Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
393 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 394 rövid (alig két lapra terjedő), de részletes utasitás adassék azon célból, hogy az iskolai eredményt tüzetesebben megismerhessék és szakszerűbben elbírálhassák. Megjegyzem azonban, hogy erre az utasításra nem a tanító, hanem a lelkész-körfeltigyelőknek van szükségük. Kikre nézve újabban megszűnt a tani tói oklevél megszerzésének kötelezettsége. Es az utóbbiak közt is nem azon csekély számú kivételeknél hiányzik egy ily utasitás, kik (mint pl. Balia E. lelkész ur) kellő buzgósággal és szakképzettséggel töltik be e tisztük kívánalmait; hanem azon többségben levőknél, kiknek kevés alkalmuk, még kevesebb kedvük van a kötetekre menő neveléstani és módszertani könyvek tanulmányozásához *). De ezt a rövid utasítást kénytelenek lesznek áttanulmányozni, ha a részletes jelentés hanyag készítéséért nem akarnak fegyelmi eljárás alá vonatni (Rendt. 72 p.) Utasítási javaslatomnak hibája gyanánt tünteti föl Fejes K. tanító ur azt is, hogy a mi abban van „az bármely neveléstani és módszertani kézi könyvben föltalálható.“ Édes tanító uram ! Ez nem hibája, de határozott előnye a javaslatnak. Mert egy ily utasításba nem szabad oly dolgokat fölvenni, a melyek a szaktekintélyek által kellőleg megvitatott és elfogadott paedagogiai elvek közt föl nem találhatók. Én volnék az első, ki tűzbe vetném utasítási javaslataimat, ha azok az elfogadott és a tanitóképezdékben tanitott paedagogiai elvekkel elenkeznének. Ez a kis javaslat nem akar egy, egészen uj elveket hangoztató, önnálló paedagogiai munka lenni. Ez csak „tárgymutató“ azoknak a körfelügyélőknek, kik tanulni akarnak. Azoknak pedig, kiknek nincs kedvük bővebb tanulmányozáshoz, „egy kis szűk lexicon.“ Én sem tartom megróvandónak az uj „rendtartásban*4, kogy nem egyébb, mint országos és egyházi törvénynek, kerületi szabályzatoknak gyűjteménye. Tehát „bő tárgymutató“ vagy „szűk lexicon.“ Kinek hogy tetszik. Hogy pedig még jobban be legyen bizonyítva „utasítási javaslatom“ semmirevalósága, tekintélyi bizonyítékokat is hoz föl Fejes K. tanító ur. Nevezetesen: hivatkozik „a b. somogyi ev. ref. egyh. megye tanügyi bizottsága által kiküldött albizottságra, mint a mely mellőzendőnek találta a javaslatot.“ Fiát kérem szeretettel, ez a bizottság nem ismerte a b. somogyi egyh. megyének azon határozatát, hogy „miután az osztályozás eltöröltetett, a taneredmény igazságosabb, behatóbb és alaposabb elbirálhatása végett a felügyelők számára egy rövid utasítás készíttessék, a hol azon keret, melybe az iskolának általános és részletes jellemrajza beillesztendő lesz, adva legyen. *) A theol. akadémiákon e tudományokat részletesen előadják ; csak a gyakorló iskola hiányzik. De módját lehet ejteni s nem is olyan nehezen, annak is, hogy a tanításban is gyakorolják magukat a papnövendékek. Csak akarni kell ! Kijelentem azonban, hogy e megjegyzésemmel én nem akarok a vitába elegyedni. S z e r k. E határozatból bárki megláthatja, hogy az utasí. tásnál a taneredmény elbírálására kell formát nyújtani, nem pedig az iskola épületet és a fölszereléseket számbavenni.- • És így, mikor az az említett albizottság teljesen mellőzött egy oly munkát, mely az egyh. megye ientírt határozatának volt eleget teendő, akkor az a bizottság nem azt cselekedte, a mivel meg volt bizva. Es ha már tekintélyi bizonyítékokról van szó, engedje meg nékem Fejes K. tanító úr, hogy én is hivatkoztassam egy bizottságra, mely az általam benyújtott utasítási javaslatot jónak találta, s azt néhány helyes változtatással elfogadásra ajánlotta a b. somogyi egyh. megye tanügyi bizottságának. Ennek az ajánló bizottságnak tagjai voltak: Szalóki D. Arany B. Mózes J. tanitó urak, kik egyh. kerületünk elég bő határain túl is elismert szaktekintélyek az elemi népoktatás terén. Azt mondja tovább Fejes K. tanitó úr, hogy „a javaslatban foglaltak részint rugalmas voltuknál, részint pedig részletességüknél fogva nem alkalmasak arra, hogy a túlterheltség hínárjából a kibontakozást elősegitsék.“ Egy ilyen ügyet, — mint az elemi népoktatás — melynek sorsa folytonos fejlődés, örök tökélyesbülés merev szabályok üdvös fejlődésében megakasztanak, tespedésre kárhoztatnak. Csak is a rugalmasságban van élet és elevenség; a merevségben élettelenség, halál. Hogy pedig még a részletesség is kifogás alá esik — bocsánat — azon nagyon csudálkozom. Hiszen az uj „Rendtartás“ a legminuciozusabb részletezésekig elmegy az iskolaépületek és fölszereléseknél. A seprőtől a hőmérőig; a köpőládától a plametáriumig mindent elősorol, a mit az iskola föntartó egyháztól kell számonkérni. Hát akkor miért ne lehetne részletezni azokat a dolgokat, miket a tanításra és nevelésre vonatkozólag a tanítótól kell számonkérni? pedig voltaképen ez a lelke, veleje az egész körfelügyelői működésnek. Az a vád pedig, hogy „a túlterheltség hínárjából nem segít kibontakozni,“ való igaz! De nem azért, mert rugalmas és részletes; hanem azért, mert nem hivatása. Rugalmassága és részletessége által, a mint nem növeli, úgy nem is kevesbbiti a tananyag mennyiségét, mert ehhez sémi köze. A tananyag bőségén, illetve a túlterheltségen egy alapos tanterv revíziónak kötelessége segíteni, nem pedig egy ily rövid utasításnak. Mert ha megengednénk azt, hogy ez utasitás, vagy akár a rendtartás már előre némi változtatást csináljon a tantervben, akkor ez a körülmény majdnem lehetetlenné tenné a tantervnek egyöntetű átjavitását és gátolná annak egészséges menetét, kifejlődését. A tantervjavitás egy oly egészet képező adósság, a mi nem engedi meg, hogy részletfizetésre törleszék. És most már méltóztassék bárkinek mégegyszer s teljes figyelemmel elolvasni ez utasítási javaslatot . . , be kell látnia, hogy — mivel nem a tananyag meny-24*
