Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
319 nUNNTÜLI PROTESTÁNS LAP 320 IxcnyvismeiítEtés. Példák a héber költészet termékeiből. Átdolgozta és bevezette Vásárhelyi Zsigmond, az újbánóveei rét. egyh. lelkipásztora. Debrecen, Ára 1 kor. 20 fill. Igen alkalomszerű füzetet bocsátott közre a derék ATásárhelyi a fentebbi cim alatt. Énekes könyvünk megújítása körül serényen folyik a munka. Az elnöki tájékoztatö szerint a zsoltárok már mind át vannak dolgozva. Az előmunkálatok VI. füzete 2—3-féle átdolgozást is nyújt. Pia ezekhez vesszük a szétszórtan, folyóiratok s lapokban vagy önálló kiadásban megjelent dolgozatokat (mint a Begediét és Kecskemétyét), elég választék álland a zsoltárokból is az énekügyi bizottság rendelkezésére. A Vásárhelyi Zsigmond füzete 12 zsoltár-átiratot tartalmaz, u. m. az 1. 3. 15. 23. 28. 32. 46. 50. 62. 65. 79. 90. zsoltárokét. Vásárhelyit az 1892-ben megjelent munkája, a „ Bibliai Képek''1 után, mint az újabbkor egyik legjelesebbprédikáció Íróját ösmerjük. E beszédek nemcsak azt mutatják, hogy írójuk mélyen gondolkodó, eszmékben gazdag fő s terjedelmes előszava, hogy a homiletikának igen alapos ösmerője, hanem a költői tehetségnek is tagadhatatlan jeleivel találkozunk e beszédekben. Kit ne ragadna meg p. o. az a klasszikus rajz, mikor az ősz pátriárka, mielőtt áldását adná fiára, Ezsaura, elküldi őt vadászni s az életerős ifjúban saját ifjúsága felett elmereng. Sajnálom, hogy nincs kezeim közt Vásárhelyi munkája, hogy szabatosan idézhetném ama helyeket, a mik bizonyítanák, mily hatalmas költői ér lüktet beszédeiben. E füzet, melyet itt röviden ismertetni óhajtok, szintén bizonyítja fentebbi állításomat. Nemcsak a szabadon választott tárgyak és kötetlen forma határai között mozog teljes kecsesei; hanem a kötött alak és kiszabott tárgy korlátái közt is. Az e füzetben közölt 12 zsoltár az énekügyi bizottság által kiadottak legjobbjainak méltó versenytársa. Az alábbi mutatvány szolgáljon bizonyságul. Egyházi lapjaink közül a Debreceni Prot. Lap, ugyszinte a pesti is, méltánylattal szóltak e füzetről, mindegyik adván belőle egy-egy mutatványt. Mi a 90-ik zsoltárt mutatjuk be. E füzet tartalma egyébiránt nem csupán a 12 zsoltár. Megelőzi ezt egy alapos tanulmány, egy értekezés a zsidó poézisről. Kifejti ebben egyebek között, hogy miért nincs a zsidó költészetnek épóssza és drámája. Vallásos költészetében sem a többi népek formái közt mozog. A mit olyan sokan erőködtek kimutatni, hogy t. i. a zsidó költészetben, az ótestamentomi Írásokban ilyen vagy amolyan versmérték van, az minden alapot nélkülöző hiábavaló fáradság. Hiába fáradozott hát a mi egykori exegesis professorunk is, a néhai jó Kotasz bácsi, mikor az „attebarék caddik kaccinna rácon taterennu,“ s több idézetből bizonyítgatta, hogy hexameterek vannak a zsoltárokban Jób művében pedig trocheusok, de legbizonyosabban ; olyan métrumok, a milyenek sem a görög, sem más költészetben nincsenek, mert az egyedül csak a zsidóban van, csakhogy nem tudni milyenek, mert a kulcsa e méreteknek elveszett. E balhiedelmet Arany is megcáfolta „A magyar nemzeti versidomról“ szóló értekezésében. „Az ősrégi héber költészet — úgy mond — egyedül rhythmusa, a gondolat rythmusán alapul.“ Három főmódja van abban a gondolatok csoportosulásának. Első a párhuzamos, miszerint ugyanazon gondolat különböző szavakkal ismételtetik, p. o. Adah és Cilia, halljátok hangomat! Lámech női figyeljetek szavamra. (Lámek éneke.) Másik az ellentétes, midőn a vers elő-és utórésze ellentétes gondolatot fejez ki p. o. Átok reá, ki téged átkoz. Áldás reá, ki téged áld. (Hlóz. I. 27—28.) Harmadik az összerakó (syntheticus), midőn a rokon eszmék sorozásában némi haladást vehetni észre p.o. Csöpögjön tanításom, mint az eső, S hulljon szelíden, mint harmat, szavam, Mint permeteg a zöld virányra, Mint zápora növény csemetékre. (Hiózes hattyú éneke). Vagy a népdal: Meghalok Csurgóért, de nem a v á r á é r t, Hej, nem a váráért, csak egyik utcájáért. Nem is az utcáért, csak egyik házáért, Hej, ebben növekedett barna galambomért A mit Arany a gondolat rhythmusának nevez: Vásárhelyi gondolatrimnek nevezi. Ilyen gondolatiam alapja a zsidó költészetnek. Számtalan példával illnstrálja a rhythmusnak mind a 3 nemét a héberből, kül és bellöldi remekírókból. Ilyen tanulmányok után fogott hozzá a zsoltárok átdolgozásához, előre kijelentvén egy külön fejezetben, hogy micsoda vezérelvet követett, i. i. hogy az átdolgozás nem lehet oly radikális, hogy az átirt zsoltárok keresztyén jelleget kapjanak. Elég annyi, hogy a tartalomból az alapeszme átjöjjön, a forma pedig, kivált a parallelismus, megmaradjon. A nyelvezetben pedig rövidségre, egyszerűségre törekedett s kerülte a hosszabb és modern kifejezést. Nem is találunk Vásárhelyi zsoltáraiban olyan csodabogarakat, mint p. o. az Előmunkálatok III-ik füzetében, a 112 zsoltár ilyetén kifejezésében : Hol ünnepély, polgári nép Rend, intéz iné y fölszinrelép .. . . . . Mivel dicső ez a hely itt A szentekkel testvéresit. stb. stb. A kimondott vezérelvet szorosan követi mind a tartalom, mind a forma tekintetében. Az énekügyi bizottság is azt az elvet mondta ki, hogy a zsoltárok eszméi, gondolatai, úgy a mint a bibliai szöveg adja s a mennyiben a keresztyén felfogással nem ellenkeznek, megtartandók, a Szenei Molnár nyelvezetéhez is kegyelettel kell nyúlni. Ehöz képest két szélsőségbe estek az átdolgozók. Némelyek ugyanis egészen saját nemzeti viszonyainkhoz szabták a zsoltárokat : a Jordán helyett Marost vagy Tiszát vettek,— mások, még a nagytehetségii Baksay is, a betűhöz ra-
