Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
703 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 704 I. Sirkő-felavatás Őri-szentpéteren, 1899. október 22-én, Páty Mihály sírjánál. Tisztességtevő Gyülekezet! A kegyelet vezetett engem és titeket e megszentelt helyre, a temetőkertbe. Egy földi élet harcát dicsőén megfutott volt vezérnek hamvaihoz zarándokoltunk el oly célból, hogy róla való megemlékezésünkkel a jelenkorban élőknek példát adjunk. Azoknak, kik e megszentelt helyet tovább látogatják, minden gyászalkalomkor, valahányszor az emlékezetnek jelvényét, e felállított sirkövet szemlélik, az jusson eszökbe, hogy az érdemesnek nevét megtisztelni nekiek is hivatásuk, sőt szent kötelességük. Oly sirdomb előtt állunk A—i. hol azt a tanúságot nyerjük, miszerint: az érdem megnyeri jutalmát. Bizonyítja állításomat ez emlékoszlop idehelyézése, melyre sokat jelentő szavak vannak felvésve : az őrségi ev. ref. egyházmegye állitatta hálájának jeléül. E sirhant alatt nyugszik néhai Páty Mihály, az őri-szentpéteri ev. ref. egyház 35 évig volt hiv. lelkipásztora ; már 30 év óta alussza itt e helyen siri álmát. Én, utódja, hivatva vagyok a megdicsőült elődnek érdemeit mélyen tisztelt hallgatóimnak emlékezetükben felújítani. Élte fáklyája ha kialudt is, tettei az idők végtelenéig hirdetik érdemeit az érdemesnek, ki tagadhatná meg érdemeit, melyekkel ékeskedett? Nem áldásteljes mivelete volt-e az neki, hogy egyik alapítványának kamataival (750 írt) évenként a pápai főiskolában tanuló, két, Őrségben született szegénysursu fiák tanításában könnyít a taníttató szüléken. Ti A—i. az elköltözött lelkipásztornak lelki gyeimekei valátok, a tanuló fiák pedig, kik jótéteményeit élvezik, édes fiai. Akkor tisztelitek emlékét a jobb hazába költözöttnek, ha a mi jót nyertetek tőle, szivetekbe vésitek. Nemde kimagaslik azon gondoskodásával is, midőn a másik alapítványának kamataival (750 frt) a papi özvegyek sorsát könnyíteni célba vette? O nem volt nős, annál inkább a szemeibe tűnt egy-egy paptársa özvegyének szomorú sorsa, ez indította arra, hogy a szegény özvegy papnék és árvák könny-árjaikból nehány cseppet letörüljön jótéteményével. Decsoült lélek, midőn hamvaid jelölésére, neved emlékét hirdetni felállittatott az emlék sirkő, serkentsen az minket is erényes s nemes tettek követésére. Azon embereknek neveik maradnak örök emlékezetben, kik nem önzők, hanem élnek a társadalomnak, közjónak és hazának. Felettünk őrködő mennyei Atyánk árasszad áldásodat e sírban nyugvó hamvakra. Az emlékezet oszlopát óvjad az idők viharaitól, hogy hirdesse minél tovább az utódoknak : az érdem legbecsesebb kincs a földön, jutalma van annak az égben is. Kérünk, jó Istenünk, adj a dicsőült léleknek nálad örök idvességet. Engedd, hogy imánk, mint jóillata áldozat jusson egeidbe. Ima. Megáldás. Ezen beszéd előtt halotti ének hangzott fel, beszéd elvégeztével szinte éneklés volt, azután Klippel Lajos tanító ur tartott lendületes beszédet. Végül ismét ének fejezte be a kegyeletes ünnepélyt, a közönség meghatva hagyta el a temető kertet. Mezey János, ref. lelkész. II. Közgyűlés. Október 22-én délelőtt 10 órakor a Kálvin-téri templomban nyitotta meg a Dunamelléki ev- ref. egyházkerület évi közgyűlését, a melyen Szá*z Károly püspök és Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok elnökölt. A theologusok éneke nyitotta meg a gyűlést, mely után Szász Károly püspök szép imát mondott. A közgyűlés megnyitása után feleskették az ujonan választott világi főjegyzőt: Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, valamint a két újonnan választott egyházkerületi tanácsbirót: Tisza István grófot és Hagy Dezső drt. A püspöki jelentés első sorban a kongruaügyről emlékezett meg. Jelentése e részéből kiemeljük a következőt: Miután a felső-baranyai egyházmegyében az egyházi adó által nagyon megterhelt hívek adója az elmúlt évben leszállittatott, de erről még részletes kimutatás nem érkezett a konventi végrehajtó bizottsághoz s igy a jelentő iveket annak megfelelőleg nem rektifihálhatták, ennélfogva arra kérték a kultuszminisztert, hogy engedje meg ennek a rektifikációnak utólagos beterjesztését és a miniszter majd annak idején állapítsa meg a megfelelő kiegészítéseket. Reményét fejezte ki a püspök az iránt, hogy a felterjesztett kongruaivek alapján a kiegészítések még ez év december 31- dike előtt folyósittatnak. Ha pedig ez addig meg nem történhetnék is és a kiegészítések csak a jövő évben utalványoztalak, azokat 1899. január elejétől számítva adják ki. Azután áttér a jelentés az egyházi teherviselés reformálásának kérdésére. A reformálás szükséges, — mondta Szász Károly — mert az egyházi adózás rendszere a legtöbb helyen elavult s a legszegényebb osztályra nehezedik leginkább. E részben uj és módosító törvényt csak az egyetemes zsinat hozhat, de az idei kouvent gondoskodott már arról, hogy ez a kérdés a zsinatra előkészíttessék s bizottságot küldött ki az adóreform tervének kidolgozására. A dunamelléki egyházkerületből is két tagot küldöttek ki ebbe a bizottságba (a két elnököt: Szász Károlyt és Szilágyi Dezsőt) a kik még a jelen közgyűlés tartama alatt az esperesekkel értekezletet tartanak, hogy magukat kellőleg tájékozhassák és véleményöket a konventi bizottságban érvényesítsék. Sajnálattal említette meg a püspök, hogy néhány egyházmegyében, különösen a felsőbaranyaiban igen nagy a más egyházakba való áttérés és a felekezetnélküliekké lettek száma. Ennek oka egyfelől a súlyos egyházi teher, másfelől az a körülmény is, hogy némely lelkészek gyülekezeteikkel szemben nem elég szeretettel, néhol épen szeretetlenül, bántólag, sőt igazságtalanul járnak el. Ez árnyoldalak után a fényoldatairól emlékezett meg a püspök úr az egyházi életnek. Különösen kiemelte a pesti ev. református egyháznak erőlködését, buzgóságát, vallásos intézményekben való gyarapodását. Kiemelte még a kecskeméti egyház buzgólkodását a szórványok gondozásában. Az egyházak részére tett kegyes adományok cimén 12440 frt folyt be az elmúlt évben, mely összeg a tavalyinál 6179 írttal több, tehát majd kétszer annyi. Az iskolák részére 10,149 frt (a múlt évinél 7287 írttal több); a szegények gondozására és egyéb célokra szinte tetemes adományok jöttek be. A jótékony adományok tekintetében nem hanyatlás, hanem előhaladás látszik. Hálásan emlékezett meg a püspök József főhercegről, a ki az alcsuthi ev. ref. lelkészlak építéséhez ezer forintot adományozott. Megemlékezett a káplán-hiányról is, a melynek a theologusok fogyásán kívül az az oka, hogy a végzett theologusok nevelői vagy tanári pályára mennek át. Óhajtandónak látja, hogy az egyházkerület ennek lehetőleg útját vágja. 44*
