Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

685 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 686 — Igaz részvéttel vettük, és közöljük t. ol­vasóinkkal is az alábbi gyászjelentést : Alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomteljes szívvel jelentik a felejthetlen jó feleség, jó éde3 anyának, és szerető rokonnak Barakonyi Kristófné született Mezey Erzsébet ev. ref. lelkészuének hosszas szenvedés után éle­tének 45-ik, boldog házasságának 22-ik évében f. hó 8-án történt gyászos elhunytát. A kedves halott hült tetemei f. hó 11-én délelőtt 10 órakor fognak a homokszentgyör­­gyi ev. ref. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Homok­­'.Szentgyörgy, 1900. október hó 8-án. Áldás és béke leng­jen porai felett! Az elhunytnak : férje: Barakonyi Kristóf, gyermekei: Margit, Erzsiké, Kálmán, anyja: özv. Mezey Pálué anyósa: özv. Barakonyi Kristófné testvérei: Héjas Pálné, Mezey Zsuzsánna özv. Barla Józsefné, Mezey Mari, Mezey Pál, Pap Jánosné, Mezey Teréz sógorai és sógoruéi : Barakonyi Károly, Dr. Barakonyi Sándor, Barakonyi Emi­lia, özv. Szabó Pálné Barakonyi Vilma, Szabó Gyuláné Barakonyi Hermin, Karker Józsefné. — Idősbb gróf Pit Iffy János alapítványa. IdŐsbb gróf Pálffy János Magyarországon eddigelé példát­lan nagyságú alapítványt tett a középosztály nevelésére. Mert legalább is 2,743.000 korona forgalmi értéket kép­visel az. Kamatai arra fordittasanak, — mondja — hogy a magyar középosztályhoz tartozó magyar érzelmű családok .gyermekei, valláskülömbség nélkül belőle 700 koronát, illetőleg 1000 koronát tevő ösztöndíjakban részesüljenek oly célból, hogy magyar iskolákban megfelelő magasabb szakképzettséget szerezhessenek. Ezeket az ösztöndíja­kat a magyar kormány pályázat utján fogja mindig a leg­méltóbb családok gyermekeinek adományozni. A nemes gróf egyúttal azt a kivánságot fejezi ki, hogy a Cseszte községben levő vár lehetőleg nyári üdülőhelyül tartassák fenn magyar középiskolák érdemes tanárai és növendé­kei számára. Ezek után arra kéri a kormányt, hogy visz­­szavonhatlauul tett alapítványát fogadja el és tegye meg a szükséges további intézkedéseket. Erre a hirre kétség­telenül első sorban az alapitó felé fordul az egész magyar közvélemény érdeklődése. Mert bár mágnásember s a köz­élet terén régóta tevékeny, mégis kevesen ösmerik a 71 -éves öreg főurat, a ki csöndes, visszavonult agglegényéle­tet élt mindenkor s csak titokban gyakorolt jótékonysá­gának, meg művészeti kedvteléseinek élt. Most is, hogy -óriási alapítványával meglepte a világot, alig lehet róla megtudni valamit. Reudszerető, majdnem a ridegségig pon­tos és szomorú öreg urnák ismérik, a ki hol itt él Buda­pesten a Szép-utca és Kossuth Lajos-utca sarkán levő pa­lotájában, hol magyarországi uradalmain, vagy Francia­­országban, a hol szintén van birtoka. Mint látható, rend­kívül gazdag ember s bár nevét nem szerepeltette, a magyar művészet és jótékonyság már eddig is sokat köszönhetett neki. Pilolynak, a világhírű bajor festőnek Nero Róma égésénél cimü óriási festményét 1861-ben megvásárolta s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Kora ifjúságától fogva szerepel a közéletben s Pozsony megyében ma is nagy szerepet játszik. 1871-től 1874-ig, gróf Esterházy István előtt Pozsouymegye főispánja volt. A főrendiház tagja s -ott is a liberális eszmék hive volt. 1895-ben résztvett az egyházpolitikai reformok érdekében tartott liberális nagy gyűlésen, s a főrendiházban a reformok mellett szavazott. 1884-ben a király valóságos titkos tanácsossá nevezte ki, 1896 ban pedig az I. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Fia gróf Pálffy Ferencnek, a kinek halála óta a Pálffy-család királyfalvi ágának, mely az 1751-hen el­hunyt gróf Pálffy János bán és nádortól származik, férfi ágon egyetlen sarja. Egyetlen nővére, Gabriella gróf And­­rássy Manó özvegye. Érdekes bizonyára annak kiszámí­tása, hány ösztöndíj kerül ki évente az óriási alapítvány­ból. Csak négyszázaléknyi kamatozást is számítva a 743.000 koronányi forgalmi értékű alapítványból, minden évben száztíz 1000 koronás, vagy százötvenhét 700 koronás ősz­­töndij kerül ki, vagyis ennyi szegény tanuló kaphat se­gítséget tanulmányai folytatására . . . Örökké fog élni e nagylelkű, nemes gondolkozásu igaz magyar four neve. De biztosítva van a felől is, hogy nemes célokat szol­gálni hivott vagyona nem száll nevető, méltatlan utódra, mint oly sokakkal megtörtént ez már, kiknek nem csak nevük, de vagyonuk is elpusztult a második és harmadik nem­zetség kezén ! Ő utána különben azért illendően fognak örökösödni a rokonok is. — Egyházi értekezletünk lefolyásáról már bizo uyára várják a tudósítást lapunk t. olvasói. Sajnos, hogy nagyon kurtán végezhetünk vele. Előre lehetett látni, hogy a kitűzött idő egyátalán nem alkalmas annak megtartá­sára. Úgy is lett. Szept. hó 24. d. u. 4 órakor kellett volna lennie, de ekkor nem lehetett megtartani, mert ugyanakkor ülésezett a főiskolai igazgató-tanács is ; 5 óra­kor pedig nagy konferentia volt a kerületi gyűlés tár­gyalásainak előkészítése céljából. így hát csak másnap reggel félnyolctól 9 óráig lophattunk rá egy kis időt, a mi csak alig volt elég arra, hogy meghallgassuk Bállá Endrének éles megfigyelésre és alapos tanulmányozásra valló felolvasását. Hozzászólásra, megvitatásra már nem jutott idő. Pedig de érdekes eszmecsere fejlődhetett volna ki és hogyan szerették volna kiönteni szivüket lelkésztár­saink ! . . . Az a tény, hogy most már a harmadik esz­tendő ez, a mikor a kitűzött idő alkatmatlan volta miatt csak imigy-amugy lehetett megtartani a különben min­dig érdekesnek Ígérkező értekezletet, annyira elkedvetle­nítette az értekezlet jegyzőjét, hogy mindjárt az értekez­let megnyitása után lemondott tisztéről. Azonban a tagok egyhangú, szives marasztásának és kérésének engedve, lemondását visszavette. Az értekezlet pedig ez alkalomból ismételve arra kéri az egyházkerületi közgyűlést, hogy az értekezlet idejéül az egyházkerületi gyűlés második nap­jának délelőttjét állapítsa meg ; igy elegendő idő lenne arra, hogy prédikációs istenitisztelettel lehetne azt meg­nyitni és egy- két érdemleges értekezést is meglehetne hallgatni, illetőleg meglehetne vitatni, nemkülönben az esetleg beküldött, vagy egyébként fölmerült indítványo­kat is lehetne tárgyalni . . . Annyi bizonyos, hogy úgy, a mit eddig csináltuk, érdemleges értekezletet nem tart­hatunk. Pedig érzi, tudja mindegyikünk, hogy nagy szük­ség van ilyenre ! — A tiszánmneni ev. ref. egyházkerület boldvai közgyűlése 40 szavazattal 11 ellen elfogadta a

Next

/
Thumbnails
Contents