Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

429

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

430

vetésüket. És a mikor elsőben a zsidók között az evangélium hirdetését meg akarta kezdeni, kerülte közöttük tanítványaival együtt a botránkoztatásnak még látszatát is. Ezért tanácsolta kezdetben tanítványainak is, midőn őket tudománya hirdetésére kibocsátotta, hogy zsidó községekbe menjenek. Az útra, mely a pogányok közé viszen, ne menjetek, mondá, a samaritánusok városaiba is ne menjetek, hanem menjetek az Izraelnek cltévelyedett juhaihoz. (Máté : X : 5, 6.) Csak akkor, a midőn nagy müvét már eléggé biztosította, támadta szóval és tettel ezt a balitéletet is, mint egyebeket, a melyek az evangeliomot terjedésében gátolhatták volna és kimutatta, hogy erényeiért kedvesebb lehet Isten előtt a samaritánus, mint a zsidó az ő egyházi szolgálatával.

Sokszor korholta népe és kora bűneit, de tiszteletben tartotta a személyeket és tisztségeket. A papok, léviták, farizeusok és Írástudók képmutatását és fényűzését ostorozta, de sohasem tette az egész papi tisztet, soha valamely világi vagy egyházi hatalmasságot megvetés tárgyává. A tisztség iránt tiszteletet; abban a gyarló ember iránt részvétet tanúsított ; csak a tisztségek bűneinek volt engesztelhetetlen ellensége.

Beszéde hatalmassággal vala. A zsidókhoz intézett beszédeiben az ő vallási képzeteikhez és nyelvszokásukhoz alkalmazkodott. Mind a mellett épen nem kell azt hinni, hogy minden vallásos képzetüket ismerte és helyeselte volna. Ha rómaiakhoz és a görögökhöz beszélt volna, vagy más pogány néphez, a melyek Mózesről, ördögről, angyalokról mit sem tudtak, — másként és előttük érthető módon beszélt volna. Uralkodó fogalmaik egész sorozatához fűzte az uj képzeteket, a melyeket velük közölt. így akarta ezt a mennyei Atya gondviselése. Ezért történt a prófétáknak Isten küldöttének megjelenéséről s/.óló jövendőmondásuk, a melynek ő benne kellett beteljesednie. Jézus a megígért messiásnak vallotta magát és valóban az is volt, de nem abban az anyagias, korlátolt értelemben, a mint a zsidók a Messiást képzelték. Ok az ő Messiásukat Isten Fiának nevezték ; Jézus is a Mennyei Atya Fiának nevezte magát, de nem abban a közönséges értelemben, a mint az asszonytól született gyermeknek földi atyja van. Ok azt várták, hogy a messiás a zsidók királya lesz ; igy nevezte magát Jézus is, de nem a szó köznapi értelmében. Én vagyok — mondá Pilátusnak — a zsidók királya. De „az én országom nem e világból való ; ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy ne adatnám a zsidóknak; most pedig az én országom nincsen innét (Ján. XVIII: 36.) (Folyt, köv.)

Püspöki látogatás Slavoniában és Horvátországban.

14-én Belováron át Zágrábba utazott főtiszt, püspök ur, hol első sorban is a horvát protestáns törvény végrehajtása tárgyában leendő intézkedéseket beszélte meg az egyházi elöljárósággal. A zágrábi ev.

egyház ugyanis egyesült egyház, 470 lelket számlál, hivatalos és egyházi ügykezelési nyelve a német. Van német nyelvű, felekezeti nyilvános elemi iskolája 4 tanítóval, melyet a német nyelv elsajátítása végett más felekezetű tanulók is nagy számban látogatnak. Ezen elemi iskolában a tandíj 70 koronától 120 koronáig is felmegy, úgy hogy a tandíjból 5000 korona folyik be; az egyház szükségleteit pedig a Gusztáv Adolf-egylet adománya fedezi. A zágrábi ev. egyház mindent elkövetett, hogy a horvát protestáns törvény, mely a Horvát- Slavon protestáns egyházakat a magyarországi egyházkerületek alá rendeli, létre ne jöhessen s miután ez iránt való kérvényüket a bán, az országgyűlés és Ő Felsége is visszautasította, most a törvény végrehajtását igyekeznek meggátolni vagy legalább nehezíteni. Ezen állásfoglalás oka leginkább az attól*való félelem, hogy ha az egyház magyarországi főhatóság alá jut, elvesziti német jellegét, nagyrészben elveszíti a Gusztáv Adolf-egylet segélyét s ezen kívül, mivel statumai szerint a Horvátország kerületén lakó mindkét hitvallású protestánsok a zágrábi ev. egyházhoz tartoznak, a szórványokból uj, különösen magyar egyházak alakításával csökkennék az egyház népessége és jövedelme. Püspök ur igyekezett eloszlatni az első két körülményre vonatkozó aggályukat, másrészt elutasithatlan követelménynek jelentette ki azt, hogy alkalmas módon magyar istenitiszteletek tartásáról is gondoskodás történjék. A harmadik aggodalom alapját pedig a vallásosság és a protestáns autonómiába ütközőnek mondotta ki, mert minden józan fölfogással ellenkezik az, hogy egy egyház egy egész ország protestáns híveit magának foglalja le akkor, mikor azok lelki szükségleteinek kielégítéséről gondoskodni nem is képes, nem is akar és ily módon a protestáns hívek nagy számát megakadályozza abban, hogy Istenüket saját annyanyelvükön tisztelhessék és e célból a saját áldozatukkal és mások segélyével egyházakat alapítsanak. Az egyház meglátogatása után püspök ur főjegyző úrral tiszteletét tette, — nem lévén Zágrábban a bán Ü Nagyméltósága — a bán helyettesénél, a belügyi osztály-főnöknél, a vallás- és közoktatásügyi osztály-főnöknél, hol mindenütt a legszivélyesebb fogadtatásban részesült s igyekezett minden feniorgó ügyre nézve megadui a fölvilágosítást. A horvátorsz. kormány vezetői biztosították püspök urat az ev. ref. egyház iránt való legnagyobb jóakaratukról, a minek reményeihetjük — az egyházakban közelébb végbemenő építkezéseknél szép eredménye fog mutatkozni. Sajnos, hogy a congrua-törvény jótéteményéből épen ezen egyházak, a melyeknek arra legnagyobb szükségük volna, kizáratnak.

így folyt le a nagy fontosságú egyházlátogatás, mely hatásaiban szinte kiszámíthatatlan s melylyel püspök ur nemcsak a ref. egyházunkat, de az egész Magyarországot hálára kötelezte maga iránt.

Végül még megjegyezzük, hogy a horvát központi és vidéki kormányzat idősebb tisztviselői többnyire tudnak magyarul, az ifjabbak azonban nem és mindig nehezebbé válik, hogy a mi egyházunk hívei a hatósá-26*