Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
331 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 332 ben felolvastatott, abban fogl áltatnak olyan állítások, a melyek a valóságnak nem felelnek meg és csak félreértésből származhatnak. Nem áll az, hogy panaszló felek nem kaptak igazságot, a mint ők maguk kifejezik, mert az 1896. évben beadott kérvényben Begedy István lelkészi működése ellen nem emeltek semmi panaszt, sőt a mint most is kinyilatkoztatják, ez ellen ma sincs kifogásuk, hanem csak a vagyonkezelés ellen keltek ki, ezért panaszkodtak és azt állították, hogy hiányzik a pénz, kálik szigorúan megszámoltatni. Ezen kérvényt elolvasva azt mondottam már akkor: ha igy áll a dolog, ezen ügyben a legszigorúbban fogok eljárni. Azt kérdem: meg van-e a pénz? Igen, meg van egy fillérig. Tehát én a mit mondtam, megtartottam. A biróság is bűnösnek Ítélte a lelkészt, mert elitélte. Igaz, hogy előbb a legszigorubbau, kérlelhetetlenül alkalmazva a rideg törvény paragraphusát, — utóbb — a mint ez számtalan esetben megtörténik — kissé enyhébben, de mégis elég keményen, mert mindjárt a 3-ad fokú büntetést szabta rá, pénzbüntetésben elmarasztalta, mely büntetéspénz a templom építésére fog fordittatni. íme a törvény a panaszlóknak adott igazat. Lehetett volna talán olyan biróság, a mely csak szám. adási perre szorította volna a kezelőt. De az egyházi biróság azonnal megindította a fegyelmi eljárást, megszámoltatta, a pénzt lefizettette. Tehát az egyház érdeke megóvatott. íme a mint mindenki látja ezekből, csak a legnagyobb rosszakarat állíthatja, miszerint a mit kértek 1896-ban, azt nem nyerték meg. Minden pénz meglett, azoknak van ebben érdemük, a kik ezen ügyet megindították. Ha a pénz úgy lett meg, hogy hitbuzgó egyháztagok megfizették, én ebben ismét csak az egyház és lelkész iránti szeretetet és ragaszkodást látom. Az ítéleteket felforgatni nem lehet, az egyháznak kára nem lett. Gyanúsítás volna azt mondani, hogy panaszlók nem az egyház javáért tették azt, a mit eddig tettek, ezért elismerést érdemelnek. De viszont most tovább menni, lehetetlent kívánni, túlzás. A panaszlók minden téren igazságot nyertek. A mi az anyagiakat illeti, minden pénz meglett, az erkölcsi oldalát illetőleg is, mert a lelkész büntetve lett. Kérem azért a panaszosokat, hogy belől építsék az egyházat mert építeni csak igy lehet, ne kívülről pusztítsák ; mondják azt mindnyájan : „Az egyház javáért tettem az első lépést, azért teszem az utolsót is és megmaradok Őseim hitében, vallásomban és a lelkész iránti ellenszev nem vihet arra, hogy minden lelki kincsemtől magamat megfosszam, mert a lelkész csak ideiglenesen szolgál, az evangéliom pedig örök.“ Én önöknek tett Ígéretemet beváltottam, többet nem tehetek. Utolsó kérésem is az, hogy azt a zászlót, mely alatt őseik a lelkiismeret szabadságáért küzdöttek, ne hagyják el; azoknak az elődöknek, kik hitükért gályára mentek, máglyára léptek — ne legyenek méltatlan utódai s ne legyenek árulói az egyháznak, annak a jó édes anyának, a ki édesded ápolásával nevelte és gazdagította önöket lelki kincsekkel. * Ezek után kihallgatta főt. és mélt. püspök ur a panaszlókat, a kik a lefolyt fegyelmi pereknek egyes mozzanatait beszélték el, nem mindig a valóságnak megfelelően. Főt. püspök ur ismételten feltette azt a kérdést : mondják meg : mi panaszuk lehet és van Begedy István lelkészi működése ellen ? A mire azt felelték : Ez ellen kifogásuk nem volt és most sincs, csak azt kívánják és akarják, hogy ne legyen Istvándiban. Mondják meg hol és mennyi pénz hiányzik ? Erre elismerik, hogy a pénzek megvannak. Egyik panaszolt felemlíti, miszerint a biróság a legutóbbi ülésében elutasította őket keresetükkel, melyben az általuk tett kiadásoknak megtérítését kérték, mert az egyház érdekében fáradoztak. Püspök ur megnyugtatta őket azzal, hogy ha ezen bírósági ítéletet magukra nézve sérelmesnek tartják, felebbezzék meg az egyh. kér. bírósághoz, a hol újólag megvizsgáltatik az egész ügy. A másiknak az a panasza, hogy az egyháznak anynyiban van kára, hogy ezelőtt 10 esztendővel elég lett volna 2 ezer forint a templom javításra, ma kell kétszer annyi. A mire püspök ur azt felelte, hogy ebből származhatott némi kár, de tekintetbe kell venni, hogy hiszen azon összeg ez idő alatt kamatokkal kipótolta a veszteséget. Ezek után főt. püspök ur arra kérte a presbytóriumot és a megjelent elégedetleneket, hogy a lelkészlakról eltávozva azt gondolják és vitassák meg : vajon a jelen körülmények közt mi a legsürgősebb teendő az egyház érdekében. Kéri őket, hogy a feleletet a holnapi egyházi közgyűlésen adják meg, melyet az istenitisztelet után fog megtartani. De mielőtt eltávoztak volna, főt. püspök ur igen szépen elmondta, hagy mivel ő épen azért jött, miszerint elhagyva a 99 juhot, az eltévelyedett századikat felkeresse, kéri őket, hogy holnap délelőtt jöjjenek el istenitiszteletre, mire az elégedetlenek vezetői kijelentették, hogy ezt nem tehetik, a többiekre való tekintettel, mert Begedy lelkészszel nem akarnak egy templomba járni. Nagy Lajos, fjző.
