Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

187

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP.

1,88

cselekedetek, a vallomás és az élet szép harmóniában vannak s az az impozáns módon nyilatkozó öröm, a melylyel őt a közvélemény üdvözli, az a tiszta lelkesedés, a melylyel mi kívánunk O excjának hosszú életet, mindig öröm és mindig lelkesedés marad, nem fogunk benne soha csalódni, mert az ő munkás életének egy törvénye van, s eddig is láttuk, ezután is gyönyörködni fogunk abban, hogy () excja semper idem. Hárman ülnek most részünkről valók miniszteri székben, a királyi kegy mellett mindhármat nemzetünk bizalma, szeretete környezi. Egyházunk, a mi jó anyánk szivét büszke öröm foghatja el méltán, hogy hazánknak boldogsága munkálására oly három derék fiat adhatott.

— A kutasi ev. ref. gyülekezet (Somogy megyében) kérő szózatot bocsátott ki a nemesszivü emberekhez, abból a célból, hogy adományaikkal siessenek előmozdítani azt a nemes szándékát, hogy temploma és paplaka helyett, miket a vallásos türelmetlenség miatt annak idején a falun kivid volt kénytelen felépíteni, újat építhessen, benn a faluban. A kérő levélhez fűzött ajánló soraiban a főtiszteiéndő püspök ur, a viszonyok teljes ismeretével, igazán mondja, hogy ez a sok próbáltatáson átment kicsiny, de buzgó egyház nagy mértékben rá van szorulva a segélyre s valóban méltó a támogatásra.

— A budapesti belmissziói értekezlet e

hónap 13-án tartotta második gyűlését. Vita tárgyát „a sajtó és a keresztyén ség“ kérdése képezte. Szó volt a britt és kültodi biblia terjesztő társaság, a traktatus társaság, a Luther és a Prot Irodalmi Társaság üdvös munkálkodásairól; kifejezésre jutott az az általános óhajtás, vajha a napi sajtót, a mely minden magasabb erkölcsi elvek megtagadásával, roham lépésben tör a mammonizmus felé, vallásos-erkölcsi tartalommal lehetne gazdagítani, a mi annál inkább szükséges, mert sok embernek lelke tápláléka csak az, a mit a napi sajtó tálal eleibe. Hogy a mi szempontunkból is jól szerkesztett napilap —- mondjuk egy prot. szellemű napilap kerüljön a közönség kezébe, az az általános óhajtások birodalmába tartozik, mert ehez az szükséges, a mi nálunk legkevesebb van: pénz és pedig nagy summa pénz. i)e a jelen körülmények között is lehet valamit tenni és pedig azt, hogy a fontos egyházi eseményekről értesítsük a lapokat s bizonyára nem zárják el hasábjaikat a mi egyházi híreink elől sem. Csak attól lehet félni, hogy még ez a kívánság is az álmodozó óhajtások közé tartozik, mert magam tudok arra esetet, hogy még egyházi lapjaink is sokszor nem kapnak hirt pld. egy megyei értekezlet, vagy egyházmegyei gyűlés lefolyásáról. Hogy mi történik a franczia, német, angol, vagy amerikai protestantizmus, a spanyol vagy délamerikai r.-katholicismus körében, arról néha igen pontos és kimerítő tudósításokat kapunk, de hogy mi történt itthon, arról csak elvétve hallunk hirt. A napi lapokkal szemben az a kötelességünk, hogy egy kis belmissziót igyekezzünk vinni a sajtóba, az említett társaságok kiadványaival szemben pedig, a melyeknél már a sajtó a belmisszió szolgákban áll, az a feladatunk papoknak és tanítóknak egy aránt, hogy azokat terjesszük.-- lelkész-választás. A mező földi egyházmegye kis-kovácsi-i egyház községe, febr. 27-én Bódis Lajos sz.-fehérvári s.-lelkész és hitoktató urat lelkészévé választotta, a kis gyülekezet régi jó hírnevéhez híven — egyhangúlag. A jó pap által, a kicsiny gyülekezeten is dicsőüljön meg az Űr igéjének ereje !- Emlékezés a múltra. Buzgó, fájó érzések kelnek a szivekben, midőn a múlt év lapjait lezárogatva, a romokon is építő keresztyén lélek tovább halad a rohanó idővel és a pusztaságban élő viz forrását keresgéli, hogy a meg-megtalált oázoknál a reménység üde érzését keltse fel az éltető vízzel. Még mindig a belé pergő könnyektől -sós annak a víznek ize, — az Urnák rettenetes busulása, a romok láttára még mindig jajszót ad szánkba. „Jött mi reánk veszedelem, melynek kezdetét nem tudtuk, melyet el nem távoztathatánk,“ sok buzgó könyörgés el nem fordíthatott. „A jegek mindent összetörének, oda lett a mező ékessége, a szántóvetőknek reménysége,“ oda lett, összezuzatott a szép terv is ! Az uj orgonával leendő, lelket emelő éneklés helyett, a siralmak énekei zokogó hangokon törtek elő ajkainkon. Sajgó fájdalommal helyeztük el az orgona alap gyűjtésére szánt és üresen maradt gyűjtő iveket jobb időkra. Van azonban az üresen maradtak mellett kettő, mely a hervadó reményt élesztgeti, a csüggeteg sziveket a nyomott érzés kötelei közül szabaditgatja. E két gyűjtő iv még a nagy csapás előtt, saját körtükre adatott át: Tekintetes Kenessey Ferencné úrnőnek és tekintetes Kenessey Zoltán kiing ősi gyházi egondnok urnák. Az „arany könyvbenw kérek helyet e két névnek, a jótéteményben, áldozatkész buzgóságban soha meg nem restülő e két samaritánusi léleknek, a kik bár „látták erős hatalmát ar Urnák és hallották dörgő szavát,“ érezték sulytoló vesszejét, de kétségbe nem estek, el nem csüggedtek. Két részre oszlott szivük könyörülete: nyújtottak segélyt a jégkárosultaknak, gyűjtöttek ajándékokat a csajági és küngösi egyházak templomában felállítandó orgonára. Midőn a gyűjtő-iveket és a gyűjtött összegeket átadták az anyaegyház elöljáróságának, a kihaló remény éledni kezdett, a bukott terv halottaiból feltámadott. A Tekintetes úrnő 60 forintjával együtt: 90 irtot, a Tekintetes gondnok ur 86 frtot adtak át. A hálaérzet édes súlya nyomta le sziveinket. Toll le nem írhatja, száj ki nem mondhatja, mit éreztünk ! Tőlünk telhető módon köszöntük meg az Ur oltárára helyezett áldozatokat és feltámadt bennünk az erős akarat: e két vezérfényt követve, letöröljük könynyeinket és megyünk tovább küzdve rendeltetésünk pályafutásain ! Ti pedig büszkeségeink! világosatok előttünk igen sokáig ! áldó fényt hintve utainkra!

„A gazdag és a szegény összetol átkoznak,u a vagyonos úrnő mellett egy hosszas betegségből felgyógyult, csapásokkal látogatott, buzgó, szegény csajági ev. ref. nő is szép ajándékot juttatott a lelkészhez, az orgona csináltatására. Az ilyen szegényt tegye gazdaggá a jó Isten ! Az elöljárók nevében : Szűcs Dezső lelkész.