Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-04 / 44. szám
737 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 738 Óh, támassz köztünk, ég dicső királya, Lánglelko hősöket, vezéreket! Kik vad viharral, vészszel szernbeszállva Vezéreljék híven a népeket. Lelkűk tanítsák merész szárnyalásra Megvetni földit, vágyni égire És lelkesítsék nemes harcolásra, Az önfeláldozás erényire. Megjöttél hát hitünk nagy napja újra, Felvirradál óh hát reánk megint! Erkezteden szivünk szent lángra gyulva Gyarló, de tiszta áldozatra int ; Áldozni készt a hősök szent nevének, Kik rég a sirnak mélyén nyugszanak ; De e napon Phoenixként újra élnek, Hogy köztünk hassanak, alkossanak. Orváld Kálmán. „Legyen világosság!“ (Október 31-ikére.) Megjelent: Dunántúli Prot. Lap 1891. \ Meg volt teremtve ég, föld, tengerek. Megnyílt a tér s idő végtelene. De mély sötét ül a vizek színén, Táplálja bár az Urnák szelleme. Milliónyi lét bölcsője ott kering Mérhetetlen ég sötétlő távolán, S a sejtelem világa sem hat át Teremtése titka fátyolán. A forrongó erők csatája még Nem ismerős ... A cél bizonytalan !. , . Kietlen áll a tér végetlenén A föld golyó s csupán a léte van. Az sincs talán ? i Az alkotás zaját Még nincs ki hallja s nincs mi látható: Népes lehet a mérhetetlen űr, E lét csak álom és nem a való ! De szól az Ur ! S a semmiből való Teremtés csodája megjelen. Első szavában adva már a cél, Mi győzni fog időn s enyészeten. Mit ezredek millijói s most kelő fe tűnő világok vissza zengenek : «Legyen világosság ! mondá az Úr, S a lét erői hatni kezdenek. îi^egyen világosság !u Hány ezredév Zajlott le már a vén idő során ? Hány nemzet élt e föld határain ? S örök felejtés ül ma porán : Hány büszke trón s világverő hadak, Tünének el örökre, nyomtalan?! — Mint százados tölgyet villám ha sújt, Bár törzse ép s viruló lombja van : — Téged kerestek ők is, Alkotó ! Világod szomjuhozá szivök. S bölcs céljaid mert föl nem ismerek : Enyészetük forrása lön hitök ! Ledőlt a Baál s Zeus oltára mind. S gúny tárgya lön a sok olymplakó . .. S gúlája csöndjiben mit álmodik Szerápisz mellett a nagy Fáráó . . . ? Nem . .. Óh nem ily világ szövétnekét Gyujtád Te meg, kép másod kebliben ! Nem érezé meg senki lelkedet! Hellász napos, olajfás berkiben ! Egész világ járomban tűrhetett A légirók kemény csapásaitól ! C~ak pusztulás, a mit reánk hagyott Örök gyanánt a büszke Capitól. Sok eszredév borúja vonta bó Örök szerelmed égő csillagát,. . . Mig Betlehem jászol szülötte jött S engesztelőn föláldozá magát. És újra zenge szód, nagy Istenünk, Mint egykor a teiemtés hajnalán, Te szent fiad vére közié velünk: „Akaratod legyen meg, óh Atyám !“ „És lön világosságA máglyafény Sok századok éjében ott lobog. Száműzetett Atyánk szerelmed és Földön futók a hű Apostolok . . . S a mennyi köny, — a mennyi vérpatak Fakadt Uram forró szerelmedért, — Kit, mert viliágosság forrása vagy, A bűnbocsátó szolga had nem ért : — Ha összeforrna tenger lenne tán ? De azt lemosni mégis hajh ! kevés, Mit szent nevedbe vétett, Ellened Az önmagát bálványzó tévedés. De, mert kevés Rómának egy halál : Sebét saját kezével tárja fel ... ! Huss lelke szól a máglya láogaiból : „Feltámodok ! Csak testem hamvad el !“ „És lön világosság !w A wormsi hős Nem féli már a kinos tüzhalált . . . A gályarab mig láncát csörgeti : Gyötrelmi közt nyugtot, vigaszt talált. Mert bár sötét ború takarja el Nagy alkotó, világitó napod : Örök szerelmed éltető tüzét Örökre elhanvadni nem hagyod ! S védelmezed az értelem jogát, Mely behatol lényed mélységibe ; Attól, akit képedre alkotál, Nem várva mást, csak, hogy legyen hite, S szeresse azt. ki Tőled származott S kereszt halálra szánta el magát, Példátadó, örök tanujelül, Hogy a szeretet mindent megbocsát. Igaz világosság forrása vagy, Jó Istenünk! világot alkotó! A végtelen időnek tengerén Egy és örök, mig minden változó ! Mi, gyermekeid, Hozzád fohászkodunk, Hitünk reményit örök lényedbe’ lel, S ki szent nevedben járja utait, Tudjuk : nevét sir nem takarja el! Óh légy velünk, ha kétség réme bánt, S a béke műve roskadóban áll! S az értelem, ha útvesztőbe tér, Világitó napunk légy ! mint valál Azok előtt, kik szentegyházadat Megépiték, hogy mig föld s ég leszen : Hitünk világa fénynyel töltse bé S testvériség szent temploma legyen ! Szalay Károly.
