Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
681 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 682 mellett. De az történt, a mi rendesen történni szokott a heves ifjúság mozgalmánál. A hivatalos egyház még aludni kívánt és Pató Pállal tartott, elküldte a kerék-kötőt az élünkön megjelent nagy emlékű Szász Domokos személyében és beszédének hatalmas érvelésének hatása alatt lett a tervezett reform, egylet helyett Protestáns Egylet, mely hivatva lesz a két protestáns egyház jobbjait egyesíteni s az előre törést megkezdeni. Ismeretesek az egylet iránya, kiadványai és halála. Halála igen, mert a hivatalos egyház még mindig nem látta eljöttnek az időt arra, hogy az alvó felkeljen és a mozgalom testet öltsön és hatalmassá legyen. De a halálban is élet van. Már akkor hallatszott egy életerősebb irány szárnysuhogása, a Révész Imre szava hangzott: tudományos, cultu r mozgalom kell, olyan, mely a két felek-zetet egyesítse a nélnélkül, hogy autonómiája ajtaján bezörgetne, meghagyván kinek-kiuek a mi szent, de azután a közös irodalmi téren lutheránus és kálvinista, egyházi és világi közösen mun kálja a tudományos haladás és a vallás erkölcsiség uj templomának felépítését. Megalakult hát a két első sírján a harmadik a Magyar Prot .írod. Társaság. Én ki mind kettő sírjánál álltam, örömmel üdvözöltem az uj szülöttet is, érezvén, hogy amazok hamvaiból kelt ki, tudván, hogy „az eszmények meg nem halnak.J Bölcs és előrelátó intézkedése a társulatnak : hogy válogatva keresi fel üléseivel a két egyház főbb helyeit, missziót teljesítve ez által, fogva vivén a lelkeket és megnyerő sok ingadozót a szent ügynek, mert a hallás és látás hódítja a magyar embert, ki azt mondja Tamással: hadd látom ! így lett Pápán, igy Debrecenben, igy most Pozsonyban, a testvér felekezet hitben gazdag egyházában. Félve indultam útnak, mert igaz ugyan, hogy az eszme hódit, az is igaz, hogy az ellentábor felvonult és fújja harsonáit, mégis féltem, tudva azt, hogy a százados szétválás mesgyéje tövises, szétválasztó és nehéz azon áttörni, testvéresülni, még nehezebb azt kiirtani. De legyeu hála Istennek ! Kellemesen csalódtam. Az az őszinte szivesség, előzékenység, vendégszeretet, melylyel a hitben és anyagiakban gazdag Pozsony feltárta előttünk házait, kincseit, előhaladt intézményeit: egy jobb jövőnek záloga. Azonkívül megjelent ott Erdély, Tiszántúl, Tisza- Duna mellék és Dunántúl — püspökök, esperesek, theol. és gymn. tanárok, ág. ev. és ev. reform, lelkészek, világiak, egy miniszter, egy volt miniszter, az egyetemes felügyelő, egy kér. felügyelő, több egyházi, egyházmegyei gondnok és inspector fényesité az összejövetelt. Úgy nézett ki a testület, mint egy közös zsinat. Históriai tény, hogy szeptember 19-én a pozsonyd uj lyceum tornatermében a Magyar Prot. Irodalmi Társaság diszgyülésén 7 püspök és pedig Kis Áron, Sárkány, Baltik, Gfyurátz, Antal, Zelenka, Bartók ült az elnöki asztalnál testvéri ■egyetértésben és azon elhatározással, hogy a közös téren kimunkálják az egyház jövőjét. Mi ez ? ! Hittük volna-e ezt a reform, egylet, vagy csak a prot. egylet létekor is, hogy a két egyház püspökei együtt, egy akarattal legyenek körülvéve espereseiktől?! Azután meg az a mi elnökségünk . . . minő elnökség az ! Tűz és lélek. Mintha az apostolokat, a hitvallókat hallanók itt a vértörvényszék helyén. Még hallani véljük a lánccsörgést, a jajt, a durva pribékek suhogó ostorát, a türelmetlenség lenéző dölyfét ... és Gyurátz hirdeti a szeretetett mely hosszú tűrő, kegyes, nem éktelenkedik, nem cselekszik álnokul és a másik, hogy gyullad lángra, midőn a népért, népről beszél és azt mondja, hétköznap is fogva vigyük annak gondolatait. Hegedűs Sándor nagy mint áldozó, nagy mint jövőbe látó, nagy iniut szónok. Azután Baltik, a sokat félre értett egyházfő, beretva élű hídon állva, mily finoman üdvözli kerülete nevében hivatalosan a társaságot, melynek kiadványaiban nem talál elválasztót, sőt összekötőt. Ne feledjük e szavakat méltatandók — hogy ő a dunáninneni egyházkerület püspöke, de az is igaz, hogy mellette ül Laszkáry felügyelő s ez elég. Ha még megemlítem, hogy Prónai egyetemes felügyelő, Szilágyi Dezső és Zsilinszky adtak erőt az összejövetelnek , akkor e képpel végeztem és ennek hatása alatt megérlelődött bennem az a meggyőződés: a reactio nem győz, mert nem győzhet a közös célban egyesült kéttestvér felekezet ellen, nem, mert az evangeliom ellen nincs fegyver. A 150 tagból áUó irodalmi társaság a pozsonyi ev. egyház vendége volt a szó legteljesebb értelmében, egyesek szállásadói ugyan nem beszélik nyelvünket, de értenek egyet, a szeretet nyelvét. Minden szépért, jóért a gyülekezet felügyelőjét Günter felügyelőt és Fürst nagytiszteletű urat kell kiemelnünk s dicsérnünk. A nagytemplom megnyillott és megtelt magyarokkal, férfiak és hölgyekkel s ott, hol németül zeng az ének és szól az ige, megzendült a Jövel Szent Lélek Ur Istmi magyarul. Oh mily lelkes éneklés volt az, az orgona hangjai mellett! Hogy menr, hogy zűggott, hogy testvéresül t a kálvinista és lutheránus éneke. . . . Idők jele. . . . Az eszme győz. Nemes Gamáliel: . . igazad volt, ha Istentől van, meg nem bonthatják. Azután a női, vegyes énekkar XXIV-ik zsoltára mily gyönyörű volt. Az angyalokat véltük hallani . . . Fent az oltár előtt áll, kezét összekulcsolva egy palástos püspök, Erdély püspöke, Bartók és imádkozik lélekből léleknek. Ev. német templom ... és az imádkozó ref. magyar püspök ! . . . Ez tény ... s ennek nagy jelentősége van . . . Győz az eszme, a testvériség. ,. Erős várunk nekünk az Isten ... És imé Masznyik a szószéken, az ujabbkori Pál apostol, az apostol lelkének, szellemének letéteményese . . . elragadólag szól a Krisztus isteni voltáról, mint azt Pál érté . . . Ennyi összhang, annyi fény után jó lesett hallani a közéneket az ev. egyház „Te benned biztunk eleitől fogva“ - helyetti énekét: „Erős várunk nekünk az Isten, ... mi is tanulgattuk, végre énekeltük . . . Vallásosság és rajongás külömböznek, ez utóbbi nem magyar találmány, ne is legyen. Nem hat meg azért a vészkiáltás, még ha azt Gergely Antal mondja is a belruissió ülésén, ki külömben egyike a fiatal generatio legtehetségesebb tagjainak, mind a mellett én is óhajtóm, óhajtjuk, hogy az alakulandó belmissiói körök terjesszék iratokkal is a vallásosságot és hogy a lelkészek ez iránybau felszerelve legyenek, nagyon üdvös lehet Fejes István tagtársunk, tovább a tiszamelléki ref. egyházkerület azon indítványa, hogy a parochiális könyvtárak felállittassanak
