Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
759 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 760 logia utján hát lehet következtetni, hogy a római katholikus vallásu özvegy nem tarthat számot a csonka- és kegyelem-év kedvezményeire. Arra az esetre, hogy ha a nő elhagyja férjét, szintén nem voltak ügyelőmmel a szabályrendelet alkotói. Bizonyára magától értetődőnek tartották azt, hogy a férjét elhagyó nő elesik a férje után őt különben megillető kedvezménytől. Az „Országos . . . özvegyárva gyámintézet“ alapszabályai már itt is világosan intézkednek, kimondván, hogy „özvegyi évjáradékra . . . csak az az özvegy tarthat igényt, ki néhai férjével annak haláláig együtt élt és kifogástalan életet folytat.“ A jelen esetben a nő nem élt együtt a férjével ennek haláláig; sőt a férj írásban azt tanúsítja ellene, hogy az ő első nejétől való gyermekeit meg'opta, őt pedig anyagilag és erkölcsileg tönkre tette. No ily magaviselettel csak nem szolgált rá, hogy részesüljön a csonka-év jövődelmében, a mit szabályrendeletünk apai hugijaréknak minŐsit. Theologusok mulatsága. — 1899. nov. 15. — A régi dicsőség lény es napját látták szerda este felragyogni azok a kevesek, a kik tanúi voltak a mulatságoknak, melyeket az immár csak emlékezetben élő jogakadémia és az ősi theologia szoktak volt pár évtized előtt együttesen rendezni. A régi dicsőséget látták feléledni, mert íme, a tueologusok derék csapata, mihelyt egyszer számban megerősödött, ismét megjelent a küzdőtéren, hol győzelem : taps és elismerés biztos osztályrésze. De tapsra és elismerésre rá is szolgált az a derék gárda, mely nemcsak kitűnő műsorú hangversenynyel kedveskedett a nagy számban egybegyűlt díszes közönségnek, hanem a táncra is teljes számban felvoulut. Szép leányaink s asszonyaink kevés mulatságon mulattak még oly jól, mint a szerdain, s ez a tény maga is eléggé biztathatja theologusainkat, hogy minden évben rendezzenek az ideihez hasonló szép mulatságot. A hangverseny műsorát Gáty Zoltánnak, a kitűnő zeneszerzőnek épp oly hangulatos és finom, mint a mily melodikus és hatásos mazurkája nyitotta meg. A főiskolai zenekar a szerző személyes vezetése alatt nagy ambícióval és nagy preczizitással adta elő a szép darabot, mely ismét egy levél Gáty koszorújához. A zúgó tapsok elhangzása után Csomasz Dezső széuior lépett a pódiumra és elszavalta Kis Józsefnek drámai momantumokban gazdag, hatalmas költeményét : a Jehovát. Csomasz, ki régi kedvelt szavalója közönségünknek, ezúttal is nagy elismerést aratott. A költemény hangulatához alkalmazkodni tudó erős és hajlékony hangon nagy hatással adta elő a jámbor Jób tragédiáját, megrázva és megindítva hallgatóságát. A szavalatot követett tetszésnyilváuitások elhangzása után a theol. énekkar adott elő nagy sikerrel több szép magyar dalt. yintal Géza dr., a főiskola neves tanára és lapunk kitűnő munkatársának felolvasása következett ezután. A rendkívüli népszerűségnek örvendő tanárt már a pódiumon megjelenésekor meleg ovációban részesítette a közönség. Az éljenzés és taps elhangzása után kezdhette csak meg felolvasását. Narkissosuak örökszép története szolgált bevezetésül. Narkissos, egy ideálisán szép ifjú, megveti Ekho nimfa szerelmét s ezért a nemezis azzal sújtja, hogy saját arcába szeret, melyet a viz színében pillant meg. Önszerelme annyira fokozódik, hogy egészen elsorvad s megöli magát. Ezzel a gyönyörű regével állítja párhuzamba felolvasó az ész önbálványozását, a mint az „az ész vallásában“ 1793. nov. 10-én történelmi konkrét alakot öltött. Igen érdekesen s a hallgatóság feszült figyelme közt rajzolta azt a szertartást, melyen a főszerepet: .az ész istennője“ szerepét egy szép színésznő vitte; ennek tömjéneztetését a NotreDame székesegyházában s megjelenését a Konvent gyűlésén. Markáns vonásokkal ecsetelte, hogy az ész öubálványozásából ismereteink véges és fogyatékos voltának elgondolása gyógyíthat ki s mivel ismeretünk összessége is csak töredék, csak rom, a hit szárnyain kell a magasba emelkednünk, a mint a költő más vonatkozásban bár, de erre is találólag mondja: Mit keresnél, mért mulatnál, Oh én lelkem e romoknál, Fölfelé, csak fölfelé ! . . . Á gyönyörűen előadott tartalmas és színes felolvasás mély hatást tett a hallgatóságra, mely hosszantartó tapssal és éljenzéssel ünnepelte a szerzőt. Nagy tetszésben részesült a következő szám is: Horváth Lajosnak szóló-éneke. Horváthnak érces és kellemes tenorja van, melyet szivesen hallgat a közönség s igy nem csoda, hogy előadott énekszámát még eggyel meg kellett tohlauia. Szabolcskának Magyar pap c. köiteméuvét Soós Károly szavalta sok érzéssel. Gáty Zoltán tüzes Indulója, melyet a zenekar bravúrosan adott elő, zárta be szép sikerű hangversenyt. Hamarosan megváltozott ezután a Griff nagytermének képe. A dobogó és a székek pár perc alatt eltűntek s alig telt bele egy negyedóra, már megkezdődött a tánc, mely magyaros tűzzel, ifjúi kitartással reggeli 4 óráig tartott. Az ifjak hangulatát rendkivül emelte, hogy hangversenyét rendkívül előkelő közönség, így első sorban Antal Gábor ev. ref. és Ggurátz Ferencz ág. ev. püspökök megtisztelték jelenlétükkel. Az est sikeréért teljes elismerés illeti az agilis rendezőséget s ennek élén Kis József tanárelnököt és Csomasz Dezső ifjúsági elnököt. (Pápai Lapok). V.Vuyt's §özlEményE^. — Az előfizetési pénzek sürgős beküldését kérj ük. — Főtiszt. Antal Gabor püspök ur e héten Pápán volt, mely alkalommal a kér. és főiskolai pénztárt vizsgálta meg. Ott volt a theologusok hangversenyén is, Ggurátz Ferenc dunántúli ág. ev. püspökkel együtt. — A lelkészi fizetések kiegészítését a nm. vallás és közoktatási miniszter ur már ez évben megkezdi ; erről táviratban értesítette Kis Áron püspök ur utján a tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlését. •— Érettségi vizsgálat. Amint értesülünk, főgymnasiumunkban az 1898—99-ik tanévről szóló érettségi javító vizsgálat dec. 19-én lesz. — Bethlen Gábor szobra. A Bethlen Gábor szobor-bizottság, melynek célja országos gyűjtéssel a fejedelemnek Nagy-Enyeden szobrot állítani, megalakut. Elnök' lett Bánffy György gróf főajtómester, az erdélyi ev. egyház főgondnoka, a fejedelem egyenes leszármazottja, alelnökök Bethlen Géza gróf Torda-