Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
Tizenegyedik évfolyam. 43. szám. Pápa, .1900. október 28. Az amerikai kivándorlás ellen. Főtiszt. Antal Gábor püspök ur körlevele a kerület lelkészeihez és tanítóihoz. Igen tisztelt Lelkész és Tanító urak ! Az Amerikába való kivándorlás már mintegy két évtized óta nagy mértékben apasztja hazánk munkás népének számát, fogyasztja a nemzet erejét, ennek folytán nagy gazdászati és politikai károkat okoz nemzetünk életében. Mig előbb csak hazánk éjszaki részében mutatkozott ez a gyors és könnyű vagyonszerzés káprázata által felkeltett kivándorlási láz, most már meglepte hazánk nyugoti részének egyes vidékeit is. Hazafiai, egyúttal emberbaráti kötelességünk az, különösen nekünk lelkészeknek és tanítóknak, akik hivatásunk szerint a népnek tanácsadói , érdekeinek védői vagyunk , hogy ezen áramlatnak ellene álljunk, a népet hamis káprázatok által félrevezettetni, veszedelembe sodortatni ne engedjük. Mert a könnyen hivő nép hitelt ad a lelketlen ügynökök és az azok által terjesztett nyomtatványok csábításainak, amelyek az amerikai viszonyokat, hogy maguknak és az őket megbízó tengeri hajózási társulatoknak a szegény emberek pénzéből minél több nyereséget összeharácsoljanak, oly kedvező sziliben festik, mintha ott a kivándorolt népnek szükségkép meg kellene gazdagodni. Megkönnyíti az ügynökök veszedelmes munkáját az a körülmény, hogy ha egyes kivándorlóknak csakugyan sikerül ott valamelyes pénzt keresni, annak hire nagy vidéken köztudomásúvá lesz, de akik vagy semmit sem keresnek, vagy ott nyomorban el is vesznek, azokról senki meg nem emlékezik, azoknak sorsára népünk nem is gondol. Hogy tehát ezen nagy baj leküzdésében hivatásunk és tehetségünk szerint az állami és közigazgatási hatóságnak segélyére legyünk, felkérem az igen tisztelt lelkész és tanító urakat, legyenek szívesek mindenütt, ahol arra alkalom kínálkozik, felvilágosítani a népet arról, hogy az Amerikába kivándorlók közül csak nagyon kevesek azok, akiknek sikerül némi vagyont szerezni, a nagyobb rész pedig nyomorban él és úgy vesz el. Hogyha idehaza elszánja magát valaki olyan munkára és olyan nélkülözésre, aminőnek ott magát alá kell vetni, annyi vagyont itthon is biztosan megkereshet, mint ott, anélkül, hogy nagy fáradsággal itthon szerzett és nélkülözéssel megtakarított vagyonát az utazási költségekkel koczkára kellene tennie. Figyelmeztetni kell azonkívül a népet, hogy az amerikai egyesült államok korántsem látják szívesen a kivándorlókat, sőt igyekeznek a kivándorlást akadályozni, a kivándorlók sorsát nehezíteni, azokat pedig, akik valamely munka teljesítésére már előzetesen kötött szerződés folytán vállalkoztak, vagy egészen pénz nélkül érkeznek, vagy nem teljes munkaképesek és egészségesek, hanem gyengék vagy betegek, partra szállni sem engedik, minek folytán ezeren és ezeren a legnagyobb nyomorban tolonczoltatnak vissza Európába. Hogy pedig a népnek elcsábítása is lehetőleg megakadályoztassék, a hazafias érzelemre s a nemzetnek a kivándorlás folytán bekövetkező nagy kárára való hivatkozással rá kell bírni híveinket, hogy ha köztük a kivándorlásra csábitó ügynökök jelennek meg, azokat a polgári * TI------ö—rr—T- * Az egyház és iskola köréből. : ——~v".. ,— * A lap szellemi részét , Az előfizetési dual! illető közlemények a l / \ t ' P 1/ j'j (egész évre 8 kor., fél— ~TT~ A dunántn i ev. rét. mim et hivatalos mm. Kis József Ctl u Faragó János felelős szerkesztő czí- :• . |. főmunkatárs ezimére xnére küldendők. | küldendők. <0(----------------------------— $ DSegJelenik minden vasárnap. #---------------------------—>»
