Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-08 / 27. szám
Tizenegyedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1900. julius 8-DUNÁNTÚLI * "Xlap szellemi résaát * AZ ^gY^Z eS iskola köréből. * előfizetési di'iaU * illető közl6mányek a ,1 ,1,1' A . . , (egész évre 8 kor., fél*~r;f r** A flunlötn i cv. re!, eg?íikerület Wales m önve. Kis József üti U I Faragó János felelőd szerkesz1ő cui- I , g, jjj ,g , í'óraviiilíatárs czimére rnére Itülcíeiidőli. li ül elend olt. »----------------------—------$ megjelenik minden vasárnap. « ———--------------------* »---------------------—------$ megjelenik minden vasárnap. « —-----—----------- » Megnyitó beszéd. A „Marcal-vidéki ev. reg. lelkészt értekezlet^ megalakulásakor elmondta Jakab Pál csöglei lelkész. Édes Barátaim ! Semmise ismeretesebb, mint az, bogy valamint az egyes ember vagy család boldogulásának, úgy az egész egyházi és polgári társadalom előretörekvésének, erkölcsi s szellemi tökéletesedeísének utján a legnagyobb teher, gátló akadály az, amit szent könyvünk e gyűjtő szóval fejez ki, hogy bűn. Ez a szirt, melyen a legnemesebb törekvés felbukik, összetörik; ez az ingoványos láp, melyben az erő fennakad, a legjobb akarat stagnál vagy elmerül. A bűnön nem az elkülönített, egyes vétkes cselekedeteket értem csak, hanem azok öszszességét. Mindazt, a mi gondolkozásnak ferde, cselekedetnek gonosz; mindazt, a mi az örök szépnek, jónak és igaznak tagadása, az erkölcsi tökéletességnek ellentéte. Erről mondjuk, hogy mint valamely fekete árnyék, sötét fonal vonul végig az emberiség élettörténetén. Ezt a millió változatban élő sötét alakot mi ismerjük. Az első emberpárnak hazudik, hogy megejthesse. Mózes «szabad nemzet eszméje» ellen a «húsos fazekak» hasznos voltának gondolatával harcol. A Jehovában való hit ellen a materialismus ős anyja, az aranyborjú imádását helyezi. Dánielt és a 3 zsidó ifjút, — mert nem akartak az ember-imádás vétkébe esni, veszedelembe viszi. Illyés kénytelen az égből tüzet kérni ellene. A próféták egész Írása nem más, mint ama hazug szellem elleni küzdelmükben lett rettenetes felsikoltásuk visszhangja. Amaz «időnek teljessége» sem volt más, mint az Örök igaz tagadásának uralomra jutása: mikor az egy Isten hitének kincse helyett emberi bölcseséggel felcicomázott, értéktelen kavicsot adott a félrevezetett, megcsalt, tudatlan népnek. Az örökszép tagadásának szelleme áruitatja Athén piacán a szégyen érzete nélkül a legundokabb bűnt; Rómában mosolyt kelt a legszentebb dolgok felett; de épen e mosoly láttára röhögve Írja fel Róma nagyságának homlokára a halál bélyegét. Ennek a sötét fonálnak egyik legrettenetesebb ága az, melyen isteni jogok, isteni tulajdonokkal— mert a «személyes csalhatatlanság»ot csak egy hajszál vagy talán semmi sem választja el a mindent tudás és mindenhatóság képzetétől — felruházva állítanak elénk egyetlen embert, a ki azután méreg-, orgyilokkal adja tudtára a világnak, hogy az Isten országába vezető egyetlen kapu Rómábm van. A ki ellent mond: anathema sit. Az Isten országa szelid alapítójának nevében meggyujtja a máglyákat, hogy Savaimról a, Wikleff, Húsz, és annyi ezerekben megégesse az igazságot ; tud örülni a Bertalan-éj iszonyain; száműzi a legjobb s legbölcsebb hazafit: Kálvint; halálra keresi a kegyesség példáját: Luthert. Ma is aggódó gondossággal oltogatja a gondolkodás, az értelem világosságát, hogy valamikép fényt ne vessen a sötétség birodalmába. Az örök szép és igaz tagadásának szelleme nem halt meg. Ezerféle alakban munkál és boldogtalanit ma is. Az a hazug lélek, mely az ősszülőket megejtette, megjelenik a színpadokon; ott van a könyvekben, —- a festett és faragott képeken és azt hazudja, hogy az természetes, tehát szép és igaz ?! A húsos fazekak tartalmának óhajtása, az aranyborjú imádás, mely miatt Mózes az első törvény-táblákat összetörte, nem tartván népét méltónak az isteni törvények birására, — soha sem volt magasabb fokra helyezve, mint most. Nem látjuk-e, hogy u. n. «legjobbjaink» is, egyik legnagyobb egyházi Írónk Ítélete szerint: «csak azért tipródnak hivataluk szalmáján, hogy 21
