Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

703 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 704 I. Sirkő-felavatás Őri-szentpéteren, 1899. október 22-én, Páty Mihály sírjánál. Tisztességtevő Gyülekezet! A kegyelet vezetett engem és titeket e megszentelt helyre, a temetőkertbe. Egy földi élet harcát dicsőén megfutott volt vezérnek hamvaihoz zarándokoltunk el oly célból, hogy róla való megemlékezésünkkel a jelen­korban élőknek példát adjunk. Azoknak, kik e meg­szentelt helyet tovább látogatják, minden gyászalkalom­kor, valahányszor az emlékezetnek jelvényét, e felállí­tott sirkövet szemlélik, az jusson eszökbe, hogy az ér­demesnek nevét megtisztelni nekiek is hivatásuk, sőt szent kötelességük. Oly sirdomb előtt állunk A—i. hol azt a tanúságot nyerjük, miszerint: az érdem megnyeri jutalmát. Bizonyítja állításomat ez emlékoszlop idehe­­lyézése, melyre sokat jelentő szavak vannak felvésve : az őrségi ev. ref. egyházmegye állitatta hálájának jeléül. E sirhant alatt nyugszik néhai Páty Mihály, az őri-szentpéteri ev. ref. egyház 35 évig volt hiv. lelki­­pásztora ; már 30 év óta alussza itt e helyen siri ál­mát. Én, utódja, hivatva vagyok a megdicsőült előd­nek érdemeit mélyen tisztelt hallgatóimnak emlékeze­tükben felújítani. Élte fáklyája ha kialudt is, tettei az idők végtelenéig hirdetik érdemeit az érdemesnek, ki tagadhatná meg érdemeit, melyekkel ékeskedett? Nem áldásteljes mivelete volt-e az neki, hogy egyik alapít­ványának kamataival (750 írt) évenként a pápai főis­kolában tanuló, két, Őrségben született szegénysursu fiák tanításában könnyít a taníttató szüléken. Ti A—i. az elköltözött lelkipásztornak lelki gyeimekei valátok, a tanuló fiák pedig, kik jótéteményeit élvezik, édes fiai. Akkor tisztelitek emlékét a jobb hazába költözöttnek, ha a mi jót nyertetek tőle, szivetekbe vésitek. Nemde kimagaslik azon gondoskodásával is, midőn a másik alapítványának kamataival (750 frt) a papi özvegyek sorsát könnyíteni célba vette? O nem volt nős, annál inkább a szemeibe tűnt egy-egy paptársa özvegyének szomorú sorsa, ez indította arra, hogy a szegény öz­vegy papnék és árvák könny-árjaikból nehány cseppet letörüljön jótéteményével. Decsoült lélek, midőn ham­vaid jelölésére, neved emlékét hirdetni felállittatott az emlék sirkő, serkentsen az minket is erényes s nemes tettek követésére. Azon embereknek neveik maradnak örök emlékezetben, kik nem önzők, hanem élnek a tár­sadalomnak, közjónak és hazának. Felettünk őrködő mennyei Atyánk árasszad áldásodat e sírban nyugvó hamvakra. Az emlékezet oszlopát óvjad az idők viha­raitól, hogy hirdesse minél tovább az utódoknak : az ér­dem legbecsesebb kincs a földön, jutalma van annak az égben is. Kérünk, jó Istenünk, adj a dicsőült lélek­nek nálad örök idvességet. Engedd, hogy imánk, mint jóillata áldozat jusson egeidbe. Ima. Megáldás. Ezen beszéd előtt halotti ének hangzott fel, beszéd elvégeztével szinte éneklés volt, azután Klippel Lajos tanító ur tartott lendületes be­szédet. Végül ismét ének fejezte be a kegyeletes ün­nepélyt, a közönség meghatva hagyta el a temető ker­tet. Mezey János, ref. lelkész. II. Közgyűlés. Október 22-én délelőtt 10 órakor a Kálvin-téri templomban nyitotta meg a Dunamelléki ev- ref. egyházkerület évi közgyűlését, a melyen Szá*z Károly püspök és Szilágyi Dezső egyházkerületi fő­gondnok elnökölt. A theologusok éneke nyitotta meg a gyűlést, mely után Szász Károly püspök szép imát mon­dott. A közgyűlés megnyitása után feleskették az ujo­­nan választott világi főjegyzőt: Hegedűs Sándor keres­kedelmi minisztert, valamint a két újonnan választott egyházkerületi tanácsbirót: Tisza István grófot és Hagy Dezső drt. A püspöki jelentés első sorban a kongrua­­ügyről emlékezett meg. Jelentése e részéből kiemeljük a következőt: Miután a felső-baranyai egyházmegyé­ben az egyházi adó által nagyon megterhelt hívek adója az elmúlt évben leszállittatott, de erről még részletes kimutatás nem érkezett a konventi végrehajtó bizott­sághoz s igy a jelentő iveket annak megfelelőleg nem rektifihálhatták, ennélfogva arra kérték a kultuszmi­nisztert, hogy engedje meg ennek a rektifikációnak utó­lagos beterjesztését és a miniszter majd annak idején állapítsa meg a megfelelő kiegészítéseket. Reményét fe­jezte ki a püspök az iránt, hogy a felterjesztett kongrua­­ivek alapján a kiegészítések még ez év december 31- dike előtt folyósittatnak. Ha pedig ez addig meg nem történhetnék is és a kiegészítések csak a jövő évben utalványoztalak, azokat 1899. január elejétől számítva adják ki. Azután áttér a jelentés az egyházi tehervise­lés reformálásának kérdésére. A reformálás szükséges, — mondta Szász Károly — mert az egyházi adózás rend­szere a legtöbb helyen elavult s a legszegényebb osz­tályra nehezedik leginkább. E részben uj és módosító törvényt csak az egyetemes zsinat hozhat, de az idei kouvent gondoskodott már arról, hogy ez a kérdés a zsinatra előkészíttessék s bizottságot küldött ki az adó­reform tervének kidolgozására. A dunamelléki egyház­­kerületből is két tagot küldöttek ki ebbe a bizottságba (a két elnököt: Szász Károlyt és Szilágyi Dezsőt) a kik még a jelen közgyűlés tartama alatt az esperesek­kel értekezletet tartanak, hogy magukat kellőleg tájé­kozhassák és véleményöket a konventi bizottságban ér­vényesítsék. Sajnálattal említette meg a püspök, hogy néhány egyházmegyében, különösen a felsőbaranyaiban igen nagy a más egyházakba való áttérés és a feleke­­zetnélküliekké lettek száma. Ennek oka egyfelől a sú­lyos egyházi teher, másfelől az a körülmény is, hogy némely lelkészek gyülekezeteikkel szemben nem elég szeretettel, néhol épen szeretetlenül, bántólag, sőt igaz­ságtalanul járnak el. Ez árnyoldalak után a fényolda­tairól emlékezett meg a püspök úr az egyházi életnek. Különösen kiemelte a pesti ev. református egyháznak erőlködését, buzgóságát, vallásos intézményekben való gyarapodását. Kiemelte még a kecskeméti egyház buz­­gólkodását a szórványok gondozásában. Az egyházak részére tett kegyes adományok cimén 12440 frt folyt be az elmúlt évben, mely összeg a tavalyinál 6179 írt­tal több, tehát majd kétszer annyi. Az iskolák részére 10,149 frt (a múlt évinél 7287 írttal több); a szegé­­nyek gondozására és egyéb célokra szinte tetemes ado­mányok jöttek be. A jótékony adományok tekintetében nem hanyatlás, hanem előhaladás látszik. Hálásan em­lékezett meg a püspök József főhercegről, a ki az al­­csuthi ev. ref. lelkészlak építéséhez ezer forintot ado­mányozott. Megemlékezett a káplán-hiányról is, a mely­nek a theologusok fogyásán kívül az az oka, hogy a végzett theologusok nevelői vagy tanári pályára men­nek át. Óhajtandónak látja, hogy az egyházkerület ennek lehetőleg útját vágja. 44*

Next

/
Thumbnails
Contents