Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 94 mányt. Úgy Jényljék a ti világosságtok, hogy mások is lássák jócselekedeteiteket. A jókedvű adakozót szereti az Uten! —Mire véljük? Innsbruckban, a jezsuiták egyik fészkében, a múlt vasárnapi istenitisztelet után hetvenhat katholikus tért át a protestáns vallásra. A lakosság most nagy izgalomban van ; attól tartanak, hogy sokan fogják még követni az áttérőket. Úgy mondják, hogy a kitértek jó része egyetemi hallgató .... Mire véljük e dolgot ? Talán bizony újra kezdik megsokallani a fel világosodott lelkek a fanatikus papok képmutatását, esztelenségeit és gyűlölködéseit ? ! Cseppet se csodálkoznánk rajta; mert lehetetlen észre nem venni, hogy az ultramontanizmus úgy ránehezkedik ismét a szellemi világra, annyira beavatkozik ismét a nemzetek belügyeibe s oly mértékben szitja megint a vallásos gyűlöletet tiizét szerte a világon, hogy ezt már soká nem tűrhetik a népek ! A nagy külső reformáció sora most Francia, Spanyol, Olaszországon és Ausztrián van. S valóban ezekben tűnnek föl manapság olyan jelek, mik az első reformáció mozgolódásaira igen-igen emlékeztetnek. Ausztriában Samz-ban 600 r. kath. lépett át a prot. vallásra. Lse//-ben és Eger- ben is tömegesen változtatták meg igy vallásukat. Kerbitz-ban, honnan 1623-ban a prot. ptédikátor elüzetett, Karácsonykor ev. istenitiszteletet tarthattak. Csak előre ! — A Kis Tükör képes családi hetilap pártolására igen kérjük egyházkerületünk lelkészeit és tanitóit. Nem szükséges előttük bizonyítgatnunk, hogy mily jótékony hatása van népünk egyházias érzülete, istenfélelme, erkölcse, tisztességtudása nemesedésének emelésére egy ilyen kitünően szerkesztett néplapnak. A Kis Tükör szerkesztőjéről még ellenségeinek is — ha ugyan volnának ilyenek — el kell ismerniük, hogy hivatottságát fényesen igazolta. Ha keresve-kerestük volna is az alkalmas szerkesztőt, különbet nem találhattunk volna. Legyünk rajta, hogy odaadó fáradozása kellőleg legyen méltányolva előfizetéssel. A Kis Tükör felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa dr. Kecskemétiig István theol. tanár, Kolozsváron, a ref. theol. épületében. Az előfizetési pénz (egész évre 2 írt, félévre 1 frt, negyedévre 50 krt.) hozzá küldendő. — Petőfi és Jókai mellszobrai Pápán. Pápa város intelligentiája, dr. Fenyvessy Ferenc Veszprém vármegye főispánja indítványára, elhatározta, hogy e két koszorús költő mellszobrait megcsináltatja és a szinház-téren, a Honvéd-szobor két oldalán állíttatja fel. A hét folyamán tartott nagy értekezlet az egész dolog intézésével a Jókai-kört bízta meg. Erről az igazán szép elhatározásról most — tér szűke miatt — csak ennyit. — Dacli ev. ref. egyházunk hívei, kik csak a közel múltban is oly fényes jelét adták áldozatkészségüknek, olvasgatni is szeretnek, s bár van virágzó népkönyvtáruk, mindamellett a vallásos folyóiratokat is oly szép számban járatják, miszerint példát vehetnénk tőlük nagyobb és népesebb gyülekezeteink. így p. o. járatjak az „Örömhírt“ 51; a „Téli Újságot“ 41 ;a „Szövétneket“ 13; a „Kis Tükört“ 6; a „Keresztyént“ és „Evangyelistát“ 1—1 példányban; a „Prot. Árvaházi Naptár“ pedig 33 példányban kelt el. Gratulálunk a hűséges lelkipásztornak, Széky Aladárnak! — Elég érdekes. Az úgynevezett „Dormitio,“ mit a német császár az őszön a katholikokusnak ajándékozottt, az a hely Jéruzsálemben, a melyen állt állítólag János apostol háza, a melyben a legenda szerint Mária meghalt. Dr. Benrath bonni tanár szerint ezt a legendát először a negyedik században lehet föltalálni, a mikor „Mária halála“ címmel jegyezték föl. A legenda szerint Gabriel angyal megjelentette Máriának, hogy nemsokára meghal. Ennek hírére aztán az összes apostolok, az Indiában időző Tamás kivételével, összejöttek Mária házában. Agyánál együtt imádkoztak, tömjént gyújtottak; angyalok jelentek meg; csodák történtek; a nép Istent dicsőítve özönlött össze; az ellenséges zsidók hiábavaló cselt eszeltek ki. Halálakor fia megígérte neki: „valaki segítségül hívja a te nevedet: idvezül.“ Jézus karjaiba vette a lelkét, hogy az égbe, atyjának jobbjára vigye azt, és teste, a Josaphat völgyében eltemetve, három nap múlva követte, hogy ismét egyesüljön a lélekkel. így mondja azt a könyv.— A legutóbbi években még Efézus közelében keresték az apostolnak és Máriának közös házát, és állították, hogy meg is találták. Egy régi tudósítás szerint t. i„ János nem Jéruzsálemben, hanem Efézusban töltötte öreg korát. Ezt a véleményt tehát most a császár ajándékozása után el kellene vetni. Az egész dologban azonban az a legérdekesebb, liogz a „Mária halála“ eimü fönnt említett könyvet két római pápa: I. Ince (405) és Gelazius (496) elvetette, mint hamisat. Sőt az utóbbi azok közé a könyvek közé sorozta, a miket az egész egyháznak félre kell vetni, mint rosszat, és a mik szerzőjükkel együtt feloldozhatatlan átokkal kárhoztatandók. Vájjon ezek a pápák voltak-e csalhatatlanok, vagy a mostani? Vagy talán egyik se? — A csurgói ev. ref. főgimnázium folyó hó 1-én tartotta meg szokott ifjúsági hangversenyét a már közölt programra mellett, igen szép sikerrel. E sikerben a főrész Kovács S. zenetanárt illeti. Úgy a bevezető zeneszámot — Müller Magyar indulóját — mint a gimn. gyermekkar és vegyeskar által előadott ének-quartetteket, valamint a szavalatokat tetszéssel fogadta a kedvezőtlen idő dacára is nagy számmal egybegyült közönség, melyben a tanári családokon s számos vidéki érdeklődön kívül ott láttunk több lelkészcsaládot is. Ezúttal külön is meg kell emlékeznünk a közreműködő „városi vegyeskarróF, mely az előadott énekszámokkal igen fokozta az érdeklődést és sikert. Ez énekkar, mely a csurgói intelligencia női- és férfitagjaiból újabban alakult, annyival inkább érdekelheti e Lapok t. olvasóit, mert a csurgói főgimn.-nak jövő ősszel tartandó jubiláns ünnepélyén is közre fog működni. A dalkör nőtagjai: Barla Laura és Lenke, Erdössy Margit, Fekete Ilona, Gyurkovics Lajosné, Héjas Irma és Emma, Kovács Sándorné, Laszka Ilonka, Pataki Mariska, Tóth Teréz és Vida Teréz. Az énekkar szervezésében a főérdem Kovács Sándor zenetanáré
