Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
163 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 164 tozik a Néptanítók Lapjának megalapítása. Midőn br. Eötvös József az alkotmányos kormányzat megindulásakor nyelvi és vallási külömbségek által többszörösen megszakgatott nemzetünk közoktatásának ügyét intézni kezdte : legelső gondja volt, hogy egy orgánumot létesítsen, melynek közvetítésével a népiskolai ügy munkásainak nagy, szétszórt táborával folyton érintkezhessék, eszméit vele közölhesse, annak munkásságát s haladását irányíthassa. Ennek a lapnak, illetve megalapítójának a magyar népnevelés ügye igen sokat köszönhet, s úgy hiszem, ha br. Eötvös ezt elmulasztja, egyik vagy másik utódja e lapot már megalapította volna. A vallás és közoktatásügyi miniszter e lap által kezét úgyszólván folyton az összes tanítóságnak szivén tartja, megérezheti annak minden dobbanását, hozzá szólhat s hozzáférhet. Az ország legrejtettebb zugában élő tanitó ezen lap által hetenként tudomást vesz minden, e hazában fölmerült, figyelemre méltó iskolaügyi mozzanatról. E lapnak a magyar tanítóságra számokban ki nem fejezhető, de óriási hatása van. Ki mit ismer, az iránt érdeklődik, ahoz vonzódhatik s csak azt szeretheti. S van-e biztosítva lehetősége annak, hogy egyházi közéletünk folyását, egyházi iskolai ügyeink intézését, az ezek körében fölmerült eszmecseréket stb. tanítói karunknak minden egyes tagja kivétel nélkül, folyton ismerhesse ? Sajnos, de azt kell felelnünk, hogy nincs ! Van ugyan egyházkerületünknek hivatalos lapja, mely „az egyház és iskola köréből41 merített közleményeivel olvasóit e téren híven tájékoztatja, s e lapot a lelkészi karnak tán minden tagja olvassa,< de tanitóink nagy részének - - fájdalom ! — nincs módjában, hogy e lapot magának megrendelje. Az egyházkerület hivatalos lapjának pedig az egyházkerületben nemcsak minden lelkésznek, hanem minden tanitónak kezén is hetenként megkellene fordulnia; csakis igy felelhetne meg teljesen e lap azon szép célnak, mely felé elismerésre méltóan törekszik; igy e lapnak hangja azok közül, kiket illet, senkire nézve sem lenne „kiáltó szó a pusztában!“ Hogy tanítói karunk egy része egyházi- iskolai ügyeinket illetőleg nincs kellően tájékozva, az illetők e miatt való kedvetlenségének kifejezését s ezen helyzetnek rossz hatását több Ízben szomorúan tapasztaltam. Tanítói karunknak minden tagja a legrövidebb idő alatt pontos értesülést nyer pl. a délmagyarországi vagy brassómegyei tanitóegyesiiletben történt dolgokról, de nem igy egyházkerületünk iskolaügyi intézkedéseiről; megismerheti egyik-másik r. kath. tanítóegyesület egyházi elnökének üléstmegnyitó beszédét, de én attól tartok : nem egy tanitó van egyházkerületünkben, a ki előtt ismeretlenül maradnak ft. püspök urunknak az egyházker. közgyűlés elé terjesztett évi jelentései! ! A r. kath. püspöki megyék nem elégszenek meg azzal, hogy tanítóik az állam tanügyi lapját olvashatják, hanem saját közölnivalóikat hivatalos folyóiratban küldik minden iskolájokhoz ; a vármegyék hivatalos jellegi! lapjait minden község elöljáróságának meg kell rendelni; a „Magyar Közigazgatás“ ott van minden falusi jegyzőnek asztalán; bizony az egyházkerület hivatalos lapjának is okvetlenül meg kellene jelenni, legalább egy példányban, minden egyházközségünkben. Ez a hivatalos példány az egyház tulajdonát képezné, olvashatná azt a lelkész s minden tanitó, végül meg kellene azt őrizni az egyház levél- vagy könyvtárában; és hogy mindez valóban igy történt-e, azt az egyházlátogatás kisérné figyelemmel. (Az egyházmegyei, egyházkerületi s konventi jegyzőkönyveket is üdvös volna, mint hivatalos közleményeket, mindenütt — s kéretlenül is ! — átadni átolvasás végett minden tanitónak.) Hogy az egyházkerület hivatalos lapja legalább egy hivatalos példányban minden egyházközségünkbe járjon, ez bizonyos anyagi áldozatot igényelne, de ezt a belőle származó erkölcsi nyereség bizonyára megérné. Hogy e lapot összes belhivatalnokaink állandóan olvashassák, azt több fontos érdek kívánná. De honnét lennének fedezve a hivatalos példányok kiadásának költségei ? Talán egy részben a főt. egykázkerület által, más részben a gyülekezetek pénztárából. Lehetnek, kik az ez indítvány foganatosítása által elérhető eredményt kicsinyük; lehetnek, kik az általa igényelt áldozatot sokalják; lehetnek közönyösek, kik azt tartják : minden úgy van jól, a hogy van ! De én azt mondom: elérkezett az ideje annak, hogy egyházunk s iskoláink között az összeköttetésnek minden lehetséges szálát felkutassuk és megbecsüljük. A mit írtam: egyházam szeretete, a hozzá való ragaszkodás íratta velem ! —H— Római katholicismus. A freiburgi egyetem pőrében *) Satolli bíboros, mint a római congregatio studiorum praefectusa, a pápa megbízásából iratot intézett a kath. egyetem rektorához, mely nem egyéb, mint a tudomány formaszerü elítélése. Satolli ebben az iratban megemlékezve arról a „vad hajszá“-ról, a mit az ottani egyetemen mostanában nehány „félrevezetett“ tanár űzött, a hivatalban maradt tanároknak tudtára adja a pápa teljes megelégedését és ő szentsége legmagasabb tetszését, különösen hűségükért, a melyig el a tiszta és valódi katholicismus eredeti irányához ragaszkodnak. Az egyetemnek ilyen szellemtől kell áthatva lennie. A „néhány háboruságszerzőnek a dominikánusok ellen szórt szemrehányása, hogy a növendékekből szerzetes-noviciusokat és az egyetemből zárdát akarnak formálni, hamis, mert a valóság s a tények megcáfolják, de egyúttal roszakaratu is, mert azt, hogy csekély számú szerzetes lakik ott, úgy tünteti föl, mint a mi az államtörvényekbe *) Azoknak, a kik talán ez ügy előzményeit nem ismernék, tájékozásul annyit, hogy a svajczi freiburgi egyetemet azok a tanárok, (nyolc németországi) a kik az igazságot és tudományt részrehajlatlanul, meggyőződésükkel egyezőleg akarták csak hirdetni, mind elhagyták, és csak azok maradtak állomásaikon, leginkább dominikánusok, a kiknek Aquinoi Tamás <summá»-ja és a «syllabus» a szentirásuk.
