Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
Tizenegyedik évfolyam 3 '2. szám. Pápa, 1900. augusztus 12. DUNÁNTÚLI f A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségkéz Kis József felelős ezerkesz; 6 cicimére li ülőén dőli* Az egyház és iskola köréből. Â dunántúli cv. ref. egyházkerület hivatalos közlönye-*►*-*Megjelenik minden vasárnap. A-z előfizetési diiak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János tóm unkatárs czimére küldendők. Lelkészi nyugdíj intézet. A Marcal-vidéki lelkészértekezleten jelolvasta : iíj. Igen tisztelt Értekezlet! Alig van minket lelkészeket közelebbről érdeklő ügy, mint a lelkészi nyugdíjintézmény ügye. Nagyon bölcsen tette hát igen tisztelt elnökünk, midőn értekezletünk tárgyai közé a lelkészi nyugdíjintézet ügyét is felvette. Szerettem volna ugyan, ha e dologban nálamnál sokkal tapasztaltabb lelkésztársam nyilatkozik először, de elnökünk felhívása elől nem térhettem ki s előre is szives elnézést kérek, ha véleményem nem fog találkozni lelkésztársaim véleményével. A ki állításaim helytelenségéről meggyőz, szívesen meghajlok előtte. Az erdélyi egyházkerület néhány egyházm egy éje már egy alkalommal nyújtott be indítványt az egyet, conveuthez az iránt, hogy orsz. lelkészi nyugdíjintézet létesittessék. Azonban a convent, tekintettel az egyház más fontos és anyagi áldozatokat igénylő elfoglaltatására, de a lelkészek érdekeire is, nem fogadta el. Tehát úgy látszik, hogy a convent a lelkészi nyugdíjintézet létesítését még mindig nem tartja nagyon szükségesnek, mert szerinte egyházunknak más fontos és anyagi áldozatot igénylő elfoglaltatása van s a lelkészi nyugdijintézet létesítésével ránk, lelkészekre nagy anyagi megterheltetés háramlanék. Hát hiszen ha az intézmény létesítése csakis szegény lelkészi karunk nagy anyagi megterheltetésével volna keresztül vihető, akkor — azt hiszem — hogy lelkésztársaim közül csak kevesen sürgetnék ennek felállítását; pedig úgy tudom ref. lelkészeink nagy többsége elismeri a lelkészi nyugdijintézet minél elébbi létesítésének szükségességét. Szekeres Mihály noszlopi ev. ref. lelkész. Igaz ugyan, hogy hallottam innen is, onnan is olyanféle hangokat emelkedni, hogy nekünk prot. lelkészeknek nyugdíjintézetre nincs szükségünk, mert a prot. lelkész a nyugdíjra nincs rászorulva, meglevén neki holtigtartó kenyere, tartozván egyházközsége neki, még mint teljesen munkaképtelennek is kiszolgáltatni a teljes fizetést, ha segédlelkészt tart. Hát hiszen ez igaz, csakhogy az, a ki igy gondolkodik, nem gondolja meg azt, hogy egy tehetetlen, beteg munkaképtelen lelkész, ha kárt nem tesz is az Ur szőlőjében, de nem képes abban munkálkodni teljes sikerrel, s felveri azt a dudva és a gaz. Az Urnák szőlejébe olyan munkások kellenek, a kik éjjel-nappal munkálkodnak, a kik egyházunknak mind szellemi, mind anyagi ügyeit erős, biztos kézzel vezetik s annak felvirágoztatására szivvel-lélekkel törekeszuek; a kik az Isten igéjét hirdetik mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, híveikkel folytonosan érintkeznek, őket biztatják, vigasztalják s minden téren jó tanácsukkal ellátják; egyházunkat mindenütt illően képviselik s annak érdekeit a hatalmasok túlkapásai ellen megvédik. Egy a maga fontos hivatását megértő s azt szivvel-Jélekkel betölteni törekvő lelkésznek kötelessége, hogy az élet minden viszonyaiban híveire nézve boldogitólag szerepeljen s áldólag működjék. Neki egy olyan élőfának kell lenni, mely gyümölcseit hivei ölébe hullatja. De az a jó fa, bármilyen dúsan gyümölcsözik is, elvégre elvénül, kiszárad, elfonnyad. S kérdem, hogy az ilyen elerőtlenedett, munkaképtelen szolgája az Urnák 32
