Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-12 / 46. szám
Sziics László Tizedik évfolyam. 46. szám. Pápa, 1899. november 12. A felekezeti jogakadémiák sorsa. ,c/s c/> Ni Ismeretes a napi lapokból ia az a nagyszabású mozgalom, melyet a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület a jogi szakoktatás reformtervezetének egyik pontja ellen megindított, s mely, miután már az Egyetemes Tanügyi Bizottság jogi szakelőadója dr. Bcdlayi Géza javaslata alapján foglalkozott e kérdéssel s fölterjesztését az egyetemes konvent is magáévá tette, most legutóbb a tiszáninneni egyházkerület egyházi és világi kitűnőségeiből álló küldök utján a miniszternek is közvetlen tudomására jött. Ismeretes továbbá — ugyancsak a napi lapokból — az a válasz is, melyet Wlassics Gyula a küldöttségnek adott, s mely — hangsúlyozásával annak, hogy a tervezet még mindig előmunkálat—kilátást nyújtott a kérdéses pont oly irányú megváltoztatására, hogy az a meglevő felekezeti jogakadémiák érdekeit is kielégítse. Ha mi, kik fájdalom legközvetlenebbül többé nem vagyunk érdekelve a jogi szakoktatás kérdésénél, ezt a mozgalmat e lapok hasábjain is szóvá tesszük: tesszük ezt nemcsak azért, hogy a tiszáninneni egyházkerület akcióját testvéries érzülettel üdvözöljük, de tesszük azért is, hogy a saját helyzetünkre utalva rámutassunk, mennyire végzetes volna a jogi szakoktatás általános szempontjai mellett a mi egyházi életünk szempontjából, ha a reform érintett intézkedése törvényerőre emelkednék. Ez az intézkedés ugyanis — érthetetlen theoretikus okokból — a jogtudományi államvizsgálat székhelyéül a kir. táblák székhelyét akarja törvényhozásilag statuálni. Érintene ez intézkedés minden felekezetet, mert van r. katholikus és ág. ev. jogakadémia is oly városban, mely nem egyúttal kir. táblai székhely is, de mégis legsúlyosabban minket reformátusokat érint, mert nekünk három — nagy áldozatok áráu fenntartott — jogakadémiáuk van olyan (sárospataki, mármarosszigeti, kecskeméti), mely a kontemplált módon nem szolgálhatna vizsgálat székhelyéül, mert nem oly szerencsés, hogy városa kir. táblával dicsekedhetnék. Már most, hogy ez mit jelent az illető jogakadémiára nézve a népesség szempontjából, azt elgondolni ép oly könnyű, mint a mily nehéz megérteni azt, hogy ha már kir. táblai bírók lennének a vizsgáló bizottság tagjai, miért ne mehetnének ezek a jogakadémiák székhelyére, s három vizsgáló bizottsági tag helyett miért kelljen 4 — 5 tanárnak s 10—20 vagy még több növendéknek utazgatni, mikor a vizsgáló bizottsági tagok mégis csak könyebben utazhatnak, mint tanárok és tanulók. Érthetetlen volna, ha ez az intézkedés, melyet semmi sem indokol, bemnaradua a törvényjavaslatban, s ezzel illusóriussá tétetnék a feiekezetek autonómiája tanintézetek felállítása iránt, és jogfosztás követtetuék el mindazon jogakadémiánkkal szemben, melyek az esetlegesség folytán nem kir. táblai székhelyeken szolgálják a jogi szakoktatás ügyét. De megváltjuk, nem is hisszük, hogy épen a jogi szakoktatás reformja lenne jogtiprással kapcsolatos, s a «jog, törvény és igazság» sokat hangoztatott korszaka vállalkoznék százados jogok megsemmisítésére. Hogy mit jelentene jogakadémiáink elnéptelenedése s vegetálása reánk prot. szempontból: azfc bővebben fejtegetni fölösleges. Csak meg kell nézni kerületi s egyházmegyei gyűléseinket: a világi elem, melynek pedig a jogilag képzett egyének legtekintélyesebb részét képezik, ritkul, gyérül; az újabb nemzedékből alig-alig látunk egyet-kettőt egyházi ügyeink porondján megjelenni, s a pápai jogaka-46
