Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

DUNÁNTÚLI PROTEST YN8 LAP. 69 Menügy. A szemléleti oktatás, mint a népiskolai tanítás központja. 2. Mint a nyelvoktatás tanmenetéből látható, a szemléleti oktatás a földrajz anyagát saját alaki cél­jaira (logikai rendezés) használja ugyan fel, de épen ez­által kiváló szolgálatot tesz annak anyagi célját ille­tőleg, az ismeret megszilárdítása által. Ezért a földrajz tananyaga, saját módszerének érintetlen hagyása mel­lett, szigorúan a szemlélet elvei szerint rendezendő. A földrajz tananyaga egészben véve alkalmas e ren­dezésre. Rajzolván és rajzoltatván p. o. Magyaror­szág vizeit, ezután a következő kérdések jöhetnek a táblára: 1) Melyek Magyarország nagyobb folyói ? 2) Mik folynak a Dunába a jobb, mik a bal parton ? 3) Mik folynak a Tiszába a jobb, mik a bal parton ? 4) Melyek Magyarország csatornái ? 5) Melyek Magyarország tavai ? A leírásnál minden pont egy-egy bekezdést tesz. E feladvány megismétlésénél már csak ennyit mondunk: írjátok le Magyarország vizeit! S nekik kell a fennti egymásutánt emlékezetükbe visszaidézniük. Magára a tananyag methodikai elrendezésére nézve, az egyközpontu körökben haladó tanmenet mellett ugyan­azon egy osztály anyaga is úgy rendezendő, hogy az folyton ismétlődő legyen. Az első feldolgozásnál a tan­anyagnak csak a vázlata nyújtandó és jól begyakor­­landó. A másodiknál e vázlat minden részében megol­dandó és teljesebbé teendő. A harmadik földolgozás lesz a teljes anyag nyújtása. így, mire a tananyag vé­gére értem, végeztem az ismétléssel is. A tananyag el­sőbbem részletes feldolgozásánál ellenben, mire végére érek, az eleje feledésbe megy. Kezdem elölről; ez idő alatt meg elfeledik az utolját. Nosza ismételni sebbel­­lobbal, mert a tanév vége már itt van. S az eredmény legtöbb esetben nihil minus — sok semmi, kevés valami. Hát ha a részletes feldolgozással valamely elhárithatlan akadály miatt (huzamos járvány, tanitó betegsége) a tananyagnak végére sem jutottunk ? Nos, akkor cson­kán marad. Az általam javasolt beosztás mellett keve­set bár, de kerek egészet nyújthatunk már az első fel­dolgozás alkalmával. 3. A történet tananyaga mint már említettem — cselekményes leírás lévén, szintén alkalmas a szemlélet elvei szerint való rendezésre. E rendezést feltüntető vezérszók tanitásközben a táblára jegyeztetvén, ezek se­gélyével elbeszéltetjük, majd írásbeli feladványkép ké­szíttetjük el és gyakran megismételtetjük a felvett anya­got. E feladványok képezik a történettanítás vázát, mely­nek a tankönyv megfelelő passzusának olvastatása csak támogatására és kiegészítésére szolgál. Többszöri ismé­­telhetés és teljes begyakorolhatás céljából a tananyag lehetőleg rövidre szabandó. Erre némelyek a tananyag­nak az érthetlenségig összepréselése, mások csupán élet- és korrajzok nyújtása által törekszenek. Amazok egé­70 szét, de rossszul, emezek jót, de csak töredékekben nyúj­tanak. Egészet és jól és mégis röviden: erre volna1 szükségünk. A tananyag ilyetén kiválasztása csak a múltúnkon veres fonalként végig húzódó nemzeti önál­lóságunkért folytatott küzdelem, mint vezéreszme alap­ján lehetséges. A kereszt felvétele után a német, köz­ben tünőleg a görög, majd ismét a német; — rövid,, dicső korszak után, melyben a magyar már hóditó — majd a török, majd egy időben török és német, végre a német befolyás elleni küzdelem: ime a magyar tör­ténet lelke, essentiája, melyet mint logikailag egymás­ból folyó egészet, egyszerű, világos nyelvezettel nehány' oldalon is ki lehet fejteni s a legszükségesebb alkot­­mánytani ismeretekkel kiegészíteni. E szorosan vett s jól begyakorlandó anyagot kiegészítenék az irodalmi olvasókönyvbe besorozott élet és korrajzi olvasmányok és történeti mondák, melyek nyomon kisérnék a törté­nettanítást. A fennebbiekből folyólag világos az is, hogy más célja van a tan- és ismét más az olvasókönyveknek és hogy a tankönyv-helyettesitő reálolvasókönyvek sem egyik, sem másik céljoknak meg nem felelnek. E kér­désre alább még visszatérünk. 11. A szépérzék fejlesztése és a társadalmi oktatás. 1. Itt a súlypont az irodalmi oktatásra esik. Az irodalmi oktatás lényegében társadalmi oktatás is; mind a mellett a népiskolának külön társadalmi okta­tási anyagra van szüksége. Az irodalmi oktatás meg­felelő olvasókönyv által lévén eszközölhető, tisztáz­nunk kell: mit kell tartalmaznia a jó népiskolai olvasó­könyvnek ? 1868 óta mind máig népiskoláinkban a legtöbb baj kutforrása a tan- és olvasókönyvek összekuszálása, annyira, hogy olvasókönyveink nagy része hosszúra nyújtott tankönyv; tankönyveink legtöbbje rövidre fo­gott olvasókönyv. E baj ismét a Plerbart-Ziller rend­szerének helytelen értelmezéséből származik. A herbert­­zilleristák ugyanis, a szemléleti oktatásra való hivatko­zással, mig annak társadalmi oktatási részét majdnem teljesen mellőzik, holott ennek az olvasókönyvből nem volna szabad hiányoznia: másfelől elárasztották azt tárgyoktatási anyaggal, melynek mint az I. fejezet­ből látható, az olvasókönyvben semmi helye. így álltak elő a sem hús — sem hal természetű olvasó- és tan­könyvek. Az olvasókönyvek voltaképen a tankönyvek dup­­likátumai. Példa világosit. Szt. László történetét, te­szem a tankönyvben s ugyanazon íróktól és oly tan­könyvszerű modorban az olvasókönyvben is feltalálhat­juk. Egyik bizonyára felesleges; vagy az olvasókönyv vagy a tankönyv megfelelő passusa. Az általam java­solt mód szerint az olvasókönyvbe p. o. Arany „Szent László füve“ cimü mondája volna felveendő. A mellett, hogy e kor fő jellemvonása, a pogányság és keresztyén­­ség küzdelme s az utóbbi győzelme híven ki van dom­borítva úgy, hogy e tekintetben kész történet: en­nek kapcsán egészségtani (a kunháboru után kiütött pestis: talaj- és légfertőzés), természetrajzi (vérfii, ke-5*

Next

/
Thumbnails
Contents