Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
DUNANTUM P ROTESTANS LAP 360 359 felekezetűnk körében való fentartásukhoz sincs bátorságunk ! A szabadság szabadossággá lett-; a türelem közönyösséggé; a méltányosság a hibák, mulasztások és törvénytelenségek mentegetése és takarításává. A- vallás-erkölcsi és az egyháztársadalmi törvényekhez való szigorú ragaszkodás ma kíméletlenség, szeretetlenség, könyörtelenség; az erély tapintatlanság, nyerseség. A ki nem akar szemet hunyni, mert nem képes szemet hunyni a hitványságra, a bűnre és mulasztásra, hanem felemeli szavát ellene, az öszszeférhetetlen, kötekedő. Kálvin egyenessége és hajlíthatatlansága ma csak nevéről ismeretes, így aztán mi természetesebb, mint hogy erőt vett rajtunk a szintelenség, a fejetlenség és közönyösség ; mi természetesebb, minthogy mindenki, a ki emelkedni akar, már t. i. a hivatal lépcsőjén, a conciliáns és tapintatos modor eimén, vég nélkül alkalmazkodik a mások, kivált a nagyok véleményéhez, igen sokszor elhallgattatva jobb meggyőződését. Ma nincs kedvük az embereknek az igazság martiraivá lenni. Ma a testi, a külső nyugalom a fő, nem a lelki, nem a belső. A belső, a lelki háborúságot nem látják az emberek, csak az Isten látja; az meg irgalmas. De mi lenne, ha az erélyes lépés nyomában külső békétlenség és vihar támadna?! Jobb ennek elejét venni hallgatással! Lám Pétert és Jánost is megvesszőzték, pedig igazságuk volt. Ijesztő példa az ő példájuk. Más kárán tanul az okos! E testi elvek követése mellett kivetkőztünk mivoltunkból; nem tekintenek ránk várakozással ; nem vagyunk vezetők , csak kapaszkodók. A római katholicismus, ez a korhadt intézmény büszkén kiáltja, a szemünkbe: «orvos gyógyítsd meg magadat!» Jövel Szentlélek Ur Isten és értesd meg velünk, hogy nekünk nem lehet, nem szabad mástól tanulnunk, mint a Jézus Krisztustól; attól, a kit semmiféle csábítás, földi gazdagság, hatalom, megtiszteltetés és nyugalom se téríthetett el magasztos hivatásától; nem téríthetett el se a ravasz farizeusok meg-megujuló gyanúsításaitól való félelem, se tisztelőinek hódolata, nem még a halál leggyalázatosabb neme, a kereszthalál se. A ki nem hallgatta el az igazságot, se nem mentegette, nem szépitgette a bűnt, se Heródes, se a: befolyásos farizeusok kedvéért. Nekünk azonban nem csak az volna a kötelességünk, hogy az evangéliom hamisítatlan igazságait, a józan vallásosságot és tiszta erkölcsöt, a saját felekezetűnkben a maga eredetiségében föntartsuk, ha nem az is, hogy terjesszük. A mily mértékben terjesztjük, olyan arányban szorul szőkébbre a sötétség, a tudatlanság, a babona, az ámítás és hazugság országa. A terjesztésnél azonban valóságos szellemi hóditó harcnak kell folyni. Össze kell mérni fegyvereinket az ellenségével. Nem elég csak mutogatni, hogy milyen kitűnő anyagból van, milyen erős és milyen éles. Éreztetni is kell erejét és élességét. Azon bau a nagy tapintat ettől a természetes és köteles harctól is visszatart bennünket* Szemünk láttára és fülünk hallatára gyaláz bennünket az az ellenség, a kivel ha komolyan szembe néznénk, elódalogna előlünk s örülne, ha futni engednénk. I)e nem nézünk komolyan a szemébe; kitérünk előle; engedjük, hogy erősítse, összeszedje és felfegyverezze magát, sőt megritkitsa a mi sorainkat. Az már régen kilépett a harctérre polemikus és hitvédő irataival; mi mélyen hallgattunk, hogy valamiképpen türelmetleneknek ne láttassunk és kellemetlenek ne legyünk valakinek. Figyelmesek, előzékenyek vagyunk mindenek iránt, kivéve az igazságot. Arra szorgosan ügyelünk, hogy nyílt, egyenes beszédünkkel és cselekedetünkkel senkinek kellemetlenek ne legyünk s neheztelését magunkra ne vonjuk ; hogy e miatt az igazsággal gyűlik meg a bajunk, annál kisebb gondunk is nagyobb. Alkuszunk a gyarló emberi vélemény nyel, mikor egyenes parancsolatot vettünk: «prédikáljad az igét mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben ; feddődjél, dorgálodjál.» «Szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják vagy nem; ne félj tőlük és az ő beszédüktől ne rettegj.» Lépjünk ki már a gyarló mentségek nehezen összetákolt kerítései mögül és vegyük fel bátran a harcot kinn és benn. Jövel Szentlélek Ur Isten, világosítsad elménket, ismertesd meg mindnyájunkkal a boldogító, üdvözítő igazságokat; tedd hajlithatlanná meggyőződésünket; égesd el a kicsinyes félelmek és óvatosságok felhalmozott pozdorjáját s acélozd meg bátorságunkat, mint egykoron a tizenkét tanítványét s azóta is százakét és ezrekét. Tüzelj fel bennünket szent harcra az örök igazságok mellett, hogy a mit nekünk Jézusunk a sötétben mond; a világoson mondjuk; és a mit fülbe súgva hallunk, a ház feliről prédikáljuk.