Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

Tizedik évfolyam. 53. szám. Pápa, 1899. december 31. Az óv utolján. Az idő kereke ismét egyet fordúlt, néhány óra még és elénekelhetjük az 1899-ik évről is: Elmúlt vége, mint kezdete, Már van csak emlékezete. Emlékezete ... Oh igen ! Embernek, halandó­nak emlékezni, magála szállani, tettei és azok eredménye felett birálatot tartani: önmaga iránti kötelessége, elhaladásának gyökere. Ismerd meg magadat! a görög bölcs eme felhívása nemcsak az egyeseknek szól, hanem az intézményekhez is van intézve. Egyházunknak s az általa képviselt protestáns szellemnek élete, sőt, a mire elvégre is • hivatva van, győzedelme is abban gyökerezik, ha megismeri önmagát, óíetnyiTatkjzatait és ezekből tanulságot merit jövőjére. Mert a költő szerint is... ... «a boldogsághoz kevés csak a jelen; A múlton épül fel s az emlékezeten.« Az egyházi sajtónak, mint a protestáutizmus élő lelkiismeretónek, vizsgálatot kell tehát a le­zajlott események felett tartania s rnegkészitvén a nyereség-veszteség mérlegét, le kell vonnia jövőjére a tanulságokat. Jöjjetek elő ti lepergett homokszemei az idő­nek, csillanjatok fel még egyszer a múlt fáklyája világánál: van-e bennetek valami biztató és bátorító \? És jönnek, megcsillannak mégegyszer a leper­gett homokszemek, de csillogásuk oly halvány, oly szomorú. Vesztettünk itt is, vesztettünk ott is, A polgári házassági törvény csak nem akar veszíteni rémes voltából, a reversalisok, a születendő gyer­mekek eligéróse csak nem akarnak felhagyni fe­nyegetéseikkel! Százakra megy száma nem az egye­seknek, hanem a leendő családoknak, melyek a sötétség országába, a ivAth. egyházba tereitettek és mi nem bírjuk a veszteséget, a világosság veszte­ségét ellensúlyozni. Hogy minő veszélyt rejt ez ma­gában : azt mérlegelni mi meg nem is tudjuk, csak halljuk sírását, jajgatását a szellemi szabadságnak, a világosság géniuszainak: pásztorok, vigyázzatok ! Oh vigyázzatok, ne mondjátok, hogy csak a férgessé hull, mert könnyebb jó protestánsokká ne­velni a most csak névleg protestáns családok iva­dékait, kik iskoláinkban neveltetnek végre is, mint majd pápistákból egyházunk tagjaivá tenni. De itt már igazán magunkra vagyunk ha­gyatva. Az áiiáüi néni hogy védelmére sietne tör­vényeivel a gyengébbnek, sőt úgy halljuk, úgy ol­vassuk, hogy egyes állami (!) anyakönyvi hivata­lokban a pápás egyház javára szóló reversalisos blanketták állnak rendelkezésre, hogy a protestáns ember utódait könnyebben eladhassa elleuségünk- Lek. A felekezeti egyenjogúságnak törvényben biz­tosított elve csak nem tud az életbeu testet ölteni a pápás egyház uralkodó jellege minden intézmé­nyünkben kidomborodik. íme hasztalan a törvény, Majláth »Erdély püspöke» címet visel, pedig a Királyhágón túl or­szággyűlési végzésekben gyökerezik már a XVI. században a négy egyház egyenlősége; az 1898. évi kongrna-törvóny csak az akatholikus egyházakra hozatott, a kiváltságos pápás egyházról a törvény is külön fog intézkedi; katonáink pápás misékre vezényeltelek, sőt lelki szükségleteiket csakugyan nem is tudják saját hitelveik szerint kielégíteni, hiszen az egész monarkhiában csupán 4 tábori lel­kész református a 160 róm. kath. pappal szemben s az a négy is bizonyos esetekben a róm. kath papság alá van rendelve. A hazánkból törvényileg kitiltott jezsuiták, ez a hazátlan faj s ez az es­küdt ellenségünk, mely halálra keres mindent, a mi nem az ultramontanismüs szolgája, itt vannak, 53

Next

/
Thumbnails
Contents