Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
613 hogy más mód nem volt, ismét csak az önadóztatáshoz fordult, úgy hogy évenként minden lelkész és tanító fizetésének bizonyos hányadát tartozott befizetni az intézet pénztárába; ez az önkénytes adó egy századon keresztül, az intézet fokozott igényeinek megfelelően többször emelkedett s a legutóbbi években már 1500-—-1600 frtra növekedett évenként. Ugyancsak az intézet czéljaira forditattak a lelkészválasztás által bekövetkezett időközi — intercalaris — jövedelmek. Mindezek együttvéve igen tekintélyes összeget tettek ki, de mégsem lettek volna elégségesek, ha nem jönnek segítségére az intézetnek nagy lelkű adományozók, igy a nevezetesebbek az alapitón kívül a század elejéről Sárközi János, Nagy Ferenc/ lelkész, Nagyváthy János, Vitéz József, Buttler János gróf, később Csépán Antal, Festetics grófi család, Bele vári Ferencz lelkész (1000) Sarkady Károly, Vincze Sámuelné, Somssich Imre gróf és családja, báró Inkey család, Csorba család stb., az újabb időben a főgymnásiummá léteikor Csurgó nagyközség (5000 írt.) s legújabban a százados ünnepség emlékére (1000 frt), Körmendy Sándor, Somsich Pál, Festetics Tasilló gróf, Somosich Jmréné grófné, Freystádtler Vilmos stb. továbbá a mi nagylelkű Maecenasunk: Soltra Alajos (30000 frt) s végül maga az állam, de erről lejebb fogok megemlékezni. Az intézet belső szervezetét illetőleg, miként röviden említettem, kezdetben egy rektor professzor állott az iskola élén, a ki úgy látszik, közvetlen érintkezésben volt a gróffal, a további években a 2 „professzor“ s a 2—3 „praeceptor“ végezte a tanítást, a kik egészen a legújabb időkig felszentelt lelkészek voltak. Nevesebb régi tanárok : Csokonai Vitéz Mihály bár csak rövid ideig, 1799 őszétől 1800 tavaszáig, majd utána 3 évig a nagytudományu dr. Császáry Losy Pál, a kinek idejében Felség engedélylyel a filozófiai tantárgyakat is tanították, tehát úgy ő, mint utána sok más, a csekély fizetés mellett csakhamar felcserélte a tanári állást a jövedelmezőbb lelkészi állással. Annyi bizonyos, hogy ez a körülmény mindig hátrányos volt az intézetre s mégis azt mutatják a régi jegyzőkönyvek, naplók, hogy a rendtartás minden időben kielégítő, a közszellem pedig nemcsak kielégítő, hanem határozottan nagyon jó volt; ugyanis a tanárok többnyire együtt laktak és étkeztek az intézetben a tanulókkal s igy tanár és tanuló között bizonyos családias viszony fejlődött ki. A tanár igazi atyja volt a tanulónak mindig, igaz, hogy néha talán túlságos szigorú is, de ezt úgy hozza magával a régi rendszer nem csak itt, hanem másutt is. Innen magyarázható meg ama benső ragaszkodás, melvlyel ezen intézet iránt régi tanítványai viseltetnek. Mióta szolgálom ezen intézetet, bőven nyílt alkalmam ennek észlelésére. Szóval és írásban, sokszor nemes áldozatkészségben nyilvánuló, megkapó, lélekemelő példán fűződnek ezen intézet százados történetéhez. Kell-e mást említenem, mint mai ünneplésünk egyik kiváló alakját, boldogult Soltra Alajost ... de mélyen tisztelt közönség! szabad-e megfeledkeznünk ezen intézet első történetéről, legrégibb tanítványáról, Csépán 614 Antalról, a ki ezelőtt 82 évvel 1817-ben volt ezen intézet első osztályának növendéke, hála Istennek nagy kora dacára ép szellemi erővel, elég ép testtel bir, de ez időszerinti gyengélkedése miatt mély sajnálatomra nem jelenhetett meg közöttünk. Ez a hosszú egyházi szolgálatban kiérdemült férfiú sohasem feledkezett meg ezen intézetről s midőn ennek nehéz napjai voltak az 50-es később a 70-es években, mindig segítségére sietett . . . Istennek kegyelme áldja és tartsa meg őt még sokáig mindnyájunk örömére! de háládatlan lennék, ha tisztelettel nem említeném fel mai ünneplésünk diszszónokát, ezen intézet szintén nem éppen fiatal tanítványát Baksay Sándort, a kiváló irót és egyházi férfiút, a ki ragaszkodásból az ő kedves Csurgójához, messze földről eljött, hogy ezen intézet örömünnepének közreműködő tagja legyen, hogy ünnepségünk fényét emelje s az ő- ékes nyelvével csillogóvá és ragyogóvá tegye. Köszönet érette ! Az intézetre első időben az alapitó vagy közvetlenül, vagy közvetve Nagyváthy által ügyelt fel, később az egyházmegye kurátora, majd az egyházmegye által rendesen az alsoki lelkész személyében kinevezett „Inspektor“ egészen a 70-es évekig; utóbb „Igazgató választmányt“ alakított az egyházmegye s a legközelebbi időben a közvetlen felügyeletet a zsinati törvények értelmében választott „Igazgató tanács“ gyakorolja. A belrendtartásra vonatkozólag kiemelendőnek tartom, hogy ezen intézetben már az 50-es évek elejétől megvan az „osztálynapló“ s már 39 éve ad ki értesítőt, tehát oly időtől kezdve, mikor a legtöbb intézet ezekre nem is gondolt. A tanítás a régebbi időben a mostani tanórák keretén túl is csapongóit néha, de túlterhelésre sohasem vezetett. A csurgói lycaeum, majd csurgói oskola, gimnázium nagy gimnázium alapításától kezdve, miként azt említettem nevek is mutatják, e század alatt többféle változáson ment keresztül, állandóan azonban egész 185 l-ig a mái értelemben vett VI osztályú gimnázium jellegével birt, ekkor azonban bekövetkezett a szomorú korszak, az „Entwurf“ IV osztályúvá szállott le, a tanárok száma is 2, 3-ra apadt, a tanulók száma is harmad résznyire. E szomorú korszakból egy férfiú emelkedik ki, hogy a gimnázium el nem enyészett, vagy legalább is hogy ideiglenesen meg nem szűnt, az csak is az ő érdeme, ez a férfiú Sarkady Károly alsoki lelkész, egy személyben az intézet inspektora, pénztárosa, sokszor csaknem egyedüli tanára, ez a tudós, nagy műveltségű férfiú 1841-től 1875-ig volt a gimnázium inspektora, egy pár évtizeden keresztül ingyen pénztárosa, a mennviben a tiszteletdijat mindig az intézetnek ajándékozta, a szomorú korszak alatt megmozgatott mindent, hogy a gimnázium fenmaradjon s előbbi jellegét visszakapja; ez mégis történt pár év múlva, de a veszély nem szűnt meg. Ez időtájban sietett segélyére az intézetnek Belevári Ferencz, Somogyvármegye, a dunántúli ev. ref. egyházkerület, Csépán Antal s mindenek felett a fentartótestület az önkénytes adó ujabbi felemelésével. Nehéz idők voltak ezek az intézet felett, de ez a DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
