azért a kis segélyért annyira beleavatkozik a minister az egyházi felsőbb hatóságok jogaiba, hogy a hol például lelkészváltozás áll be, a külömbségek kiegyenlítését nem az egyházhatóság, hanem a minister eszközli, innét van azután, hogy egy lelkészi javadalom után kiutalványozott congrua segély elosztására 2—3 minister! rendelet jön, mely mind máskép szól s maholnap magok, a kik Írják, se tudnak majd rajta eligazodni, holott ezt a püspök ur sokkal jobban felosztaná. Szemelőtt kellene tartaniok azt is, hogy ne terheljék fölösleges munkával azokat, a kik szívességből úgy is eleget tesznek. A segélyt, a milyen kevés, ki lehetne adni egyszerre, vagy legfölebb félévenkint, a filléreket pedig koronára kiegészíteni, mint az az állami adó kivetéseknél gyakorlatban van. Többen kérdezősködtek a nt. lelkész urak közül,, hogy miért vonok le a negyedik negyedre szóló öszszegből az 1899 évre már leszámolta visszafizetésre is ? A kiknek még nem válaszoltam, legyenek szívesek e válaszomat tudomásul venni. Bizony, ha az államháztartásnál 23 millió forint megtakarítást értek el, abban biztosra vehetjük, hogy benne van a congrua egy része is és mi csendes nemtörődömséggel szerezzük hozzá a pénzt. Már megirtam ezeket a dolgokat, mikor kezembe került a Sárospataki Lapok 47-ik száma, melyben Orálló felvilágosítást ad a congruás lelkészeknek s alaptalan vádaskodásnak, csupán hangulatkeltésből származott frázisoknak nevezi azok eljárását, a kik másként szólnak a congruáról. Beszélhet Orálló, a mit tetszik, én közvetlen tapasztalatból a tiszta valóságot irtain le és nem frázisokat, majd meglátnám, ha őt odaállítanák, örülne-e a sok fölösleges ministeri rendeletnek; ha az adott segélyt tőle visszakérnék, örülne ezen eljárásnak, vagy mikor maga a minister mondja beszámolójában, hogy a megtakarítás milliókra rúgott a mult évben, akkor még mindig elakarja-e velünk hitetni, hogy az ország pénzügyi helyzete nem engedte az 1600 koronára való kiegészítést ? ! Kemenczky Lajos. A tanítóképzés reformja. Ha elgondolom a tanítóképzőkbe vezető lépcsőt: a különféle iskolában nyert alapot s a „fölvételi vizsgálatotí“ — önkénytelenül fölmerül előttem a kérdés : vájjon a jövőben képes lesz-e a tanítóképző annyi különféle s nem ritkán ingatag alapra, mit a növendékek magukkal visznek a képzőbe, a rohamosan haladó kor követelményeinek megfelelő, alapos képzést nyújtani, illetve lerakni ? Azt hiszem, nem lesz képes, mert nincs egységes jó alap ! Nézzük csak a mai alapot, a melyen jelenleg a képzőbe juthatni: a) Fölvételi alapon egyik tanuló jön a képzőbe az elemi iskolából, másik a gymnasium I-ső osztályából, harmadik a polgári iskola Il-ik osztályából, negyedik a reál III-ik osztályából, ötödik a kereskedelmiből s a hatodik valamely szeretetházból és b) Bizonyítvány alapján egyik jön a IV-ik vagy V. gymnasialis bizonyitványnyal, másik a polgári IV. vagy V. nem ritkán IV. o. bizonyitványnyal és igy a hányféle a tanítóképzőbe fölvett növendék, annyiféle a készültség. Többféle lévén a készültség, többféle és bizonytalan az alap is s melyre a tanítóképzőknek építeni kell! 49*
