Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

Tizenegyedik évfolyam.

3. steám.

Pápa, 1900. január 21.

.A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség liez

Kis József

felelős szerkesztő czi— mére küldendők.

Az egyház és iskola köréből.

A dunántúli cv. rcf. egyházkerület hivatalos közlönye.

Megjelenik minden vasárnap.--------—---------------- *

A-z előfizetési dijak

(egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), kirdetések, reclamatiők

Faragó János

főmunkatárs ozimére küldendők.----------------------------*

Lelkészeink és a

Splittgerber említi, hogy egy esetben, a mikor az evangélikus menyasszony megígérte gyermekeinek kathulikussá nevelését és ennek dacára azt kívánta, hogy az evangélikus pap eskesse meg, ezt nemcsak hogy megtagadták tőle, hanem a következő vasárnap megkérték a gyülekezet fejlettkoru tagjait, hogy a gyermekek és a másvallásuak elbocsátása utáu maradjanak vissza az Isten házában. Itt aztán zárt gyülekezetben nyíltan föltárták úgy ezt az esetet, mint a katliolikus egyház praxisát általában és elitélték az evangélikusok lágy melegségét. Persze nagy ingerültség támadt; a következmény az lett, hogy azóta igen ritkán fordul elő vegyesházasság.

Igen jó eszköz volua a protestáns öntudat felébresztésére és emelésére, ha vallásos összejöveteleket tartanánk és azokon nem csak vallásos költeményeket és elbeszéléseket vagy az egyházi élet köréből vett lélekemelő híreket olvasnánk fel és beszélgetnénk meg, hanem rendszeresen ismertetnénk a külömbséget, a mi van közöttünk és a római katholikus egyház között a biblia tekintélyére, az istenitisztelet berendezésére, módjára és az egyházkormányzatra és egyes intézményekre vonatkozólag, és ha ilyenkor a helvét hitvallás megfelelő pontjait felolvasnánk és megmagyaráznánk a biblia és az egyháztörténet világítása mellett. Bizonyosak lehetünk benne, hogy az ilyen összejövetelekre nem csak a nők, de a férfiak is nagy érdeklődéssel jönnének. Nagy kár, hogy azt a sok értékes anyagot, a mit nekünk az egyháztörténet nyújt, csak alig vagy épen sehogy se értékesítjük gyülekezeteinkben ! Pedig a biblia mellett az egyháztörténet tanulságai volnának a mi leghűbb szövetségeseink a Róma ellen viselt és viselendő háborúban.

vegy eslmzasság.

A presbytérium tagjait különösen figyelmeztetni kell arra, hogy nekik is kötelességek kettős gonddal őrködni a fölött, hogy a készülő vegyes házasságokban gyermekeit el ne Ígérje más vallás számára a rószüukről való. A presbyterek többnyire előbb értesülnek az ilyen házasságokról, mint a lelkészek, így abban a helyzetben vannak, hogy a kellő időben emelhetik föl szavukat, vagy legalább figyelmeztethetik a lelkészt, hogy beszéljen a féllel, a mig nem késő.

Ha egyáltaláu nem kerülhető el, hogy itt vagy ott vegyes házasság jöjjön létre, akkor mindenek előtt arra kell ügyelni, hogy a részünkről való annyira ragaszkodjék felekezeti állásához, hogy ha csak kiviheti, vigye ki minden gyermekének ebben a felekezetben nevelését; de ha ez nem sikerülne, legalább a saját nemebeli gyermeket biztosítsa felekezetének és el ne ígérje a másik felekezet javára. Ebben az irányban működni mind addig nem késő, mig a törvényszerű megegyezés létre nem jött. Ha ez létre jött, akkor már nem segíthetünk.

Ha arról értesülnénk, hogy a házasulandók maguk közt úgy egyeztek meg, hogy a részünkről való a saját nemebeli gyermekeket átengedi a másik vallása részére, ez az egyezség azonban még nincs megkötve a törvény szerint: akkor módot kell rá találnunk, hogy felünkkel érintkezzünk és vele beláttassuk eljárásának, Ígéretének helytelenségét. Ha elértük, hogy ezt belátta: akkor lehet reményünk ahhoz, hogy Ígéretét vissza is vonja.

Do hát lehétsóges az ilyen komoly Ígéretet visszavonni? És lehetséges, hogy épen pap működjék közre az Ígéret meg nem tartására? E kérdésre Monnd Adolf szavaival felelünk, a mit ő egy

katholikus nőhöz irt. «Állítsuk fel e kérdést:

3