Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-28 / 4. szám
51 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 52 A terhek közö3 viselése, a közös haszonban minden tényezőnek részesítése, a nemesebb értelemben vett egyenlőség, a teljesített munka és annak bére közötti helyes arány megállapítása: a józan szociálizmus ezen tanai nem keresztyén elvek-e egyszersmind? Sőt —ha a szocializmus a vagyon és tőke túlkapásaival szemben az egyén és munka érvényre emelése, ha emberré akarja emelni a sötétségből az elnyomottat, ha igazságot óhajt bevinni a társadalom összekuszált viszonyaiba: — akkor nem habozom kimondani, hogy ily értelemben maga az Idvezitő az első szociálista, persze nem a szociálizmus sál kacérkodó és a szociálisták vállaiu régi világhatalmára törekvő pápai politika, de a világi érdekeket nem becézgető s egyedül Isten országát terjesztő evangeliom s az ezen alapon álló keresztyén egyházak értelme szerint. Ha a mi fópásztorunk a maga egészséges és üdvös tanaival vagy ha úgy tetszik, világ-boldogitó szociálizmusávat átteremtette a viselt világot, a miről az előtte és utána létező társadalmi állapotok ismerése és egybevetése mindenkit meggyőzhet: úgy mi, a kikre a közemberiség a krisztusi tanok kezeié sét bízta, hogy ne hadakozhatnánk ugyanazon feg yverrel a teljes siker reményében! Valahányszor eltért a társadalom az evangáliomtól, mindannyiszor hamis útra, a romlás örvényére tévedett: ezt mutatja a keresztyénség története, de ujjászülni, helyes útra terelni mindenkor csak az evaugéliom szelleme tudta, az is elvitázhatatlan tény. Ne habozzunk azért, atyámfiai, férfiak ! A mint a Krisztus tanaitól eltévedt egyházat az evaugéliom reformálta, úgy a szociálizmus fertőjét is meg fogja tisztítani az evaugéliom szelleme. Az ekeszarvára kezeinket! Fel az Ige fegyverét az igazság győzelmébe vetett törhetetlen bizalommal! (Folyt, köv.) Lie. RÁez Kálmán, balaai lelkész. Szocialisták az egyházban. A szociálizmus megkezdte harcát az egyházban is. A plebejus küzd a patrícius ellen, a földtelen a földbirtokos ellen és bízva többségében, egyenlő jogában, szavazatot produkál, és több terhet ró a tehetősebbekre és pedig súlyosat. Követeli az adó forint utáni fizetést vagy az osztályok elsejének, másodikának, harmadikának, negyedikének, ötödikének, ötszörös, négyszeres, háromszoros, kétszeres megadóztatását, vagyis a ki eddig párbórben fizessen 1 p. mérőt, az az első osztályban fizetett 5, másodikban 4, harmadikban 3, negyedikben 2 mérőt, az ötödikben — hova a legszegényebbek, részben a 0 világi adót fizetők tartoznak, maradna az eddigi fizetés p. o. az egy mérő, s még jó, ha a szocialisták meg nem bolygatják a régi alapot s csak az egyház javára akarják az osztályok megterhelését, a legtöbb helyen már az a jelszó, hordozza az egyházi terhet egyedül a birtok s ha a tehetősebb nem enged, kész az egyháztóli elszakadás, az 50 enkénti jelentkezés. Általában már kész a tábor, csak játszik, ijesztget s ha nein nyer, az esetben tömegesen bejelenti kilépését és fedezetlenül marad a dijlevél, üresen a templom. Más oldalról, ha birtokos híveinket engedjük martalékul, az esetben meg kész a teljes felbomlás, mert ha a birtokos osztály eláll a kormányrúd mellől, nem tudom, honnét kerül elé a kongnia, s más egyéb fizetés. Mert a fő baj a fizetés, az adó. Hiszen 100 — 900°/0 adó is van. Mennyivel jobb helyzetünk lenne a francia rendszerrel, hol a polgárok kultus-adót fizetnek és az egyházak terhét az állampénztár fedezi. Nem is lesz e kérdésnek más megoldása, mint a kultusz-adó. De mikor lesz az? S látjuk, hogy a miniszter mily ügyesen bánt el a kongruával is. Nincs pénz, tehát levágom az egyház egyeteme által megállapított számot annyira, a mennyire van pénz s lesz pénz. A kik vártak a kouveut megállapítása után 200 koronát, nyertek semmit vagy 30—40 koronát a nélkül, hogy ismernék az elvet, mely szerint megtettek rövidítve; kár ez a lelkészekre, lealázó a helyzet konventünkre, mely a kongruát okmányok után megállapította. Hát már Magyarországban az országos egyház megállapodása semmi! ügy látszik csehül vagyunk, ez tovább is úgy lesz, mint volt s elmondhatja sok pap . . . voltunk urak, de nem nagyok s leszünk ezután is kis urak. De hát megelégedném ezzel ia valahogy, csak benne ne rágna a féreg, csak itt ne volna baj! Kálvin esze, erélye kellene ide s fékező! Ha megkevesedünk is, de rendet kell csinálni, s bekell hozni már valahára az egyházi fegyelmet és gyakorolni kímélet nélkül. A kongrua törvény szerint külömben is az állampénztár fogja pótolni a hiányt, a hol a lelkész hibáján kívül esik a fogyás, se-
