Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
313 DUNÁN TG LI PROTESTÁNS LAP 314 Gyula, Balog Ferenc és Csiky Lajos theol. acad. tanár urak jelenlétében megszólalt az oratórium orgonája s az egy begy ült sokaság egy szívvel lélekkel énekelte a 37. dicséret első versét, mint felálló éneket. Ezután a XC- dik zsoltár gyönyörű accordjai emelkedtek az éghez ; majd a főiskolai cautus, „A te szent egyházadban megjelenve“ szövegű egyházi éneket énekelte, mint második felállót, melynek utolsó sorainál főiskolánk seniora, Csomasz Dezső a szószékbe lépett, hol könyörögve a Mindenhatóhoz, áldást kért az ország különböző vidékéről összegyűlt kis csapat munkájára Utána elnöktársa, Makay Lajos budapesti senior prédikált, alapigéül vévén Jerémiás XXX: 12—17 verseket. Prédikációjában a Jerémiás korabeli sötétséget összehasonlitva a maival: következményeket vont; majd az ifjú Timótheusoknak megmutatta a Krisztushoz vezető utat, s kevés számukra utalva — ídvezitőnk példájával, ki 12 emberrel vitte véghez a nagy munkát — buzdította, lelkesítette őket, de egyszersmind fejtegette, hogy működésük csak úgy lesz sikeres és igazán célravezető, ha 0 lesz előttük minden, mindenekben. Ez eszmegazdag evangeliomi prédikáció után ismét megcsendült az orgona lélekemelő accordja és a 179. dics. lü-ik versének eléneklése után Csiky Lajos rector professor, mint tiszteletbeli elnök lépett a congressus színe elé. Üdvözölvén a megjelenteket, különösen pedig a 4 testvér akadémia kiküldötteit, megnyitó beszédében egyenként ismertette azokat a pontokat, melyeket a congressus letárgyalni, megoldani maga elé tűzött. Örömmel constatálta, az ifjú hittanhallgatók komoly törekvéseit, mert teljesülni látja azon régi óhajt, hogy az ég és föld összekötő tudományának már a theologusok is munkásai legyenek. Lelkes örömmel vizsgálta továbbá azt a testvéries szeretetet, mely az öt theológia ifjúságát erős kapocs gyanánt összetartja s még egyszer rámutatva a kitűzött munkára „Excelsior et nunquarn retrorsam“ jelszóval befejezte megnyitó beszédét s fölhívta a congressust a tiszti kar megválasztására. Miután pedig a congressus az előző napi értekezlet választási eredményét egyhangúlag magáévá tette, az elnöki széket átadta a megválasztott elnököknek. A megválasztott elnökök részéről Csomasz Dezső nyitotta meg a gyűlést s miután határozattá lett, hogy a congressus az összes kerületek püspökeit táviratilag üdvözli — felszólitotta az első előadó Gyarmathy József sárospataki theológust értekezésének előadására, melynek tárgya: „Hogyan tartható fent az érintkezés a jövőben is a magyarországi ev. ref. theologiák között.“ Előadó elsősorban ezen érintkezés fentartásának feltétlen szükségét fejtegette s indítványképpen azt javasolta, hogy a modern supplicatio *) valósuljon meg, a congressus 3. és 4. évi időközönként ujittassék fel. De szükségesnek tartja egy közös diáklap meginditá*) Modern supplic alatt értjük azt, mikor két académia egymást meglátogotja, csapán ismerkedési szempontból, mi után a város és a vidék nevezetesebb helyeinek megnézése szokott következni sát is. A kongressus az érintkezést több vélemény meghallgatása után úgy gondolta lehetőnek, hogy a modern supplicátiót a congressussal egybekötve minden évben más és más helyen tartja meg. A második pontról, hogy : „Intézhető-e memorandum a zsinathoz a lelkészi minősitvény megváltoztatása ügyében“ -- Szabó Miklós, debreceni theológus értekezett. A minősítési törvényt károsnak tartja úgy a lelkészekre, mint a gyülekezetekre nézve. Már a hittanhallgattók, káplán- és paphiányok beállását is ezekben látja, mert hisz a gyenge fizetéseket a kongnia némileg megszüntette, a hittanhallgatók száma még sem szaporodott? Honnan van tehát ez? Oka bizonyára a minősítési törvényben keresendő ; mert a más pályán levő tanulók, ügyvédek, orvosok stb., ha elvégzik iskolájukat, azonnal megkezdhetik pályafutásukat, mig a theológust még iskola után is a calculusok szerint mérik, nem pedig a szerint, hogy a gyakorlati életben, hogy állja meg helyét. Pedig hányszor fordul elő eset, hogy a nem éppen jeles, vagy talán még az elégséges eredménynyel iskolázott egyén is álláshoz jutva, mind önképzése, mind az egyházi élet fejlesztése körül oly buzgalmat fejt ki, hogy messze túlhaladja egykori, kitűnő osztályzattal vizsgázott pályatársait, kik az iskolai idő alatt csaknem elölték magukat a tanulásban s az életben ? . . . ott, a bonyodalmas problémák megoldásánál csaknem tehetetleneknek, gyámoltalanoknak bizonyultak. Van eset bizonyára az ellenkezőre is. De mily csudálatos azután, hogy idővel az elégséges egyenlő lesz a jelessel! Több ilyen kézzelfogható bizonyitékkal fejtegette a minősítési törvény káros voltát a lelkészekre nézve, mig aztán áttért a gyülekezetekre. Ezekre vonatkozólag is részletesen magyarázta, fejtegette azon eseteket, melyekben a gyülekezet — nem választhatván meg az óhajtott lelkészt — a templomtól elszokott. Végre együtt tárgyalván mind a két esetet, kimutatta, hogy a minősitvény rósz oldalait belátták nemcsak a theológusok, hanem belátta a tiszáninneni egyházkerület is és már igyekezett úgy módosítani, hogy a kápláni és a papi vizsga közt levő egy évet, kápláni évnek számította be. Előadó szerint azonban ez is kevés. Leghelyesebb lenne az, ha a diplomás lelkész bármely osztályú eklézsiába választható volna. Javaslat gyanánt azért azt indítványozza, hogy a legközelebb tartandó zsinat elé a congressus adjon be egy kérvényt, melyben helyesen megokadatolva kérje a próba-szónoklatok visszaállítását és a minősítési törvény eltörlésletét. A congressus egyhangúlag magáévá teszi a javaslatot. (Folyt, köv.) Kádár Géza ___________ papnövendék. Tudósítás a Veszprém-vármegyei általános tanitó-egyesület gyűléséről. Egy ifjú egyesület, mely fogantatását a 30 évet már meghaladt 68-iki népokt. törvényben leli ugyan, de születésének ideje alig 3 év s melynek édes apja a kir. tanfelügyelők egyik legnépszerűbb alakja: Papp Sándor 19*
