Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
631 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 632 hatalmas templomba. Óh mily szép az, hogy ott Kálvin és Luther szellemi utódai összeölelkezhettek, a monumentális templom boltivei alól Istenhez törekvő ének valóban egyesitett érzelmeket tolmácsolt az Űr trónjánál, mikor evangélikus testvéreink épp oly buzgósággal tudták énekelni a mi 37-ik dicséretünket (némileg módositott szöveggel), mint mi az „Erős váruuk“-at. Az énekek szövege az istenitisztelet programmjával szét volt osztva a gyülekezetben. A 37-ik dicséret eléneklése után dr. Bartók György erdélyi püspök lépett az oltár elé, kinek kedves hangja már az első szavaknál foglyul ejtette a sziveket s vitte, ragadta sebes szárnyakon fel-fel az ö.ök Isten sziue elé. Majd a helybeli gyülekezet vegyes karának szivemelő éneke után dr. Masznyik Fndre szelíd alakja tűnt fel a szószéken, ki bevezető szavaiban megrázóan állitá szembe azt a történelmi jelenetet, midőn a vértörvényszék által ide hurcolt protestánsok vérrel tettek bizonyságot hitünk mellett, e mai jelenettel, midőn újult erővel, az éledezni kezdő testvér-érzülettel jött össze a két protestáns egyház közelből-távolból, hogy egymás hitéből lelkesedést merítsünk. Azután felolvasta a Filippi II. 1—11-et mint textust s annak alapján mély dogmatikai fejtegetéssel kimutatta, hogy Jézus az alázatosság és az önfeláldozó szolgálat által lett Isten örökösévé, mi is csak ezen az utón lehetünk igazi keresztyének. Történeti reflexiói valóban lélekre hatottak s építették a testvérek közötti összetartás vágyát, egység-érzületét. Az istentiszteletet a Luther énekével rekesztettük be, s a ki tóduló közönség 604 koronát dobott a szép fiatal lányok által kinálgatott virágos tányérokba a Károlyi alap javára. Istenitisztelet végeztével megindult a díszes csoport az uj lyceum felé, egész hosszú utón a pozsonyi mindkét nembeli tanúló-sereg állott sorfalat. Az uj lyceum bejáratánál az iskola-tanács elnöke dr. Dobrovics Mátyás üdvözölte az elnökséget, mire Hegedűs Sándor világi elnök rövid köszönetét mondott. A diszgyülés a művésziesen feldiszitett tornateremben folyt le. A megjentek között láttuk az elnökség mellett báró Prónay Dezső egyetemes főfelügyelőt, Kis Áron, dr. Bartók György, Antal Gábor ev. ref. püspököket, Sárkány Sámuel, Zelenka, Baltik ev. püspököket, Szilágyi Dezsőt, Szilassy Aladárt, Laszkáry és Zsilinszky felügyelőket és igen számos több notabilitásait mindkét prot. egyháznak. Gyurátz Ferenc püspök, egyházi elnök nyitotta meg a gyűlést, megemlékezvén Pozsony történeti nevezetességéről úgy nemzeti, mint egyházi szempontból. A szeretetet hangsúlyozza, mely homlokegyenest ellenkezik a másik táborban szitogatott békétlenséggel s türelmetlenséggel ; testvériség — mondja — a M. P. I. T.-nak is alapja, ez a frigyláda, melyet az ország különböző pontjain meghordunk, hogy körötte éveukint összegyülekezvén, onnan mint oltárról hordjuk szét a testvériség tüzét szerte a hazába. Ilyen érzelmekkel üdvözli a közönséget, melyben a szépuem is igen nagyszámmal volt képviselve. A nagylelkesedéssel fogadott elnöki megnyitóra a diszeluökök üdvözölték a Társaságot, még pedig a dunáninueni evang. egyházkerület részéről : dr, Baltik Frigyes püspök, a pozsonyi egyház nevében: Gűnthner M. Vilmos az egyház felügyelője. Nagy és indokolt lelkesedést keltett különösen Baltik püspöknek azon kijelentése, melyet, egyházkerülete nevében és megbízatásából tett, hogy Ők is óhaj ti ezentúl résztvenui a M. Prot. írod. Társaság működésében. Ezekre a lelkes szavakra a Társaság világi elnöke adta meg a méltó választ. Hegedűs Sándor, ki szokás szerint most is elhozta a gyűlésre családját, nem mint miniszter szokott a mi gyűléseinken beszélui, de mindenkor a nemes emberbarátot, a buzgó protestánst látjuk benne megnyilatkozni, szivünk igazi gyönyörével. Most ia valóságos esemény ez a beszéd, melyben a szives „Isten hozott !“-ra válaszolt s kiemelte, hogy ez a pozsonyi gyűlés fordulópontot jelez a Társaság életében, a mennyinyiben hivatalos testületek megbízásából most üdvözölték először vándorgyűléseinket. Majd rajzolta a Társaság működését, mely kis eszközökkel vakmerőén nagy célokra tör; mint korszerű „memento“ haugzott el ajkain : az: erkölcsi világban az egyensúlynak nem az a törvénye^ hogy durvaságra hasonló kíméletlenséggel feleljünk (értve az ultramoután fészkelődéseket), hanem az, hogy alacsony szenvedélyekkel magasabb, tisztultabb erkölcsi eszméket kell szembeállítanunk s igj' győzünk. Várunk a régi, ■— mondá — az alap az, a mi apáinké volt, az evangéliom, de a felszerelést a kor szükségleteihez kell változtatnunk. Eszmékkel teljes beszéde (melyben gyönyörködhetés végett mindenkit felhívunk a legközelebbi Szemle olvasására, hol egész terjedelmében közölve lesz) viharos lelkesedést keltett fel, mutatva, hogy mi elnökünkben igazán gyönyörűségünk s büszkeségünk vagyon. Majd ritkulni kezdő sorok előtt Szőts Farkas olvasta fel egy évi működést felölelő titkári jelentését, mely eléggé megnyugtatónak mondja a mult évet. Erre a felolvasások következtek. Mindenki szerette volna látni a zöld asztalnál s igy megismerni az egyház jövőjén tollal is buzgón munkálkodó fíitoók Zsigmond nagyváradi Ítélőtáblái elnököt, a mint ezt Ígérte a programm, de ő nem jelenhetett meg, csak a felolvasást küldte el, melynek cime : „Egyesületi tevékenység az egyházban.“ A teljesen kidolgozott művet Hamar István budapesti theol. tanár olvasta fel. Felöleli az a társadalmi tevékenységnek minden ágát, oly meleg szeretettel és mélyre látó lélekkel, hogy annak a Szemléből leendő figyelmes felolvasása, csak lelki gyönyörűségére fog szolgálni miuden buzgó protestánsnak. A zajos éljenzéssel fogadott felolvasás után az elnökség jelentette, hogy Markusooszky Sámuel lyceumi igazgató felolvasása következnék Bél Mátyásról, de az idő rövidsége miatt a szerző eláll a mű olvasásától. A nyomtatásban úgyis megjelenő és majd olvasható mű szerzőjét lelkesen megéljenezte a közönség. Ezután Hegedűs világi elnök a szereplőknek, a megjelenteknek is köszönetét nyilvánítva berekesztette a gyűlést, mit egyházi elnöktársa még azzal egészített ki, hogy az ág. ev. egyház egyetemes egyházi főfelügyelőjének, Prónay Dezső bárónak is köszönetét nyilvánította meg-