Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
Tizenegyedik évfolyam. 35. szám. Pápa, 1900. szeptember 2. DUNÁNTÚLI r A pápai Az eszmékért, ideálokért lelkesülő, a közegyházért önzetlen munkára kész férfiak száma e közönyös korban vajmi kevés! Ha az apostolok csodás buzgalma, Luthernek lángoló hite, Calvinnak szikla keménységű akarata itt-ott kezd is feltűnni, ha egyesek nagyobb hasábokat tesznek is a tűzre: nem úgy van-e, hogy a jobbra-balra való tekintgetés, az ide-oda való hajladozás, az alkalmazkodás káros politikája sokszor előidézi a nagy gondolatoknak is kicsinyes bukását? Elmondhatjuk, hogy a pápai ref. egyház ügye— mindnyájunk ügye; elmondhatják, hogy ha ott a kibontakozás helyes útját sikerül megtalálni ; ha ott közlelkesedés, közáldozatkészség létrehozza mindazt, a mi szükséges — ez mindnyájunk öröme és büszkesége leend. Azért az ottani dolgokkal méltán foglalkozhatunk, az ott felmerülő eszméket méltán vitathatjuk mindnyájan, mert hiszen továbbra is egyik nemzedék a másik után csak ott fog éltető, világitó, magasra törő eszméket magába szivni. Ez úttal maradjunk annál a tárgynál, hogy a pápai egyház nagy buzgalmu, fáradhatatlan munkárakész lelkésze megtette azt az ajánlatot, hogy tiz évig lakáson és stólán kiviil fizetés nélkül hajlandó a pápai lelkészi hivatal teendőit ellátni — illetve tiz éven át hajlandó a lelkészi jövedelemnek készpénz és földárendából álló részét, 1430 frtot az egyházi épitkezésekre visszaadni, ha tervét természetesen illető felsőbbsége is helyesli és jóváhagyja. Már most kérdezhetjük, hogy az a felsőbbdolgok. ség a kerület-e, vagy pedig egyszersmind az egyházmegye is ? Többen úgy vélekednek, hogy itt az egyházmegye véleménye okvetlenül kikérendő, mivel a fokozatosság elve, törvénye itt is megtartandó. A zsinati törvény 141. és 142. §-ai szolgálhatnak némi Útmutatásul ezekben ; ki van mondva, hogy a lelkészek minden oly foglalkozástól tartózkodjanak, mely őket teendőik elvégzésében akadályozza, ha pedig hat napon túl terjedő időre hivataluktól eltávoznak, ezt kötelesek az esperesnek jelenteni s a helyettesítésről intézkedni. Pápán a zsinati törvény ezen rendelkezéseit is be akarják tartani, mert az eset úgy áll, hogy a pápai egyház megválasztotta lelkészét, az állását el is foglalja, hivatalos teendőit végzi s azokért a felelősséget mindenkivel szemben elvállalja és teszi mindezt a gyülekezet beleegyezésével, hisz a kérvényt is a gyülekezet intézi a kerülethez. Itt szerintem az egyházmegye alig tehet egyebet, mint ezt a rendkívüli munkával járó, igen nagy áldozatkészségről tauuskodó ajánlatot köszönettel tudomásul veszi, természetesen fenmarad az ellenőrzési jog, mely kötelességgé teszi a rendre és ékességre való felügyeletet. Másik kérdés az, hogy a lelkészi fizetésnek más célra való fordítása esetleg veszedelmes praecedensül szolgálhat más gyülekezeteknek? Itt azonban szerintem ettől sem kell félni, mert ha például valaki hirtelen meggazdagodik, s azt mondja: én most már megélek a lelkészi fizetés nélkül is, azt visszaadom egyházamnak, 35 *—r-;------“—. f Az egyház és iskola köréből. :---——7————* ■A. lap szellemi részét -Az előfizetési diialt illető közlemények a I 1 . i , • P , . 1 • j | (egész évre 8 kor., féldunántu 1 ev. rét. mimct hivatalos közlönye. Kis József U (J Faragó János felelős szerkesztő ozí! főmunkatárs ozimére mére küldendők. küldendők. *----------------------------—* Megjelenik minden vasárnap. #---------------------------------tt
