Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 Összefoglalva most már a mondottakat, miután Őrségi ur maga bevallja, hogy indítványomat tudtomon kiviül, hátam megett tette előzetes szóbeszéd tárgyává; továbbá mivel beismeri, hogy a viszonyok változtak, vagyis nem a régi jó indulatot táplálja és végül mivel ama bizonyos ambíció erőteljes hangsúlyozásával a neki legfájóbb pontra mutatott reá, kétségtelen, hogy tudósításának megírásánál az indítványomra vonatkozó bántó megjegyzéseket nem a szeretet sugalta. Ellenben nem cáfolta meg, sőt szóra se méltatta az én múltkori megjegyzéseimban foglalt következő főpontokat: • 1. Az egyházmegyei gyámoldánál nem azért lettek beszüntetve a lelkészek befizetései, mint Őrségi ur indokolásában előadta. 2. A veszteség, mely kollegáimat érné, engem is érintett volna. 3. Egyházmegyénk 1895-ben másként határozott, úgy, a mint én indítványoztam. 4. Az egyházak nem lettek megkérdezve a határozat értelmében, hogy fentartják-e ajánlataikat, az egyházmegyei gyámoldára. 5. Hogy való az, miszerint vannak személyeskedő, szeretetlenségről tanúskodó dokumentumok. 6. Hogy való az, miszerint a legtöbb tőlem eredő — akár helyes, akár nem helyes — javaslat csak ezért pártolásban nem részesül. Ismétlem, ezek cáfolatlanul maradtak. Mindezek után pedig kijelentem, hogy az ügyet részemről ezzel befejezem — s ha csak Őrségi ur valami, kézzelfogható, bántó valótlanságot nem ir, válaszát szó nélkül hagyom, még akkor is, ha azt fogja rám, hogy ambícióból az esztergomi primási székre aspirálok. Fülöp József, lelkész. A mormonok vallása Amerikában. (Folytatás). 2. A mormon templom és annak titokzatos szertartásai. Midőn az Egyesült-Államok kongresszusa kiküldte a mult év végén azt a bizottságot, melynek feladata a mormon viszonyok tüzetes megvizsgálása volt, a bizottság tagjainak tapasztalniok kellett, hogy egy ajtón át nem léphetnek: egy rejtélyt megfejteni nem képesek. A mormonok fővárosához közeledve, szemünk elé tűnik egy óriási, hat tornyos szürke épület, melynek nemes egyszerűsége és fenséges alakja vetélkedik a háttérben felnyúló óriási hegycsúcsokkal. Ez a mormonok temploma, melynek titkaiba csupán csak a hívek hívei vannak beavatva. E szentélybe csakis azok léphetnek és csakis azok lehetnek a rejtélyes szertartásoknak tanúi, kik bizonyítványt bírnak előmutatni, mely megerősíti, hogy annak tulajdonosa ifjú és férfi korában híven szolgálta a mormonizmust, teljesitette a papság parancsait és — a mi a legfőbb — jövedelmének egytized részét a templom számára pontosan befizette. Mindazok, kik valaha e falak közt tartózkodtak, titokzatosan suttognak az ott látottakról; ábitatos félelemmel regélnek ama csodákról, melyeknek szemtanúi voltak és szent meggyőződéssel beszélnek mennyei jelenésekről. A hitetlenek azonban, kik a várost esetleg fölkeresik, nem láthatnak egyebet, mint tömör, szürke gránit falakat; egy — a nagy kapu fölé helyezett^ aranyból kivésett és minden irányba néző szemet s virágokkal szegélyezett utakat, melyek a templom falain belül elterülő tért cikk-cakkos irányban átfutják. E helyen végzik a mormon vallás legszentebb szertartásait. E helyen keresztelik meg a halandókat rég elhalt őseik nevében, hogy ez által alkalmat adjanak azoknak is az idvezülésre s lehetővé tegyék rájuk nézve is a földöntúli élet legnagyobb gyönyöreiben való részvételt, mely mennyei örömök csakis az igaz hívőkre, a Smith József követőire várnak. Férj és feleség szintén e helyen kötik meg azt a szent frigyet, mely őket nemcsak ez életben — hanem a földöntúli élet végtelen századain át is egymáshoz kapcsolja. E helyen avatják be a fiatal mormont a szent vallás rejtelmes szertartásaiba, melyeket megérteni a világ még nem eléggé érett s mely vallásnak magasztos doktrínáit hitetleneknek ismerniök nem szabad. E helyen gyülekeznek a vallás papjai s e templom szent termeiben kapják a főpapok, állitólag közvetlen az Úrtól, azokat a parancsokat, miket a nép tanítóinak adnak ki. Hitetleneknek a templom bensejének megtekintését csupán csak egyszer engedték meg és ekkor is igen kiváltságos egyéneknek. Ma a templom kapuja szigorúan zárva van a nem hívők előtt A templom felszentelését megelőző napon — 1891 április havában — egy pár, a városban lakó kiváltságos hitetlennek megengedték ugyan, hogy az elkészült templom bensejét megtekinthessék és annak csodálatos ékességeiben gyönyörködhessenek, de szigorúan megtiltották, hogy a látottakról bárminő jegyzetet vagy rajzot készíthessenek, sőt azt sem engedték meg, hogy egyes helyeken hosszasabban időzhessenek. Mindazonáltal megmutatták nekik a templom összes termeit; láthattak mindent, kivéve a szent szertartáshoz szükséges kellékeket, melyeket szemmel látniok csak az igaz hi vöknek a privilégiuma. (Folyt, köv.) Kuthy Zoltán, new-yorki ev. ref. miss, lelkész. KöiiyvismEiTtEtés. Egy jeles népiskolai vezérkönyv. Vezérkönyv a számtanitáshoz, tanítók és tanító növendékek számára. Az Ambros-Kopeczky-Jéle példatárakhoz alkalmazva irta : Pethes János áll. tanitóképző-intézeti tanár. Nagy-Kanizsa, Fischel Fülöp könyvkiadása. 402 oldal, ára kemény kötésben: 5 korona. Ez a vaskos és nagy terjedelme mellett is minden részleteiben kiváló gondossággal szerkesztett kötet a cimben foglalt dicsérő elnevezést derekasan meg-
