Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 76 fúrdiitattak. Ezen a nyelven egy naptár is jelenik meg. Több lelkészállomáson kívül néhány iskola és két árvaház is létesült. St. Etienneben (Loire) néhány lelkész az általuk tartott gyűlése azt a határozatot hozta, hogy az evan­­géliom igazságait a gieri (Loire) mészmedencék mun­kásai között misszió utján fogják terjeszteni annélkül, hogy azokat kényszeritenék a református egyházhoz való közvetlen csatlakozásra. Rive-de-Giert jelölték ki kisérletihelyül, mely egyforma távolságban van St. Etiennehez és Lyonhoz, 1896 juh 3-án este Comte és Momhon lelkészek, az ottani színházban, több mint 700 munkásnak beszéltek. Ezt követték : újabb előadá­sok, egy népkönyvtár és csütörtöki iskola létesítése a gyermekek számára; e munka érdekében 1881-ben egy evangélistát alkalmaztak. Nem sokára rá Rive-de-Gier­­ben minden két hétben és Saint Chamontban minden héten istenitisztelet tartatott; e helységekben körülbe­lül 1500 protestáns van letelepedve. Jelenleg van 80 va­sárnapi iskolás 350-nél több részesült vallási oktatás­ban. Az évi budget köriilbelöl 4000 frank. Protestáns tanerőkről való gondoskodás. „Észak keresztyén társasága“ 1846-ban Lille-ben theologiai tanulmányokra egy előkészítő iskolát létesí­tett, mely iskola 1847-ben Párisba helyeztetett át. Ha­sonló intézet keletkezett 1880-ban Tournonban, (An­­déches), melynek növendékei (körülbelül 30), azonban az ottani állami gymnasiumba jártak és a felvételkor leg­alább 15 éveseknek kell lenniük. 1885-ben Nimesben is egy hasonló intézet létesült. A tanítványoknak, hogy felvétethessenek, éretteknek kell lenniök a nimesi ál­lami gymnasium negyedik osztályára. A protestáns néptanítók nagy hiánya oly fájdal­masan érintette Jaquet lelkészt, hogy elhatározta, hogy Glay falucskában növendékházat létesített jövendőbeli ta­nítók részére. Az iskola 1821-ben egy növendékkel nvilt meg. Későbben a körülmények szükségessé tették, hogy a tanitóképezde mellé a theologiai tanulmányok számára is állíttassák előkészítő iskola. Evangélisták kiképzésére 1860-ban Marseilleben állítottak fel egy iskolát, a mely 1891-ben Montpel­­lierbe helyeztetett át. 1868 óta az ország különböző részeiben lelkészi társaságok alakultak ez ügy érdeké­ben. Az „union pastorale des Cévennes“ 1885 óta „le Huguenot des Cévennes“ cimii havi folyóiratot ad ki 10000 példányban. A theologiai tudományok ápolása céljából jött létre 1883-ban a „Soeiéte de théologie protestante de Paris;“ a havonkénti gyűléseken csakis tudományos szempontokból indulnak ki és a belső versengésektől teljesen eltekintenek. 1877-ben Montaubanban egylet alakult a theologiai stúdiumok támogatására; egy könyv­gyűjteményt létesítettek, a melyben leginkább oly ira­tok találtatnak, melyek a fakultás könyvtárából hiá­nyoznak. Montaubanban, úgy szinte külföldi főiskolák­ban tanuló deákok számára ösztöndijakat is alapítottak. Továbbá kiváló theologusokat hívnak meg Franciaor­szágból és Francia-Sveicból, hogy a városokban, müveit közönség előtt, apologetikus előadásokat tartsanak. A pénztárállománg 1892-ben 13000 frankot meghaladott. Páris nem maradhatott hátra Montauban mögött, azért ott is alakult 1878-ban egy hasonló társaság. Mivel az 1885-iki törvény a protestáns papnövendékek állami ösztöndijait beszüntette, a párisi társaság minde­nekelőtt szükségesnek látta, hogy az igy támadt hiányt pótolja, annélkül azonban, hogy ama másik célját szem elől tévesztette volna. Bevétel és kiadás az 1892-ik év­ben kitett 16444,21 és 12291,96 f rankot, A francia lelkészek jövedelme soha sem volt fé­nyes. A reformált és lutheránus tartományi egyházban 1880 óta három fizetéses fokozat van évi 1800, 2000 és 3200 frank fizetéssel. Az első osztályhoz tartozik 420, a másodikhoz 99 és a harmadikhoz 107 templom. Párisban a jövedelem 3000 frankban van megállapítva. Ehhez jön még, hogy a stóla jövedelem tulajdonképen egészen elmarad és egész Franciaországban csak 55 papiak van. Az általános lakbérkárpótlás csak 350 frank. A beteges és a többnyire oly távol eső filiákon teljesített szolgálatban idő előtt megöregedett lelkész, ha magán vagyonnal nem rendelkezett, családjával együtt szomorú jövőnek nézett elébe. A nyugalomba vonult lelkészről csak a már úgyis nagyon megterhelt egyház gondoskodott. Hogy ezen szomorú állapoton segítsen: a páris-lyoni vasutak elnöke, Dassier, 1832-ben vég­­deletileg 100,000 frankot hagyott a törvényesen nyu­galmazott lelkészeknek. Ezen nemes példa tetszésre és követésre talált. Tekintélyes hívők becsületbeli feladatuknak tekintették egy nyugdíj-pénztár létesítését. A pénztár alapszabá­lyai az államtanácstól helybenhagyattak. 1893-ban a pénztári állomány 1027644 frankot tett ki, kamatja 142000 frank. Ehhhez járul még 15000 frank, mit éven­ként az egyházaktól gyűjtenek. A pénztárnak 56500 frank évi nyugdijat kell előteremteni. A belépés önkén­tes, azonban a 40-dik életév betöltése előtt kell tör­ténni. 60 éves életkor és 30 éves szolgálat ezen pénz­tárból csak oly nyngdijra jogosítanak, mely a teljes fizetésnek körülbelül 3/4-ed része. A nyugalmazott lel­készek száma ez idő szerint 49 és a segélyezett özve­gyeké 91. Az országnak 638 lelkésze közül 420 járul e pénztárhoz. jegyes hjözÍEményE^. — Személyi hírek. Bőtisztelendő püspök urunk a papnövendékek colloquiumainak meghallgatása céljá­ból csütörtökön délben Pápára érkezett. Nagytiszt. Kis Gábor igazgatótanácsos ur is több Ízben részt vett a két hétig tartó colloquiumokon. — Uj missionarius lelkészek. Főt. püspök urunk a brekinszkai ev. ref. missiói egyházba Dömötör Lajos inkei lelkész urat nevezte ki. Dömötör Lajost csak nem rég választotta meg az inkei gyülekezet. A választásnál azonban a gyülekezeti tagok igen megha­­sonlottak; épen nem testvériesen viselték magukat egy­

Next

/
Thumbnails
Contents