Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-15 / 28. szám
459 DUNÁNTÚLI PKOTESTANtí LAP. 460 A barsi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk június 27-én tartotta Léván rendes és bírósági gyűlését, az egyházi és világi alkotó tagok, valamint a csaknem teljes számban megjelent tanítói kar jelenlétében. Esperes rövid fohásza után kegyeletes szavakban emlékezve meg gondnokunk báró Nyári Béla elhuny tárói, a társelnöki tisztségre Szabó Lajos képezdei igazgató, világi főjegyző, mint legidősebb tanácsbiró kéretett fel. A gondosan szerkesztett esperesi jelentésből örömmel győződött meg a gyűlés minden tagja, hogy gyülekezeteink körében rend, jó békesség, minden szépért, nemesért lángoló buzgóság uralkodik. Építkezések, adakozások hirdetik ékesenszólólag, hogy e nép körébe még nem hatottak az újabb irányzatok felforgató törekvései, a bittől elszakadás, felekezetnélküliség vagy az egyházi szertartások iránti kicsinylés, azok mellőzése nálunk ez időszerint ismeretlenek ! Különösen kiemelendő a sok adakozó közül Vida János n.-sallói lakos, egyszerű földműves hitsorsosunk, ki a n.-sallói templomba 1400 jrt értékű orgonát ajánlkozott felállítani, sőt mint halljuk, a szerződés már ez irányban meg is van kötve. A mai hideg, önző világban ritka jele az egyházhoz, valláshoz ragaszkodásnak, lelkesítő, buzdító példája a csaknem erőt haladó áldozatkészségnek. Némileg zavarta a lelkesült hangulatot a jelentés azon pontja, mely a nálunk is érezhető káplán hiányról panaszkodik. Három s.-lelkészre volna szükségünk elöregedett, elgyengült lelkésztársaink mellé, hogy az égető szükségen segítve legyen, főtiszt, püspök urat keresi meg közgyűlésünk Ö papoló theologus ifjúnak kibocsátása iránt. S éppen ez okon attól tartva, hogy ha főtiszt, püspök urra Hibáztatnék a s.-lelkészek rendelésének, alkalmazásának joga, még többen riasztatnának vissza ifjaink közül a lelkészi pályától, mert ismeretlen viszonyok, körülmények és hely közé, a bejuthatás nehézségeitől is tartva, senki sem megy szívesen és örömest, nem fogadta el közgyűlésünk ezen indítványt. A fegyelmi szabályrendelet javaslatot is, bár általánosságban, elvileg a legszívesebben fogadja és üdvözli egyházmegyénk, mégis tárgyalási alapul nem fogadhatta el, mert nem látta eléggé körvonalozottnak, szabatosnak a tervezetet, holott ha valahol, itt van szükség arra , hogy a legnagyobb körültekintéssel, óvatossággal járjanak el, nehogy medicina pejor morbo legyen. A kerületet kérjük fel jogügyi bizottsága által egy világos, tiszta tervezet alkotására. Nagy lelkesedéssel tette magáévá közgyűlésünk a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület püspöke főtiszt. Zelenka Pál utján, csatlakozás és pártolás céljából küldött mindkét javaslatot. Ag. hitv. testvéreink, úgy látszik, mindenben megelőznek bennünket. Mig bennünket álszemérem, opportunitas visszatartanak, addig azok sürgetnek, tesznek. Pedig mi mennyit áldozunk, mily sok terhet viselünk olyat, mely szorosau véve nem is minket érdekel, nem is bennünket illet. Milliókat áldozunk tanügyekre ! ezerféle égető szükséget enyhíteni hivatott közalapunk 1j4 részét odaadjuk, hogy távot idegenben élő hitfeleinket megtartsuk, megmentsük nem csak felekezetűnknek, hanem és főként édes magyar hazánknak .... s bizony-bizony vajmi csekély, a mit viszonzásul kapunk. E két javaslat nyomán felkérendőnek határozta közgyűlésünk a kerület utján legmagasabb egyházi szervezetünket, a konventet, hogy a testvérfelekezettel egyetértve hasson oda, hogy a budapesti tudomány-egyetemen egy protestáns theologiai facultás szerveztessék, létesitessék és hogy felekezetűnknek az 1848. XX. t.-c. szellemében leendő segélyezése, nagyobb támogatása mennél elébb biztositassék, keresztül vitessék. Bizony mindezek régen megtörténhettek volna, ha „a kedvező időket fölhasználjuk vala.u Főtiszt, püspök urnák a kegyelem és csonka évekre vonatkozó határozati javaslatát, azzal a módosítással tettük magunkévá, hogy a kegyelemévet — mint a mely nem egyszer nagyon keserű és panaszos kenyeret juttat az árván maradt papi családoknak — egészen mellőzni, törülni óhajtjuk, a csonka évet pedig legkevesebb félévben véljük megábapitandónak. Az özvegyek és árvák segélyezése az egyetemes gyámolda részéről már a csonka év leteltével kezdődnék. Majd tárgyalás alá kerültek több rendbeli, leginkább helyi vonatkozású ügyek elintézése után a tanügyi bizottság, számvevőszék, segélyosztó bizottság jelentései. Az elsőből jól esett meggyőződnünk, hogy egyházmegyénk tanügye hivatott kezekben van tanító karunknál letéve. A tankötelesek kevés kivétellel mindnyájan szorgalmasan feljárnak, a mulasztás oly csekély, hogy alig számbavehető ; az eredmény 14 iskolánál jeles, 16-nál jó, 14-nél kielégítő. Az uj rendtartást csak némely részeiben tette magáévá egyházmegyénk, a mi kis csekély népességű gyülekezeteink anyagi viszonyaival össze kellett egyeztetnünk annak rendelkezéseit s legnagyobb részben a régi — teljesen megfelelő gyakorlat hagyatott épségben. A számvevőszék megnyugvással jelentette, hogy gyülekezeteink számadása, anyagi viszonyai a múltakhoz képest fokozott javulást, haladást mutatnak. Bár nagyrésze adósággal küzd, mert hiszen ezek a mi ó — 4 száz lélekböl álló gyülekezeteink oly építkezéseket eszközöltek rövid évek alatt, hogy nem hiszem miként lenne kerületünkben egyetlen egyházmegye is, melynek aránylag annyi és oly szép középületei lennének mint nálunk; az évi egyensúly a bevétel és kiadás közt mindenütt megvan, a terhek, adózások apadtak és megtörténik lassan a tőkesegélyek igénybevételével. Csak az egyházmegyei közpénztár állapota siralmas, évenként 100—150 frt a túlkiadás, melyet az u. n. örökösitett pénztárból vett kölcsönökkel kell fedeznünk évenként. Az ősök elmulasztották gyarapítani az alapot s most már számolni kell a megváltozott viszonyokkal, gyülekezeteinket jobban megterhelni lehetetlenség. A lelkészi gyámolda összege 21,440 frt 40 kr dacára annak, hogy minden lelkész helyett a 10% belépési járulékot innen fizettük az egyetemes gyámolda
