Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
625 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 626 kolaszékekről való) szabályrendeletet figyelmen kivül nem hagyhatta. Mivel egyeztette volna a látszólag uj rendtartást, ha — első sorban — nem ezekkel ? De — a komáromi egyházmegye megjegyzése szerint — van ebben a Rendtartásban valami jó is. Röviden .összefoglalom ezeket. 1. Tökéletesebbé teszi az iskolák felszerelését. 2. Az iskolaterraek tisztántartása, egészségi „köpőládák14 íezt is kifogásolták némely oldalról) alkalmazása, Magyarország címerének s az ezredéves törvénynek kifüggesztése, az uj rendtartási naplók bevezetése, a tizedes mérleg beszerzése stb. stb. áltat, mig egy részről a közegészség ügyének, a hazafias érzület ápolásának, az iskolai rend szilárdabb alapra helyezésének s a gyakorlati élet követelményeinek kívánt szolgálatot tenni: egyúttal az ezek alkalmazásba vételét óhajtó magas kormánynyal szemben is némi előzékenységet tanúsít. Ez talán csak mégsem megboszulhatatlan hiba ! 3. A tanítókra az eddiginél sokkal több terhet ró. Kényszeríti őket az igazán komoly, tervszerű munkára. Igaz, hogy ezzel szemben a felügyelet is meg van terhelve. Nem lehet p. október vagy november hónapokban teljesített iskolalátogatások alkalmával rendszeres — a tantervet s felhasznált időt figyelmen kivül hagyó — vizsgákat rögtönözni. S még a felügyelőnek is tájékodást kell szereznie a népiskolai tanitás módszertanával kapcsolatos kérdésekről. 4. Megszüntet — kér. határozat alapján — egy olyan gyakorlatot, melyet ha következményeiben oly sok keserűségnek, viszálynak nem lett volna szülő oka: egyszerűen nevetségesnek kellene minősítenem. Ez az osztályozás. Sajnos, hogy épen ez volt a mostan' rendtartásellenes mozgalom megindításának közvetlen okozója. ítéljen e kérdésben — ismételten — a ft. egyházkerület ! 5. Van végre a Rendtartásnak nehány szakasza, a mely az iskolai vizsgálatok mikénti vezetéséről szól. Ezek a szegény tanitóságnak némi jogot is biztosítanak. S mik ezek a jogok ? Olyanok, melyeket a nálunknál sokkal kevésbbé megterhelt állami és községi tanítók már régóta élveznek. Nem lehet többé ötletszerű kérdéseket feladni s a tanuló zavarba jutásával a tani tó kötelességérzetének fogyatékosságát bizonyítani. Nem lehet a legtöbbnyire laikus nagy közönség előtt a legszorgalmasabb tanítót is (igen sokszor nem is rosszakaratból) úgy tüntetni fel, mint a ki feladatait nem teljesiti. Kénytelen lesz az iskolavizsgáló magát szorosan a tantervbez tartani; de aztán, a hol valódi mulasztást, hanyagságot tapasztat, annál szilárdabb alapra helyezkedve teheti meg a megtorló lépéseket. Mily csekély kívánságok ezek ! Hol vagyunk e tekintetben is p. a középiskoláktól, a hol még a vizsgázó ifjú egész jövőjére kiható érettségin is „maga a vizsgáló tanár“ jelöli ki a fejtegetendő anyagot is ? Méltóztassék csak beismerni, hogy nagyon kevés az, a mi az „uju Rendtartásban a tanítók részére kedvezményszámba mehet! Hogy aztán a mai nehéz viszonyok mellett célszerű lesz-e a nagyrészben mégis csak kedvező fogadtatásban részesült Rendtartást bolygatni, — s minden komoly ok nélkül elkeseredést előidézni, a visszavonás, egyenetlenkedés rnagvát az egymásra utalt lelkészi és tanítói kar k^zé hinteni? ennek elbírálása m-m tartozik rám. Egyet azonban kijelentek. Mégha t. i. a kér. t. ü. bizottság teljes vagy részben való felbomlására vezetne is a megindított mozgalom : leszünk elegen, kik minden elképzelhető méltatlanság, tapintatlanság s visszafelé haladási törekvések dacára megtudjuk és fogjuk őrizni lelkűnkben a felekezetűnkhöz s egyházhatóságainkhoz való törhetetlen ragaszkodást, szeretetet és hűséget. Elmondtam ezeket a 12-dik órában. Ki tudja, hát ha itten is érvényesül egy általánosan ismert mese tanúsága, hogy „még az egér is hasznára lehet az oroszlánnak.“ Fejes Kálmán, tanító, mint t. ü. b. tag. Indítvány. Ajánlva az egyházkerületi tanügyi bizottság szives figyelmébe. En ugyan ez ideig még nem igen foglalkoztam népiskolai tankönyveink használhatóságának és célszerűségének kérdésével, de annyit mégis mondhatok, hogy p. o. olvasókönyveinket célszerűbben készíthetnénk magunk, mint a hogyan össze vannak állítva a most befogadottak. Nevezetesen sok olyan olvasmány van ezekben, a mik a mi gyermekeinkre nézve egészen értéktelenek ; ellenben sok olyan hiányzik belőlük, a mi nagyon hasznukra válnék úgy is mint honpolgároknak, főleg pedig mint felekezetűnk tagjainak. Ezek a nemzetközi olvasókönyvek u. i. nemcsak hogy nem fordíthatnak gondot arra, hogy az a csekély ismeret-anyag, a trit a keresztyénség és a magyar reformátió történetéből kicsi kézikönyvünk nyújt, kibővittessék, vonzó életképekben egészen tárgyilagosan kidomborittassék: hanem egyenesen óvakodniok kell ettől. Meg kell elégedniük az átalánosságokkal. Az abc-ék és olvasókönyvek valóságos népkönyvek. Ezek utján sokat tehetünk népünknek minden irányban való helyes tájékoztatására, különösen pedig a felekezeti öntudat felébresztése és erősitésére. Kezünkbe kell hát venni szerkesztésöket és kiadásukat. És ha tudnak kiadni népiskolai vallástani kézikönyveket más egyházkerületek : miért ne tudnánk mi is? Vegyük hát kezünkbe népiskolai összes tankönyveink készítését és kiadását. A szellemi és erkölcsi hasznon kivül indítson erre bennünket az a jelentékeny anyagi haszon is, a mi e könyvek kiadása révén n integy az égből hull az ölünkbe. E gondolattal foglalkozván, hogy meglehetősen biztos tájékoztatást adhassak, megkértem Kis Tivadar főiskolai nyomdánk vezetőjét, hogy legyen szives a nyomtatás és kötés költségeit kiszámítani. En vele az egyes osztályokban tanulók teljes számát közöltem, ő
