Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 dugult édes apja, mint gondnok két éven keresztül lelki­­ismeretes buzgósággal működött stb.; majd a második részben elmondta, hogy mi az a szép örökség a mi neki jutott? Az t. i. hogy hirdesse a Krisztust, a ki feltámadott, az ő evangéliumát, mely szeretetre tanít még ellensé­geink iránt is, mely földi s mennyei üdvöt ád követői­nek. Mindezeket oly édc és megható előadással tár­gyalta, hogy nemcsak a nők, de a férfiak nagyrészé­nek szemében is ott láttuk a meghatottság könnyeit. Szószékből lejövet i a ét az egyházi énekkar zen­gett szép éneket, melyn v: végeztével Kóezán Gizella kisasszony, a gyülekezet ifjabb nő tagjai nevében üd­vözölte igen szép szavakkal az uj lelkészt s iránta való tiszteletük s szeretetük zálogául egy emlékköny­vet adott át. A 235. dicséret 5. verse zárta be a ma­gasztos ünnepélyt, mely mindnyájunk lelkében a legked­vesebb benyomá t tette. Istenitisztelet végeztével a fehér asztalhoz ültünk, hol kedélyes beszélgetés s felköszöntők mellett fogyasz­tottuk a sok jó és jobbnál jobb ételeket, melyeknek jóságát csak a házi gazda, a kedves háziasszony s a jó rokon kisassznyok mindenre kiterjedő figyelme s ven­dégszeretete múlta felül. em hagyhatom említés nél­kül azt sem, hogy a gyülekezet nő tagjai a lelkészi családot egy gyönyörű függő lámpával lepték meg. Legyen boldog mind végig az újonnan választott lelkész s családja uj otthonában; valamint a választó szent gyülekezet is ! Széky Aladár, ev. ref. lelkész. Az irvaolvasás kezdetén. A fentiek rövid ismertetése után egy pálcát bal­­tenyeremre állítva, a táblához támasztok, s felteszem e kérdést: „Fekszik-e ez a pálca, avagy áll ?“ Felelet: „Nem fekszik, hanem áll!“ Ekkor az álló pálca irányát lerajzolom, ez lesz az ( | ) álló vonal. „Miért álló ez a vonal ?“ Felelet: „Mert az álló pálcához hasonló !“ Iratok velük többet a levegőben, aztán a táblán, s itt megkezdem az első üteny-szót; „Helyezzétek el pala vesszőtök végét a felső ket­tős vonalra!“ Itt megjegyzem, hogy addig nem szabad kezdeni az íratást, mig meg nem győződik a tani tó arról, váj­jon mindegyik növendék palavesszőjének vége a kívánt helyen áll-e ? Egyetlen növendéket sem szabad e leg­első ütenyezésre történő vonal íratásánál figyelmen ki­vid hagyni; a szabályellenesen kezdő iró később nem lesz képes a többivel együtt haladni. „No kezdjük! álló vonal! le!“ Ezt a vonalat függő vonalnak is szekták nevezni. Ha a tanító épenséggel ezt az elnevezést akarja hasz­nálni, a következőképen ismerteti: ujja közé vesz és lefelé függve tart egy pálcát s fölteszi a kérdést: „All-e ez a pálca most, avagy függ lefelé?“ Fe­lelet- nem áll, hanem függ!“ „Ha én ennek a függő pálcának az irányát lerajzolom, származik a függő vo­nal ( I ).“ Használhatja bármelyik elnevezést a tanitő, csak az a fő, hogy mindig egy ugyanazon elnevezést hasz­náljon ! Majd a pálcát a táblához támasztva, lefektetem, irányát lerajzolom, ez lesz a fekvő ( —) vonal ! Iratok többet a levegőben, aztán a táblán a ket­tős alsó vonalra emez ütenyszókra: „Fekvő vonal! jobbra !“ A fekvő vonalat vízszintes vonalnak is szokták nevezni, ha a tanító ezt az elnevezést akarja használni, akkor oly formán ismerteti, hogy megjegyzi: mivel ez a vonal olyan egyenes, mint a nyugvó víznek a fel­színe, azért mondjuk ezt vízszintes vonalnak. E vonalak ismertetésekor olvasási előgyakorlatul vehető: egyes tárgyakról mondatott mondatoknak szókra bontása. Ezután következik a beiji/akorliís: fenti vona­lak íratása ütenyszóra, váltakozva, majd az eddig tanul­takat a következő alakokkal keverve, (hogy száraz bé­­emlézés ne legyen) lerajzolom: (kép helyett) ! , ágy, —, létra, . fésű, | pad, —- gereblye és ezt mondatom majd karban, majd egyesekkel, a rajzokban is kikerestetem a vízszintes és függő vonalakat. * Következik a jobbra, balra dűlő és horog vonal. „Tartsátok föl jobb kezeteket!“ A pálcát a táblához támasztva, a növendékeknek jobbkezük felé dűlve tartom s folteszem a kérdést: „Melyik kezetek felé dűl ez a pálca?“ Felelet: „Jobb kezünk felé!“ No, most bocsássátok le jobb kezeteket! Vigyáz­zatok ide: lerajzolom ezen jobbradülő pálcának az irá­nyát /' merre did ez a vonal?“ Felelet: Jobbra! „Milyen vonal ez tehát?“ Felelet: Jobbra dűlő vonal! Iratok a levegőben, majd a táblán a következő vezény szókra : „Jobbra dülővonal! fői! — Jobbra dűlő vonal! le!“ És ezt váltakozva ismételtetem többszőrönként hol föl, hol lefelé. . . . Hasonlókép járok el a balra dűlő vonal ismerte­tésénél is. Ezek után előveszek egy drótból készült horgot. „Mi ez gyermekeim?“ A legtöbb ismerni fogja, hogyhorog. A táblához támasztom, irányát lerajzolom (l) ez lesz a horogvonal. A horgot majd fölállítom, majd függve tartom, alakját lerajzolom, az első esetben szár­mazik az álló horognál (/) a második esetben a függő horogvonal. Mindegyiket után iratom a levegőben, majd a táblájukon a következő ütenyszók használásával: „Függő horogvonal! le! kereken ki!“ vagy: „Álló horogvonal! kereken föl! le! Minden egyes vonal Íratása után folyton kérdezze a tanító: micsoda vonal az, a mit irtatok? hogy a gyer­mekek ne csak írjanak, hanem az írott vonal nevét is hangoztassák.

Next

/
Thumbnails
Contents