Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 kének lm megőrzése mellett, kettős gonddal őrködött gyermekei felett, kettőztetett szorgalommal munkált jóllétükön s fiainak és leányának szép növekedésében, a tanulmányokban tett előhaladásukban (kedves leánya a miskolci intézetnek volt növendéke) 1 alált vigasztalást. A ki megfordult házánál vacatios időkben, mikor gyermekei asztala körül mind a hárman együtt voltak , látta azt a gyöngédséget, az mindjárt az első ott töltött órában észrevette azt az odaadó, mély, bensőségteljes, meleg szereteter. mely Ráczéknál az édes apát az édes anya nélküli gyerekekhez és ezeket az édesapához fűzte. Látva nála ezt a mély családi érzést, a messze idegenből jött szemlélő azt hihette volna, hogy Rácz Gyula csak a családi életre, csak közelebbi övéinek boldogitására van teremtve. De Enyéng városa, Veszprém vármegye, az enyéngi ev. ref. gyülekezet, a mezőföldi ev, ref. egyházmegye, a dunántúli ev. ref. egyházkerület, a pápai főiskola tudják és tudják mindenek, kik itt Dunántúl a közügyeket figyelemmel kisérik, hogy nagy szivéből bőven jutott a közügyek oltárának is, hogy Rácz Gyula a legnagyobbb mértékben kivette osztályrészét a polgári, egyházi és iskolai élet munkáiból is. A férfiút, kinél tudomány és jellem oly szépen párosulva voltak, a talpig becsületes embert, justum ac tenacem propositi virum, sürü egymásutánban érték, polgártársai és hitsorsosai részéről, a megtiszteltetések. — Enyéngen városi képviselő, vármegyei bizottsági tag, taka rékpénztári ügyész, ekklézsiai elöljáró,-- a mezőföldi egyházmegyében előbb számvevő, aztán mindvégig ügyész és tanácsbiró, — a dunántúli egyházkerületben előbb szintén számvevő, aztán mindvégig tanácsbiró s tagja a tőiskola igazgató tanácsának, tagja a zsinati képviseletnek. És Rácz Gyula a közbizalom által ráruházott minden hivatalokban mindenkor bölcs szakértelemmel, ernyedetlen szorgalommal, a legmelegebb ügybuzgósággal, a legszigorúbb lelkiismeretességgel, megtántorithatatlan iga/ságszeretettel forgolódott. A rábizottakban való hűségnek , a kötelesség pontos teljesítésének példányképe vala. Kerületi számvevőkorában , időkori számvevőtársával, nt. Czike Lajos úrral együtt, bőrésze volt abban, hogy a pénztárkeze lés a rendszeres számviteltan követelményei szerint alakult át. Mint biró a legkényesebb ügyekben volt megbízva előadói tiszttel s proponált Ítéleti javaslatai rendesen elfogadtattak. Kiváló szeretettel volt a kerületi főiskola iránt, melyben fiait is neveltette. Ennek érdekében előtte semmi áldozat nem volt drága. Egy alkalommal, az iskolai ügyekről folyt beszélgetésünk közben, egé-<z tűzzel jegj^ezte meg: „Sámsonnak hajában, nekünk, szegény kálvinistáknak, a jó iskolában rejlik az erőnk !“ Szerette a függetlenséget s tudva, hogy ez csak annak jut osztályrészül, a ki anyagilag is rtndezett viszonyok közt él, munkájával szerzett vagyonát megbecsülte, a pénzt nem fecsérelte, hazárd játékot soha nem játszott. Bölcs ember volt, ki eltalálta itt is az arany középutat. A csint, a kellemest nem vetette meg, — sem magát, sem övéit az élet kényelmétől, testet-lelket felüditő nemes szórakozásaitól nem fosztotta meg, de mind e mellett is tisztes egyszerűségében, takarékosan élt. De mikor aztán célok érdekében tenni kellett, — mikor a szépért, nemesért, jóért, egyházért, iskoláért áldozni kellett, elölállt a sorban, megnyitotta erszényét és szívesen adta pénzét. Áldozatkészségét hirdeti Enyéngen a szép keresztelőedény, melyet ő ajándékozott, — a díszes orgona, melyhez a legelső alapott ő és akkor még életben levő kedves felesége adták ; a polgári olvasókörnél, a dalárdánál, alapiró tag volt ; a pápai leányinternátus létesítéséhez tetemes öszszeggel járult. Nemes cél érdekében soha senki nem fordult hozzá úgy, hogy ő szivét és erszényét meg ne nyitotta volna. És nyitva volt szive barátai előtt. Különösen ápolta szivében a légi barátság emlékeit. Ünnep volt házáuál, ha valamelyik régi barátja, osztálytársa, hozzá belépett. Ilyenkor el-elbeszélgetett az elmúlt időkről. Érettségi vizsgát tett osztálytársaink 30 éves tálálkozóját (1897-ben) egyik ő rendezte. Összeszedte a tartózkodási helyeket, irta hozzánk a leveleket, beszerezte és mindnyájunknak megküldte a jelvényt, a nefelejtsat, lelkünkre kötvén, hogy azt már útra induláskor feltüzzük, mert hát kik 30 év előtt mint deli ifjak széledtünk el, azóta megváltoztunk, megderesedtüuk, tán meg is fehéredtünk s bizony még megeshetnék, hogy egy vonaton utazva, egy kupéban ülve, rá sem ösmeruénk egymásra. S mikor eljött a találkozó napja és mi az alma mater nagy termében összegyülekeztünk , mindnyájunk szive megtelt a viszontlátás örömével, boldogságával, de senkinek boldogsága nem volt nagyobb, miut a Rácz Gyuláé. Szinte kiült orcájára az öröm, szinte olvasni lehetett orcáján a költő szavait; A boldogságra nem elég a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten. Ez összejövetelünkön egy későbbi találkozót tevén szóvá, valamelyikőnk 20 évet említett ; Petrovich László ezt soknak mondván, 15 évet ajáulott. Rácz Gyula sietett megjegyezni: „Az is sok lesz. elég lesz 10“ Ebben meg is állapodtunk. 8 imé, kedves Gyulám, neked a 10 is sok volt. Te uem jösz már földi találkozóra. Elmentél oda, a hol „az igazak fénylenek, mint a csillagok, atyjuknak országában.“ De a te itt eltöltőt d életed tükör marad; tükör, melyben meglehet látni mikép kell azt a mieinkért, véreinkért, a közügyért, a nemes célokért, hazánkért, pgyházi és iskolai intézményeinkért való hű és becsületes munkában hasznosan eltölteni ! Isten veled ! Köszönöm, hogy zsenge ifjúságunk sőt gyermekségünk óta barátságodra méltattál ! Emlékedet őrzöm szivemben, a mig élek. Hű és igaz barátom, Isten veled! BAKÓ ImeE. Szemelvények a nagyszombati prot. egyházak múltjából; Stelczer János Károly „Geschichtliche Darstellung der sehr merkwürdigen Schicksale und Glaubenskämpfe der ev. Kirchengemeinden , sowohl Augsb. als Helv. Confession in der königl. Freistadt Tirnau in Ungarn“ cimü müvéből. (Folytatás.) Átengedjük a figyelmes olvasó képzelő tehetségének mindazon elménckedések, elferdítések, az igazság kéz
