Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
123 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 124 dikálja prófétai lelkesedéssel, a meggyőződés hóditó hangján. Beszédeiben mindenütt tapasztaljuk, hogy szive a legmelegebben dobog a gondjaira bizottak boldogitásáért. Ismeri népe gyarlóságait, sebeit és van bátorsága, hogy rájuk mutasson. A gyógyszert pedig oly szives szeretettel ajánlja, hogy lehetetlen nem hinni gyógyító erejükben. Ez pedig már fél diadal azok ellen, a kik eddig makacsul kételkedtek üdvös erejében. Nagyon jól ismeri a vallásos költészetet s ügyesen fel is használja. Stílusa jó népies. A fősulyt, úgy látszik, a tartalomra fekteti, nem a formára. Művészien kikerekitett főtételt ás részelést nem igen találunk nála. Egészben véve azonban e beszédek mind e mellett is kerekdedek. Azzal ugyan nem dicsekedhetik, hogy az irás rejtett szépségeit káprázatos fénynyel tárja elénk : de ha nem uj is beszédeinek tartalma, azért érdekes és tanulságos. Nekem úgy tetszik, mintha a szövegnél ennek kurtaságára is sokat adna s ezért ha kell, áldozatot is hoz. így. p. o. a farsangi szöveg ez : „Péld. XXII. 1: Ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.“ Véleményem szerint kár volt tönkre tenni az eredetinek szép gondolat-parallelismusát, kivált mikor épen a vers első fele népiesebben, tehát megfelelőbben is fejezi ki a gondolatot ... A XI. beszédnél se tudom helyeselni a szöveg megrövidítését, kivált mikor az egész szöveget a 34. vers óvja meg az esetleges félreértés és félremagyarázás ellen . . . Egyik másik helyen már sokallja az ember a közmondások és énekversek felhordását. Vigyázni kell ! Örökös idézet könnyen felébresztheti azt a gyanút, hogy csak a gondolat-szegénységet pótolja ! Az ilyen elkoptatott, utcai kifejezést: „adjatok, adjatok, a mit Isten adott“ (3. 1. alján) nem kell Jézus szájába adni .... „A kétféle aratásra“ az az észrevételem, hogy a II. rész lerontja azt az igazán ünnepi hangulatot, a mit az I. igen szépen felébresztett. Voltaképpen csak 14 olyan beszéd van a kötetben, a mit a gyakorló lelkészek használhatnak. A XVXVII. sz. és az esketési beszédek u. i. csak mutatványok, gyakorlati érték nélkül. De azért a 14 beszéd is megéri az 1 frt 20 krt. „Erzsébet királyné emlékezetében“ valyon nem lépett-e át szerző a tilosba, mikor igy fohászkodik : „Igen, megdicsőült lélek, égbe szállt angyal! — vigyázz reánk, őrködjél a Téged oly hőn szeretett magyar nemzet sorsa felett !“ A kötetet szívesen ajánljuk tisztelt olvasóink jóakaró figyelmébe. L—R. Iga gató tanács-ülés- 1899. je.br. Iß. — A főiskolai igazgató tanács csütörtökön tartotta időszaki tanácsülését, melynek főtárgya a szabályok értelmében a családi és kötött természetű alapítványok kiosztása volt, azonban egyéb fontos tárgyak is merültek föl s intézteinek el. A gyűlés tagjai mély sajnálattal nélkülözték világi főiskolai gondnokunkat, dr. Darányi Ignác Ö Nagy méltóságát, kit országos teendői visszatartottak a gyűlésen való megjelenéstől s a főiskolai és leánynöveldei ügyek tárgyalásának vezetésétől, mely ügyek iránti meleg érdeklődését a lefolyt gyűlésen elolvasott igazgatói jelentések is tanúsítják, mert úgy a tbeol. akadémia, mint a főgimnázium igazgatója s a leányinternátus felügyelője köszönettel emlékezett meg azon adományokról és gondoskodásról, melyben világi gondnokunk intézeteinket részesítette. A gyűlésen, melynek tárgyalását Czike Lajos főiskolai gondnok és Barthalos István ig. tanácsos mint elnökök vezették, jelen volt s a tárgyalásokban mindvégig élénk részt vett főt. Antal Gábor püspök ur is. A letárgyalt fontosabb ügyekről röviden a következőkben emlékezünk meg. Sinkó Pál helyettesül alkalmazott rajztanár október közepén főhatósági engedélylyel Budapestre távozván, az ennek folytán megürült tanszék betöltésére vonatkozó intézkedéseit a tanári karnak az ig. tanács tudomásul vette, egyúttal elrendelte, hogy a pályázat a rajzoló geometriai tanszékre meghirdettessék és pedig oly időben, hogy a júliusi időszaki tanács a főt. egyházkerületnek a tanszék betöltésére nézve javaslatot tehessen. A főgimn. tanári kar egy terjedelmes memorandumban az iránt folyamodik, hogy a fizetési osztályokba előléptetés kizárólag az anciennitás elve alapján történjék s az álammal kötött szerződés ily értelemben változtassák meg. Az emlékirat tanulmányozás és jelentéstétel végett Juhász Pál, Kecskeméthy Jenő és Konkoly Thege Béla tagokból álló bizott-ó/^-^ adatott át^ kiknek jelentése és javaslata alapján az ügy a júliusi igazgató tanácsülés elé kerül. A tanintézetekről beadott jelentések tudomásul vétettek. Különösen örvendetes volt a jelentésnek az egészségi állapotra vonatkozó része, mely szerint e tekintetben a viszonyok lehető legkedvezőbbek. A jelentések kapcsán az igazgató tanács ismételten indíttatva érezte magát Dr. Darányi Ignác O Nagyméltóságának az egyes intézetek részére tett adományaiért köszönetét szavazni. A leánynö veidén él a német nevelőnő Aebersold Leopoldina k. a. állásáról lemondott, helyének pályázat utján való betöltését i-endelte el az igazgató tanács. A növeldei dijak megváltoztatására nézve a gazd. tanács terjesztett be javaslatot, melyet azonban az ig. tanács visszaadott azzal, hogy a javaslatot csak év végén tegye meg, mikor ez az évi zárszámadás alapján alaposabban lesz megtehető. Általában hangoztatva volt azonban, hogy a nem felekezetűnkhöz tartozó jobb módú leánykák ellátási dija 250 írtra emeltessék. A családi alapítványok kiosztattak, mely alkalommal beható vita tárgyát képezte a Balassaféle alapítvány kiosztása ellen beadott fölebbezése Balassa Sándornak, ki nehezményezi, hogy három pályavégzett és rendkívüli tanfolyamot hallgató egyén is részesült az alapítvány kamataiban. Az igazgató tanács a felebbezést indokoltnak találta s a három résznek letétként
