Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 60 lett a hírneves Tarczy Lajosnak ; a hervadhatatlan érdemű Márton professzornak, főiskolánk ujjáteremtőjének s a püspökké lett nagynevű Tóth Ferencnek. Iskolái végezte után 1841-ben, az akkori szokás szerint — a püspök és az egyházkerület megtisztelő bizalma folytán három évig segédtanárul alkalmaztatott a kollégiumban. Mely működésére, még ma is élő több tanítványa hálával és tisztelettel emlékezik vissza. Segédtanári éveit becsülettel kitöltvén hazajött a kies Mezőföldre. Itt vétette fel magát az Ur szolgái közé. Először Kalózon csak rövid ideig, majd Szilas- Balháson volt segédlelkész. Innét vitték el a székes-fejérváriak, a nem sokkal előbb alakult kisded egyházukba rendes lelkészül. Azóta sokat változtak a viszonyok. Székes-Fejérvárott van ez idő szerint talán a legnépesebb gyülekezetünk Mezőföldön. l)e akkor még alig egy pár száz volt benne a reformátusok száma. Zsidónak és potestánsnak a század elején még nem volt szabad letelepedni. Semmi sem mutatja jobban egyéni kiválóságát a megboldogultnak, minthogy akkor még a szigorú katholikus jellegű városban oly közbecsülést és szeretetet vívott ki magának, hogy az anyagi bajokkal küzködő kis egyházat harangok és torony óra s templomi szent edények beszerzésében Székes Fejér vár katholikus lakosai is buzgón segitették kegyadományaikkal. Valamint nagy szónoki talentumát hirdeti az a tény, hogy a szilas-balhási úri családok még évtizedek múlva is őt hozták meg halottaikhoz temetési szónoknak. De nem csak a szilas-balhási, hanem a környék egyéb úri családai is rendesen őt hívták meg a koporsó felett vigaszt hirdető szónokul. Székes-Fehérvárott érte még az 1848-ban kitört szabadságharc. Hazaszeretetre buzdító szónoklataiért sok zaklatást kellett kiállania az 50-es években. 1850-ben szülőföldjére, Csajághra választották meg lelkészül; nagy küzdelmek vártak itt rá. Rendezni, javítani, épiteni, a nemesek és a volt jobbágyok közt kitört osztály gyűlöletet csillapítani. Feladatát jézusi szeretettel, salamoni bölcseséggel fényesen megoldotta. 1855-ben pedig a fényes enyingi gyülekezet választotta el. Itt élt, működött, alkotott haláláig. Szervező gongosságát hirdetik az egyház rendezett anyagi viszonyai, a jókarban tartott egyházi épületek, a templom igazán díszes környéke, a szép orgona. Az egyházi dolgokon kívül tevékeny részt vett a társadalmi életben is. Számos intézmény létesítésére működött közre Enying községében. A köztisztelet és közbecsülés nyil. vaníliásának tarthatjuk azt a tényt, melylyel 45 évi hű munkálkodását óhajtották méltányolni az enyingiek, hogy mellette segédkező fiát egyhangúlag meghívás utján utódjául választották meg a napokban. Mindenesetre rászolgált a fiú is e kitüntetésre, de bizonyára az apa emlékének is van része e tényben. Érdemei az egyházmegye közönsége előtt nem maradtak elrejtve: 1861-ben az özvegy és árva gyámpénztárnoki hivatallal tisztelték meg. 1882-ben pedig a közbizalom az esperesi székbe ültette. Melyből 17 éven keresztül bölcseséggel, szeretettel kormányozta az egyházmegyét. 1893-ban ötven éves lelkészi jubeleuma alkalmából a fejedelmi hegy is fölkereste, a közügy terén kifejtett fáradhatatlan munkássága jutalmául a Ferencz József rend lovagjául neveztetvén ki. Családi élete is tiszta és boldog volt. 1850-ben, még Csajághon nősült meg, elvevén Báli Mihálynak, a polgárdii nagy papnak, mezőföldi esperesnek és egyh. kerületi jegyzőnek leányát: Antóniát, kivel 35 évig élt boldog házasságban. Gyermekeik szép családi kört alkottak Körülük 4 fii : és 2 leány. Ez utóbbiak közül egy, Alléi, Rácz Gyula enyingi ügyvéd ur neje már néhány éve jobblétre szenderült. Jolán az ifjabbik pedig, önfeláldozó szeretetből otthon maradt az özvegygyé lett és öregülő atyának vigasztaló angyalául. A fiuk közül kettő lépett az apa pályájára: a legidősebb Dezső, a család eredő helyén, Csajághon lelkész és egyh. m. tanácsbiró, és Zoltán apjuknak segéde — és az enyingi állásban utódja. Az életkorra nézve második fiú: Ákos veszprémvármegyei főszámvevő. A legiíjabb pedig: Albert, zirci járásbeli állatorvos. Az elhunyt porrészeit december 12-én helyeztük vissza a porba, nagy közrészvét között. Azzal a megnyugtató érzéssel, hogy „a hűségnek és kegyességnek“ meg van a jutalma, sajnos a kebelbeli papság nem jelenhetett meg teljes számmal. Nagyon zord idő volt. S a temetést megelőző napon erős hózivatar dühöngött. Háznál nt. Bátki Károly fülei lelkész és egyházmegyei tanácsbiró mondott buzgó imát. A temetőben nt. id. Medgyaszav Vince bfkajári lelkész, egyházmegyei tanácsbiró és h. esperes vett búcsút az elhunytól, egy szépen átgondolt és átérzett hatásos beszédében, a templomban pedig : nt. Rácz Géza, moóri lelkész, egyh. m. tanácsbiró és jegyző 1. Tim. IV. 12. alapján méltatta az elhunyt érdemeit egy gondosan kidolgozott és hatással előadott beszédben. Az elköltözöttnek immár csak emlékezete él közöttünk. Legyen áldott emlékezete ! — a—s. Vegyes ^nzleraénye^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Kegyes adomány, özv. Reviczky István né, szül. Petrovits Amália úrnő az ó gyallai ev. ref. egyháznak 200 koronát hagyományozott, ügy fényljék a ti világosságtok, hogy mások is látván jócselekedeteiteket, dicsöitsék a mennyei atyát! — Lelkészválasztások. A nagyvázsonyi ref. egyház Szakonyi József mohai volt lelkészt meghívás utján rendes lelkészévé választotta. Sok küzdelmei után találjon vigasztalást régi tisztelőinek azon változhatlan ragaszkodásában, melyet most irányában megmutattak. A szentantaljai ref. egyház Ráczkevy Béla várpalotai helyettest meghívás utján rendes lelkészévé választotta..
