Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-10 / 37. szám
519 DUNA XT ULI PHOTEISTANS LAP. 590 nőnevelésünket, a melyre minden igaz ügybarát megnyugvással s a jövő iránti bizodalommal fog tekinteni. És pedig — legalább egyelőre — a Il-od rendű, tehát 4 alsó osztályú felsőbb leányiskola az, a .melynek felállításáról gondoskodni kell; a hatosztályunak fentartása aránylag sokkal több áldozattal járna s nem is igen hiszem, hogy az s illetve annak két felső osztálya oly mérvbeni támogatásra számíthatna a taníttató közönség részéről, mint a II. r. f. leányiskola, mert hisz a kik csupán kellő kiképeztetés, egy középosztályu nőnél ma általánosan megkövetelt műveltség megszerzése végett adják leányaikat intézetbe, azok az ez irányú neveltetést a 14—15 éves életkorral befejezettnek tekintik, a mely után — és igen helyesen — a háziasszonyi teendőkbe bevezetés következik az édes anya felügyelete mellett gyakorlatilag. A kik pedig akármely pályán tovább képeztetni akarják leányaikat, nem a felsőbb leányiskola két osztályát, hanem közvetlenül azokat az intézeteket fogják felkeresni, a melyek az elnyerni óhaj“ tott képesítést közvetlenül megadják. Ha már a II. r. f. leányiskola mellett egy felsőbb jellegű intézet szervezésére gondolhatnánk, ez nézetem szerint egyedül a a tanitónőképző intézet lehetne, a melyre épen reformált egyházunknak égető szüksége volna s a milyen ennek dacára az egész országban nincs, az elsőt a debreceni egyház és a tiszántúli egyházkerület most készül magalkotni. Addig azonban, mig a közvetlen és még égetőbb szükségről, a 10—-15 éves ref. vallásu laányok kellő nevelésétől és egy lehetőleg mintaintézetben való oktatásáról nem gondoskodtunk s az erre szolgáló intézetnek minden tekintetben szilárd alapot nem vetettünk addig komolyan és a megvalósítás reményével egy felsőbb intézet felállításáról alig szólhatnánk, mig az intézetnek az első irányiam teljes megszilárdulása előkészítené és megkönnyíteni a másik felállításának is az útját* Meg fogja azért engedni a mélyen tisztelt bizottság, ha a külömböző lehetőségeknek egyszerű felemlitése s egy talán a nem is nagyon messze menő jövőbe vetett pillantás után a jelen sürgető szükségének kielégítésére célzó javaslat részleteire térek át s a közvetlen előttünk álló feladatok megoldásának mikéntjét igyekezem megrajzolni. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a felsőbb leányiskolák ez időszerint még nem törvényileg instituált s illetve szabályozott intézetek; azok célját, tantervét, a tanerők képesítését és számát miniszteri rendeletek és pedig ez időszerint még a 28,999 sz. rendelet szabja meg. Autonómiánkból folyólag ennélfogva nem vagyunk kötelesek a miniszteri tantervet fogadni el s mindenben ahhoz ragaszkodni, hanem a kitűzött célhoz képest és a megszokott keretben a tanitandók mennyiségét, beosztását és módszerét saját legjobb belátásunk szerint állapíthatjuk meg. Természetes azonban, hogy a miniszteri rendeletben elfogadott tantervtől nagyobb mértékben el nem térhetünk, ha az intézet számára a nyilvános jelleget — a mint az feltétlenül kívánatos — biztosítani akarjuk. Abban az esetben, ha a mélyen tisztelt bizottság javaslatára a főiskolai igazgatótanács és az egyházkerület a II. r. felsőbb leányiskola felállítását mondaná ki, legelső teendő lenne a részletes tanterv kidolgozása, esetleg annak kimondása, hogy az intézeti oktatás a miniszteri rendelettel kiadott tanterv szerint, a mely egyébiránt épen most van revízió alatt — fog berendezted! i. Természetes, hogy ezen több időt, alapos tanulmányt és lehetőleg sok oldalú megvitatást igénylő munka eredményétől függ a tanítás külső rendjének, igy a tanítási órák számának is megállapítása, a mi viszont szorosan összefügg a kérdés anyagi oldalával, mert a tanítási órák számához mértnek kell lenni az alkalmazott tanerők vagy óraadók számának is. Ép ezért, bár az első kérdéssel való beható foglalkozást ez idő szerint a dolog természete lehetetlenné teszi, mégis, hogy a mélyen tisztelt bizottság kellően tájékozva legyen az intézet felállításának lehetőségéről, az alábbi felvett s illetve normál költségvetésben a saját szerény meggyőződésem szerint leghelyesebb munka és óra be osztás szerint vettem fel a tanszemélyzetet s ennek fizetését. Azonban ha a kérdés e részével ma még nem foglalkozhatunk is, az anyagi oldal elbírálásánál a legteljesebb reálitást biztosíthatjuk, ha osztályonként 28 heti órát, tehát összesen 112 órát veszünk fel, többet, mint bármelyik felsőbb leányiskolában az órák száma, sőt többet, mint a mennyinek felvétele a felsőbb leányiskola céljának tananyagának, megfelelne. S épen azért már itt megjegyzem, hogy e maximalis óraszám a tanítás céljának legkisebb veszélyeztetése nélkül jelentékenyen, mintegy 10 16 órával redukálható, a mi az alábbi költségvetés realitását csak emeli. Az intézet kormányzatát és igazgatását illetőleg lényegében a jelenlegi szervezet lenne fentartandó, vagy is az internátus igazgatónője egyúttal az intézetet is igazgatná, de fentartandó lenne a felügyelői intézmény is, azzal a munka és hatáskör kibővítéssel, hogy a felügyelő őrködnék s hatna irányitólag mint a kerület megbízottja az intézet szellemi és anyagi helyes vezetésére s hogy az intézettel való érintkezése annál közvetlenebb legyen, néhány esetleg időnként változó óra ellátása is változnék. Külön, férfival betöltendő igazgatói hivatal szervezését, különösen a jelentékenyen nagyobb kiadásra tekintettel egyelőre nem tartom proponálandÖnak. Ezek figyelembe vételével a tanintézet szükséglete a következőleg alakulna. Fizetés órasz. Nevelőintézeti felügyelő 400 írt 4 Igazgatónő 800 „ 10 4 polg. iskolai r. tanitónő 2400 „ á 18 72 1 s. nevelőnő (nyelvmesternő) 400 „ á 12 12 kisegítő óraadók 560 „ 14 4600 frt összes 112 nyugdíj 5000 frt után 3% 150 „ Felszerelésekre 250 ., 5000 frt A fedezet pedig lenne : Az internátusi dijakból 2000 frt Tandijakból 50 benlakó növ. után á 10 s 50 bejáró után á 20 frt 1500 „ Alapítványok kamataiból 1500 „ Összesen 5000 frt 37*
