Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
677 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 678 Prédikál ásunk és tanításunknak nem az a célja, hogy az anyaszent,egyház tagjai hitcikkeinket tudjak s az evangéliumot megismerjék, hanem hogy életüket a szerint rendeljék. E< ezen cél eléréséhez nem szabad megelégednünk az igehirdetéssé1, hanem ha az életre aka runk hatni, az életben is hatni kell Jól mondja Bárány püspök az „atyafiságos serkentések“-ben : „megelégeduétek-e ti vele, ha a ti pásztoraitok a ti szegény juhaitokat csak kivernék a mezőre és azután alunnáuak és a juhokkal nem gondolnának ?‘‘ Nekünk tehát oda kell munkálni, hogy a templomi vallásosság az életben életet nyerjen, mert külömben sem tartós, sem áldásos nem lészen. „A formális vallás mondja Drummond — a 19-ik században nem tarthatja fönn magát. Jobb is. Vagy valódi vallásunk legyen vagy semilyen. Ha valaki nem sajnálja a fáradságot s megvizsgálja, hogy külsőleg kegyes szülők gyermekei miért jutnak tévútra, valószínűleg azt találja. hogy a családi vallásosság valami kézzelfogható fogyatékosságban szenvedi vagy pedig teljesen élettelen vallásosság volt az.“ A kér. vallásos élet munkásságának felébresztése és ébrentartására tehát, az igehirdetésen kívül iS minden eszközt fel kell használnunk, a mely a célhoz, bár csak egy lépéssel is, közelebb visz. Ott vannak az ifjúsági egyletek, melyek nemcsak hogy a legkritikusabb korban fogják karon a könnyen hajló ifjú nemzedéket, hanem eszközül szolgálnak azok fejlődése irányítására, valósággal sok ezreket meg is nyernek és erősítenek az ev. szerinti igaz életre. Ott vannak az énekkarok, melyek egyrészről elvonják népünket a korcsmától és ponyvairodalomtól, másrészről kiváló eszköznek bizonyultak a prot. öntudat fejlesztésére. Ott vannak a nőegyletek s egyéb című és nevű jótékonysági egyletek, melyek midőn sok nyomort enyhítenek, sok sebet gyógyítanak, sok elhagyatottat az elzüllés tői megmentenek : a krisztusi szeretettel munkálva, az igaz kér. élet ideálját realizálják. Mit is mond Bőd Péter; „Szent Hiláriusában ? “ Hogy kell megnyitni a mennyország ajtaját ? Csinálj magadnak életedben kulcsot ezüstödből, aranyadból s egyéb drága jószágodból, de hogy azt a drága kulcsot el ne veszítsd, bízzad a szegényekre, táplálván az éhezőt, megru házván a mezítelent: azok megőrzik számodra, sőt elviszik a Krisztus itélőszéke eled e s bemutatják a birónak.“ És csak ha ez a kér. tudomány é-et lesz, nem peuig tan : akkor lesz igaza Bengelnek, hogy : „gnorisma chiistianorum amor.u Tisztelettel vagyok bátor tehát inditvánvozni, hogy mivel egyházi törvényünk 112. §. vasárnapi isteni tiszteleteinkről csak homályosan rendelkezik ; ]. keresse meg értekezletünk a főt. egyházkerületet, hogy mondja ki a lelkészekre kötelezőieg vasárnap délelőtt az egyházi beszéd tartást, délután pedig a biblia vagy káté magyarázást. Szükségesnek tartom ezt azért, mert a lelkészek egy része vasárnap délutánonként csak imádságot mond s a mi indítványomat leginkább megokolja az, hogy ez a szokás csak az újabb időben kapott lábra. 2. Utasítsa az egyházkerület az egyházmegyék espereseit, hogy a közelebbi egyházlátogatás alkalmával, az egyes gyülekezetekben, a lelkész és presbyterium jelenlétében hassanak oda, hogy énekkarok, népkönyvtárak, vallásos estélyek, jó'ékonysági egyletek szerveztessenek s tett lépéseik eredményéről tegyenek évről évre az egyházkerületre részletes jelentést (Folyt, köv.) Bállá Endre, ev. ref lelkész. Emlékbeszéd Erzsébet királynéról. (Folytatás ) Az uralkodó-pár körútját Zsófia főhercegnő hirtelen halála szakította félbe, s a nemzet a szüléket ért nagy bánat láttára elnémítja a maga fájdalmát, s szive mélyén osztozik a császári pár fájdalmában, úgy hogy az uralkodó kiáltványában tudatja Magyarországgal, hogy „mi sohasem fogjuk elfelejteni azt a részvétet, melylyel Magyarország lakosai bánatunkban osztoztak.“ S csakugyan ismét megnyílnak Jósefstadt és Olmütz börtönei fogoly hazánkfiai előtt és ismét más politikai rabok nyernek szabadulást, már némi remény is csillan fel a honfiak szivében mikor az újszülött kis főhercegnőt az első magyar királyné nevére kereszteltetik. Rudolf trónörökös születésekor pedig az utolsó politikai fogoly is kiszabadult 1858 aug. 21-én. így változott át lassan-lassan a mi hazánk a költő velszi tartományából Magyarországgá és ebben a fiatal császárné keze munkáját látták hazánkfiai. Ez alatt nyelvünk megtanulására fordította a fiatal császárné a figyelmét, s Ferenczi Idát felolvasónőül, Fáik Miksát a magyar nyelv tanárául vette maga mellé, s a börtönből szabadult Horváth Mihály munkájából olvasta Magyarország történetét. Időközben az osztrák hivatalnoksereg is visszahivatott hazánkból, tiszteletükre indulót is írtak hazánkfiai, de azok nem igen dicsekedhettek vele. Ez történt 1861-ben. Az 1866-iki porosz háború még több változást eredményezett, uralkodónk egész családja Budán tartózkodott, a fiatal császárné és gyermekei is naponként érintkeztek a föld népével s azt megismerve, mind jobban megszerették. Ekkor mondta felséges asszonyunk gr. Andrásynak, hogy „ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai az nekem fáj, de ha Magyarországon mennek roszszul, az engem megöl.“ S ez alatt folyt a háború a poroszokkal és megtörtént a königrätzi nagy vereség. — Már elébb az 1859. évi solferinói, majd most az 1866-i königrätzi vereségek megérlelték az 1867-i kibékülés eszméjét, a melynek útját a fiatal császárnénak hazánk iránt táplált rokonszenve egyengette. Az ő végtelen gyöngédsége férjéhez és mindenkihez segítette érvényre emelni Deák Ferenc tervezetét. Ezért mondja az őt koronázásra felkérő országgyűlési küldöttségnek : „Áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte.“ Azután pedig 3 nappal a koronázás előtt azon kedves jelenet folyt le a budai kir. palotá-41*
