Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

791 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 792 E tervezet mellett a nyugdij-intézet azonnal megkezdhetné működését, amennyiben a jelzett jövedelemből mindjárt az első évben p. o. 60 rendes és 30 rendkívüli nyugdíjazást lehetne eszközölni, amennyire pedig most egyszerre alig lenne szükség. Amennyiben pedig ideiglenesen a nyugdijazandóknak száma, s illetve nyugdija meghaladná a rendelkezésre álló összeget, az eddigi módon, t. i. a helyettes és s.-lelkészek alkalmazásával ideig-óráig lehetne segíteni a helyzeten, addig t. i., mig a jövedelem-gyarapodás, vagy a nyugalmazottak elhalálozása folytán a szükséges összeg rendelkezésre állana. Ezek után még a nyugdíj-intézet jövedelmi forrásaival kell foglalkoznunk. Erre nézve a ja­vaslat első sorban a tagok hozzájárulását volt kénytelen számításba venni bár a jelenlegi, a gyámintézet fentartására kirótt megterhelés is jelentékeny, t. i. a fizetéseknek 21/2°/0-a. A nyug­díjintézet részére ezenkívül mindegyik tag 20 koronát lenne köteles fizetni, tehát a lelkészi fizetésre tekintet nélkül mindenki egyenlő ösz­­szeget, amint egyenlő a tagok nyugdíjigénye is. Az egyenlő összegű kiszabás annyival is inkább méltányos, mert az állami kiegészítést nyerő, vagyis a csekélyebb jövedelmű lelkészek fizeté­séből a nyugdíj-járulékok leszámíthatok, 8 igy őket e tagdij nem terhelné, mig °/0 szerinti ki­rovás mellett a ílzetéskiegészitésben nem része­sülő lelkészekre esnék az amazokat illető teher­nek is egy része. E forrásból — 1975 lelkész­tagot vevén fel — a jövedelem lenne 39.500 kor. A második forrás az egyházak hozzájáru­lása lenne, ugyanakkora összeggel, mint ameny­­nyit az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe kötelesek a tanítói állomások után fizetni. Mivel az egyházak a gyámintézet czéljaira megterhelve nincsenek s a lelkészi nyugdijintézet felállítása első sorban és kiválóképen az egyházak érdeke: e hozzájá­rulás teljesen indokolt s nem is oly összegű, hogy azt a legkisebb egyház is meg ne birná, különösen amikor a szegény egyházak úgy is részesülnek segélyben s azok súlyosabb természetű terhei könnyítésének kérdése napirenden van. Az evan­gélikus nyugdij- és gyámiutézetbe is hasonló ösz­­szeget kötelesek az egyházak évente fizetni. Ha pedig — mint ez tervbe van véve és pedig az orsz. tanítói nyugdijintézet kedvező anyagi hely­zetére tekintettel — az egyházak felmentetnek a tanitói állások után fizetendő 12 frt évi járulék fizetése alól, akkor meg éppen semmi nehézsé­get nem okozna e jövedelmi forrás megnyitása. E forrásból az 1975 lelkészi állomás után 24 ko­ronával a jövedelem lenne 47.400 kor. A még kivántató 73.100 kor. fedezetét sem a tagoktól, akik különben is túl vannak már terhelve, sem az egyházaktól, amelyeknek más­nemű egyházi és iskolai terhei túlmagasok, sem a közalaptól, amely már a gyámintézet által is, de egyéb irányban szintén túlságosan igénybe van véve, nem várhatjuk és nem remélhetjük. A pótlandó összeg egyedül az államtól nyerendő segélyből lenne fedezhető, amelynek kérését és igénybe yételét a nyugdijintézet felállításának sürgős szüksége s vagyonforrásaink csekély volta, vagy túlságos megterhelése egyaránt követelik. És amikor az egyetemes egyház e vitális érde­kének kielégítése végett segélyért az államhoz kénytelen fordulni, kénytelen pedig azért, mert az általa saját erejéből, az állam minden hoz­zájárulása nélkül teljesitett kulturmissió min­den anyagi erejét igénybe vette és felemésztette, s jó részben veszi még most is: bizton remél­heti, hogy az állam a czélhoz képest csekély összeg kiutalását nem fogja megtagadni. Nem tagadhatja meg ezt a kontemplált nyugdíjazási mód és mérv ellen emelhető kifogások alapján sem, mert a 160.000 kor. által a valószinüségi számítás szerint biztosítható nyugdíjigények mesz­­sze alatta állanak azoknak, amelyeket az állam a saját alkalmazottainak és hivatalnokainak, vagy p. o. a lelkészekéhez hasonló kvalifiká­­czióju középiskolai tanároknak nyújt. Ezen igé­nyek kielégítésére a mi lelkészkarunknál mint­egy 500.000 koronára volna szükség, amelylyel szemben 160.000 koronát, amennyire kellene az egyéb járulékokból befolyó jövedelem kiegészí­tését kérni, a törvényhozás semmiesetre sem ta­lálhatná magasnak, hanem ellenkezőleg nagyon is alacsonynak. E forrásból lenne tehát a jöve­delem 73.100 kor. Összesen: 160 000 kor. Dr. Horváth József. Látszat és valóság. A b.-somogyi ev. ref. egyházmegye legutóbbi köz­gyűléséről küldött tudósításában Nagy Lajos főjegyző ur személyemről is megemlékezvén, indíttatva érzem magamat — a lap olvasói, lelkésztársaim és önmagámra való tekintetből — válaszolásra.

Next

/
Thumbnails
Contents