Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-16 / 37. szám
609 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 610 Bagazsnak és igy a prot. egyháznak is, mi köze az ők katonai dolgaikhoz? . . . Ámde, ha az Ő felsége által szentesített Egyh. törv. 14. §-a szerint Magyarország minden ev. ref. honpolgárának az egyház kötelékéhez kell tartoznia, oda kell tartozni a tábori lelkésznek is. így kontemplálta ezt mindig a magyar ev. ref. egyház és abban a mi egyházkerületünk is. Tekintsük be az egyházkerületünk megbízásából 1867-ben kimutatott szabályrendeletek 246—7 lapján a „ Tábori papoku-rsi vonatkozókat. S látni lógjuk, hogy: «Tábori papok rendeltettek mind az evangélikusok mind a reformátusok által 1787, Nro 1. 1798. Nro 2. 3. sub. 4. 5.» Tehát az egyház rendelte ki őket. «Tábori lelkészségre ajánlkozók nevei fölterjesztettettek: 1861. Győr Nro 18. ismét 1852. őszi gyűlés jkönyve Nro 11.» Tehát az egyházkerürület terjesztette föl neveiket. «Tábori lelkész! állomásra pályázónak mit kell tennie? 1862. őszi gyűlés j könyve Nro 17.» Tehát az egyház szabta meg az eljárás módozatát. Majd azt olvassuk: a) «A ref. vallásu tábori lelkészek a hadseregnél nyert alkalmazások által egyházhatóságunk köréből kilépettekül egyátalán nem tekintethetvén . , . stb.» Tehát egyházilag hatóságaink körében maradtak, b) «A tábori lelkészek vallási és egyházi tekintetben azon egyházkerület hatóságától tartoznak fügyeni, melynek kebeléből kibocsáttattak; mely függésből, illetőleg összeköttetésből következőleg félévenként kötehztetnek jelentést tenni az egyházkerületnek. Ez pedig koronként megküldi nekik közgyűlése jegyzőkönyvét, hogy igy mindenkor egyházi életünk fejlődésének folyamában legyenek.» íme a szerves összetartozás! c) «A tábori lelkészet állomásaira időnként minél alkalmatosabb egyének a/ánlandók. Tehát a kerület ingerált. d) «Számukra a gyülekezeti szolgálatba visszalépés útja nyitva hagyandó.« íme az egybe tartozásnak minden eshetőséggel szemben biztosítása. e) «A szükséges hivatalos lépések megteendők az iránt, hogy hivatalos eljárásaikban, minden más hitvallású lelkésztől függetlenül, önállósággal birjanak. 1863. őszi gyűlés jköuyve Nro 131. sub. 12.» íme a miért még most is kell küzdenünk. Egyházkerületünk mindig jogot tartott ahoz, — a dolog természetében van — hogy a lelkészek ügyét (tehát a tábori lelkészekét is) rendezze, azokra befolyást gyakoroljon. Vagy a r. kath. Feld-vikárius ügyeljen föl a katonaságnál a mi evangéliumi tanunk tisztaságára? Hiszen egyházunknak katonai szolgálatban levő tagjai is a mi egyházunk hivei. Ennyi sok sérelemmel, vagy mondjuk: mellőzéssel szemben jogunk is, kötelességünk is szavunkat fölemelni; tábori lelkészeinket, az autonom prot. egyház jogkörében, a Feld-vikárius fensőségétől megóvni, az ev. tan. tisztaságára felügyelni; jogaikat, helyzetüket a más vallásfelekezetüek színvonalára emelni. Ennyit a prot. öntudat és Önérzet követel tőlünk. Elvárhatjuk hát és el is kell várnunk, hogy konventünk fölterjesztésére, ne csupán a kardját csörgesse és a mellét dagassza Krieghammer ur, hanem adjon arra «Endlich» tisztességes tárgyilagos választ, nem kibújó szólamokkal, hanem jogaink beismerésével, sérelmeink megorvoslásával vagy a logika előtt megállható argumentumokkal ; mert mi a hatalmat „ratio rerum11- nak nem tartjuk. így aztán fogjuk tudni, hogy föliratilag Ő Felsége elé vigyük-e ezt a tisztázandó kérdést vagy zsinati tárgyaink közé jegyezzük-e fel, hogy «Endlich» megoldassák ez a minden irányban rendezendő kérdés. K. Körmendy Sándor. Szemle. Nagy érdeklődéssel olvasgattam, s úgy hiszem, minden vallása iránt érdeklődő egyén odaadással olvasta végig e lap hasábjain megjelent gyűlési tudósításokat, hogy azokat összehasonlítva, magának ref. hitéletünk és tanügyünk felől következtetést vonjon le. Eltekintve attól, hogy egyik másik tudósítás nem tartalmaz kellő és alapos folvilágositást, amennyiben ugyancsak dióhéjba van szorítva és több, általános érdekű adatot figyelmen kívül hagy: mégis elegendő következtetést lehet vonni s képet alkotni ama két dologról, a mit jelen „Szemlém“ tárgyává akarok tenni. Egyik: hitéletünk állapota, másik: tanügyünk fejlődébe. Előre bocsátom, hogy a mit irok, azt a D. Prot. Lapokban általam olvasott adatok alapján Írom és igy nem légből kapott; csupán a hozzá függesztett vélemény az enyém. Lássuk tehát a gyűlési tudósitásokból, sorban, úgy a mint azok megjelentek a dunántúli egyházmegyék hitéletét és tanügyét! 1. Pápai egyházmegye. Itt „a rend és béke még jó, de már hallható az elégedetlenség az egyházi adó ellen,“ a mi annak a jele s arra enged következtetni, 37*
