Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
Tizedik évfolyam. 39. szám.Pápa, 1899. szeptember 24. Térjünk vissza az evangéliumhoz. Hegedűs Sándornak, a M. Pr. I. T. alelnökiének beszéde a társulat ez évi közgyűlésének megnyitása alkalmával. Társulatunkat ama nagy célokkal szemben, melyeket maga elé tűzött és melyekért küzd, nem hasonlítjuk egyébhez, mint egy kis mécseshez, melyet, hogy világítson és észrevegyék, s hogy melegéből minél többen részesüljenek, kénytelenek vagyunk helyről-helyre, városról-városra hordozni; és igy sem vagyunk képesek még csak meg sem közelíteni azon nagy czélokat, melyeket elérni kívánunk. A tudomány, a vallás és erkölcs harmonikus magyar protestáns alapon való fejlesztése ez irodalmi társulatnak feladata; bevinni ezt nemcsak a felsőbb körökbe, nemcsak a papnak katedrájába, nemcsak a tanár tanszékébe, de a nép közé is. Minél szélesebb körben, minél határozottabban és minél melegebben fejtjük ki törekvéseinket ezekben a körökben, annál ezélszeriibb, mert a mai korban már csak a népért és néppel lehet dolgozni. A tudomány világát, a vallás melegét, az erkölcs balzsamát és veszélyektől és kisértésektől megóvó olaját akarjuk széthordani csekély kis mécsünkkel a protestáns világba Magyarországon, helyről helyre. Nagy feladat, nagy nehézség ez főleg akkor — ami fájdalom, gyakran korszakonként előfordul — midőn azok, kik hivatva lennének a tudományt, vallást és erkölcsöt ápolni, fejleszteni, az ezek közötti ellentétek kifejtésére fordítják erejüket és figyelmüket, és az ellentétek kifejlesztésében látják önállóságukat, tudományukat, Jelvilágosodottságukat. Azok a túlhajtások, melyekben a vallási fanatizmus megakarta akadályozni a tudomány fejlődését, ellenkező tulhajtásokkal találkoztak. Találkoztak a tudomány és szoczialistikns mozgalmak atbeistikus törekvéseiben, amelyek megyszokták semmisíteni a vallásokat, az erkölcsöt abban az öntelt hitben, hogy mindent pótolni tudnak. Pedig jól tudjuk, ennek következményei voltak, hogy, amint egy felől a vallási fanatizmus a legvégzetesebb eredményeket idézte elő, úgy a tudomány elbizakodottsága azt a bitet keltette fel, hogy a tudomány csődöt mondott. A tudomány csődöt fog mondani mindig ott, ahol nincsen talaj a világi tudomány számára. Nem fog csődöt mondani, hanem termékenyitőlcg hat ott, a hol biztos talajon fejleszti kutatásait és nem akarja ostromolni a hit oszlopait. Mihelyt a tudomány arra vetemedik, hogy az égnek kapuit döngeti, vagy a hit oszlopait ostromolja, csődöt fog mondani. A nép közé a legfőbb adományt és a legtisztább erkölcsöket nem vagyunk képesek a mai világban sem másként kivinni, mint a vallás segítségével. A vallás a jelenlegi és a jövő élet szankcziójával ellátót szent ital; abba csepegtetjük az erkölcs keserű csepjeit, s akkor is az lesz az édes, mézes élet forrása. — Magunkba szállva, mikor nem őriz sem az államhatalom, sem a rendőrség, megfelelni csak úgy vagyunk képesek főleg a népnél, de azt hiszem, mindenkinél, ha hiszünk a vallásban, a jövő életben. Megpróbáltuk mindezt helyettesíteni; tudósok búvárkodtak, irodalom fejlődött ki. Es ennek a küzdelemnek némely részben a tudományra és felvilágosodottságra nézve jó hatása volt; de mihelyt bizonyos határakon túl ment, okvetlenül csődöt mondott minden kísérlet. Minek tulajdoníthatjuk az altruismusnak czélul kitűzését? Nem az a törekvés-e az, amelyet az evangélium ezelőtt kétezer évvel sokkal sikeresebben megoldott? Általában, mondhatjuk, az altruismus azt kívánja, hogy az ember magáról megfeledkezve, embertársa érdekét vegye munkálkodása kiindulási pontjául. Van-e szankcziója, vagy csak eszköze is erre a tudománynak? Nincs! A tudósok könyveivel, fejtegetéseivel, azok segélyével népeket vezetni nem lehet, hanem a népek szenvedélyeivel, vágyaival és törekvéseivel. S mert ez a feladata, az altruismus, a mely szép dolog, de vakmerő: csődöt Jog mondani, mert nincs szankcziója, nincs eszköze ennek keresztülvitelére. Az altruizmus úgy kívánja hogy feledkezzünk meg magunkról és embertársaink érdekeit vegyük kiindulási pontul. Az evangélium sokkal természetesebb, sokkal nemesebb ; ezt mondja; Szeresd felebarátodat, ugv mint önmagadat! Nem mondja, hogy öljem meg magamat, csak azt kívánja, hogy úgy o9
